Pont amennyi kell – Honda CR-V 2.2 Lifestyle teszt
Honda CR-V 2.2 Lifestyle teszt
Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!
Erőteljes, csendes dízelmotorral, kézi váltóval, közepes felszereltséggel járt nálunk a frissen megújult CR-V. Aki beleült, kedvelte, meggyőző autó.
1995 volt az év, amikor a Honda piacra dobta első szabadidő-autóját. Ezt 2002-ben, majd 2007-ben követte a második és a harmadik generáció, és az idén került sor a folyamatos személyautósodáson átesett széria negyedik megjelenésére: ősszel Párizsban már látható volt a sorozatgyártású változat, november elején Magyarországra is megérkezett, és immár az első hosszabb együttlétet is magunk mögött tudjuk. Formája előnyére változott, kicsit rövidebb lett, ami könnyebb manőverezhetőséget és jobb átláthatóságot biztosít, alacsonyabb építése és jobban lesimított vonalvezetése légellenállását csökkentik.
Optimalizálták a karosszérián található elemek formáját, új kialakítású hűtőmaszkot kapott, s alulról burkolt padlólemez is mérsékli a menet közben a kasztnin keletkező felhajtóerőt. Szabadidő-autósan nagy felnijein 225/60 R18-as gumikat visel, amik az autó stílusához megfelelő stabilitást, komfortos menettulajdonságokat adnak. Kimondottan tágas autó, nem csak az utasok, csomagjaik is teljes kényelemben utazhatnak az elődjéhez képest nagyjából tizedével felhizlalt, 589, tetőig pakolva 1189 literes poggyásztérben.
Ami az új üléshajtási mechanizmusnak köszönhetően remekül kihasználható, segítségével pedig másodpercek alatt bővíthetjük 1648 literesre az alapesetben egyébként 14 cm-rel hosszabb, ledöntött ülésekkel akár 160 centis tárgyak elhelyezését is lehetővé tevő csomagteret. A hátsó ülések szélein kis szalag kandikál ki az ülés alján, ha ezt meghúzzuk, először lebillen az ülőlap, majd nagyjából másfél másodperc elteltével finoman, csillapítottan ráhajlik az üléstámla. Visszacsukása már két mozdulatos tevékenység, fordított sorrendben lehet felállítani az ülést, és ez sem igényel túl nagy erőfeszítést, ráadásul a támla finoman eltolja maga elől a biztonsági övet, így ott sem lehet fennakadás.
Az ülések kényelmesek és tág határok között állíthatók, elektromos deréktámasszal is ellátták őket. Bár az alapszín fekete, az anyagok tapintása jól esik a kéznek, és ergonómiai bakikat sem követtek el, minden jól elérhető, állítható, kézre esik. Más logikájú autók után talán csak a multikormányon szétszórt különálló egységek használata igényel némi gyakorlást, más Hondából átülve magától értetődő, hova kell nyúlni, ha állandó sebességet, halkabb rádiót, vagy más fedélzeti kijelzést szeretnénk. Ajtózsebei nem túl tágasak, középső, mozgatható fedelű könyöklője viszont elég mély, az előtte található három pohártartós, fedeles rekesz hasznos, zárható kesztyűtartója elfogadható méretű.
2,2 literes, 150 lóerős, stop-start automatikás motorja kellemesen duruzsol, az utastérből nem is igazán lehet kivenni, hogy dízel, érdemes volt még több szigeteléssel ellátni az autót. Dinamikája is egész kedvező, jól gyorsítja az 1650 kg körüli tömeget, a kis zöld fával jelzett ECON gomb benyomásával pedig megfogja a vezető kezét, és folyamatosan tanácsokkal látja el a takarékos vezetést illetően. Ezt a funkciót fényjelenséggel is kíséri: nemcsak a váltások - fel és lefele történő egyaránt - szükségességére figyelmeztet, hanem egy kékről zöldre váltó fénycsíkkal azt is közli, hogy mennyire tapossuk kíméletesen a gázpedált. Ha jók vagyunk, zöldek a csíkok, és elhalványodnak, majd jégkékre váltanak, ha kifutunk az optimális tartományból. Az elektronika alapvetően megpróbálja a nyomatékilag ideális 1500 és 2000 1/perces tartományban tartatni a fordulatszámot, de nem ostoba, azt is számításba veszi, ha lefelé vagy felfelé haladunk, így nem akarja lefullasztani önmagát, mint a csak felfele gondolkodó rendszerek.
Lifestyle felszereltségünk garantált sok kellemes kiegészítőt, például kamerás, szokatlanul szerény méretű képernyőn rajzoló tolatóradart, sebességtartó automatikát, kanyarfényszórókat, valamint ülésfűtést az első székeken. HI és LO fokozatok választhatók a kézifékkar előtti billenőkapcsolókkal, és itt az alacsonyabb program valóban csak langyosra fűti fel a széket. Kisgyerekesek örülhetnek az Isofix bekötési pontoknak a hátsó üléseken, a deaktiválható utasoldali légzsáknak, vagy a tetőkárpitba integrált, hátsó üléseket mutató panorámatükörrel kombinált szemüvegtartónak. Automaták a fényszórók, szenzoros az ablaktörlés, jól szól az audiorendszer. Kedves figyelmesség, hogy akárcsak a Toyota GT86-ban, bőrbe burkolt finom párnával fedték a középkonzol azon részét, ahol a térdünk nekiütődhet menet közben.
Ami hiányzott az amúgy komplett összképből, az egy navigációs rendszer volt, ez még a csúcsfelszereltségű EXE kivitelekben is feláras tétel, és nem kevés az érte számlázott 500 000 forint. Tesztautónkból az adaptív tempomatot (ACC), ütközést mérséklő rendszert (CMBS) és sávtartó elektronikát kombináló (LKAS) ADAS biztonsági rendszer is kimaradt, de ennek nem láttuk hátrányát. Autópályán igen jól fekszi az utat, fékei meggyőzőek, és az első hó érkezése az új Real Time 4WD rendszert is próbára tette. A korábbi megoldást elektronikus vezérlésre cserélte a Honda: indulásnál mind a négy kerék aktív, egyenes haladás közben gázolaj-takarékos elsőkerék-hajtással közlekedünk, és csak akkor válik a másodperc törtrésze alatt összkerekessé az autó, ha a szenzorok csúszást, kipörgést, vagy arra való szándékot érzékelnek. Ekkor viszont pillanatok alatt kapcsolják a hátsó kerekeket, s a ráadott nyomatékkal ellensúlyoznak mindenféle bizonytalanságot.
Fékei jól lassítanak, a kormánymű precíz, talán csak a váltóba lehet kicsit belekötni: hondásan precíz, kapcsolása is határozott, talán a váltóutak lehetnének kicsit rövidebbek. A motorban van spiritusz, bár a fás ECON használata inkább takarékosságra sarkallja a vezetőt, ezzel nincs is baj. Nagyjából 40% rövid városi menettel, 20% szerpentines országutazással és 40% autópályával 7,3 l/100 km-es tesztfogyasztás jött ki, ami ugyan még távol áll a gyári (5,8 l/100 km) átlagtól, de egy ekkora, ilyen erős autótól teljesen jó érték, s nyilvánvalóan óvatosabb gázpedál-kezeléssel még tovább mérsékelhető. Kényelme pazar, felszereltsége a felsorolt két tételt leszámítva csaknem fullos - az EXE kivitel kulcsnélküli nyitás-indítása és motoros csomagtérajtó mozgatása még praktikus, de a Lifestyle-ba nem kapható kiegészítők lehetnek -, és ezek a tulajdonságai, valamint a konkurens modellek árai alapján 9,3 millió forintos árcédulája, ha nem is kedvező, de teljesen indokolt. Sokat utazóknak, csomagokkal, sporteszközökkel szolidabb terepekre is vállalkozóknak, családosoknak remek választás.
Árak
Tesztmodell alapára
9 298 000 Ft (2012.12.10.)
Tesztautó ára
9 298 000 Ft (2012.12.10.)
Műszaki adatok
Hengerűrtartalom:
2204 cm3
Teljesítmény:
110 kW (150 LE) 4000 1/min-nél
Nyomaték:
350 Nm 2000 1/min-nél
Gyorsulás 100 km/h-ra:
9,7 s
Végsebesség:
190 km/h
Gyári vegyes fogyasztás:
5,8 l/100km
Méretek
Hosszúság:
4570 mm
Szélesség:
1820 mm
Magasság:
1675 mm
Saját tömeg:
1647 kg
Össztömeg:
2160 kg
Tengelytáv:
2630 mm
Karosszéria-kivitel:
kombi
Csomagtér:
524 l
Belső szélesség elöl:
1520 mm
Belső szélesség hátul:
1440 mm
Belmagasság elöl:
960-1020 mm
Belmagasság hátul:
990 mm
Hátsó lábtér 180 cm-es vezető mögött:
300 mm
Ülőlap hossza elöl:
490 mm
Ülőlap hossza hátul:
470 mm
Csomagtér maximális szélessége:
1330 mm
Csomagtér szélessége a kerékdobok között:
1060 mm
Csomagtér magassága:
640 mm
Csomagtér hossza:
930 mm
Csomagtér hossza üléshajtással:
1600 mm
Raktérnyílás szélessége:
1100 mm
Raktérnyílás magassága:
960 mm
Motor és váltó
Motor:
Dízel üzemű
Motorosztály:
Euro 5
Hengerűrtartalom:
2204 cm3
Hengerek/szelepek száma:
4/16
Sebességváltó:
manuális - 6 fokozatú
Nyomaték:
350 Nm 2000 1/min-nél
Teljesítmény:
110 kW (150 LE) 4000 1/min-nél
Menetteljesítmény
Végsebesség:
190 km/h
Gyorsulás 100 km/h-ra:
9,7 s
CO2-kibocsátás:
154 g/km
Gyári vegyes fogyasztás:
5,8 l/100km
Fogyasztás a használónál:
7,3 l/100km
Menetzaj
Menetzaj 50 km/óránál:
57 dB(A)
Menetzaj 90 km/óránál:
63 dB(A)
Menetzaj 130 km/óránál:
67 dB(A)
Hasmagassága is csökkent, most már az is személyautós, lehet ezért burkolták az alját. Aki újat vesz ne lepődjön meg ,ha ugyanannak a buckának most fémes hangja lesz. Ettől még persze jó autó…..az aszfalton.
Praktikusak a felülre helyezett hátsó lámpák jól is néznek ki csak kár, hogy így kissé Volvós lett a
hátulja. Terepre ezzel a hajtással már abszolút nem való, kicsit sem.-Persze, ha csak mint személy autót és nem fél terepjárót akar az ember akkor a biztonságos haladáshoz ez pont elég.- Az ára-meg
ízlés dolga ,én egy kissé túlzottnak érzem, de ez a Hondáknál már csak így van.
A CR-V előző típusát használom közel fél éve. Nagyon szeretem, nagyon kellemes, kényelmes, jó autó. Azt az érzést kelti, „egyben van” az utolsó milliméterig. Csendes, (igaz 2,4 l – es benzinmotorral) valóban komfortos futóművel. 1600 km-t végigvezetve „egyszuszra” másnap úgy keltem fel, mintha csak 100 km lett volna. Más autókkal ilyen, vagy hasonló távot napokig viseltem.