Polákmérgezés: lengyel prémiumautó teszt, Fiat 132

Magyarországra még épp csak egy éve érkezett meg az első Fiat 124 alapú Zsiguli, amikor a Fiat, 1972-ben már az annál előkelőbb 125-öst is leváltotta az akkor bemutatott 132-essel. A műszaki alapok persze azonosak: elöl kettős keresztlengőkaros futómű, hosszában épített orrmotor, közvetlenül a váltókar alá épített váltómű, hátsókerékhajtás, hátul merev tengely, laprugó. A 125-ösnél picit nagyobb karosszéria azonban friss vonalakat és opcióként akár 3 fokozatú, GM automata váltót, kormányszervót és légkondicionálót is kaphatott – csaknem a Fiat csúcsmodelljének számított, megjelenésével is a márka zászlóshajójának számító 130-asra hajazott.


Lengyelországban 1973-ban készült el az első 132-es, a kínálatban pedig igazából 1974-ben jelent meg, első szériájával még minden elemével olaszként. A lengyelek ugyanis csakis az összeszerelést végezték, egyedül az akkumulátor került a kezdeti Polski 132-esekbe Lengyelországból. Az első szériás, lengyelországi 132-esek ennek megfelelően még nem is viselték magukon a Polski nevet, azt csak később, 1977-től kapták meg.
Hiába gyártották tehát helyben, az első lengyel 132-es igazi nyugati autónak számított. Akárki nem kaphatott ilyet, csakis a legelitebb vezetők. Árát zlotyi helyett dollárban tartották számon, az alapverzióért 2500-at kértek. Nem csak ára, ritkasága miatt is igen különleges jelenség volt.
Az általunk vezetett példányt első tulajdonosa 34 évig őrizte, állítólag otthon nem is igen mutatkozott vele, csak nyugat-európai nyaralásaihoz vette elő, ennek megfelelően nem egész 40 ezer kilométerrel, szinte gyári állapotában került mostani tulajdonosához, aki nem titkoltan gyűjtő, ő is csak egy-egy kiránduláshoz veszi elő az órájában ma is kevesebb, mint 50 ezer kilométert mutató diplomatakék limuzint.
Aki látott már Ladát, annak ismerősek az arányok, bár felismerhető egy kis Alfettás áthallás a 132-es vonalaiban, de itt azért mindenről sugárzik, hogy ez bizony más, 40 éve ez az autó prémiumosnak számított. A 4,4 méter hosszú karosszéria belterében sehol sincs burkolatlan lemez felület, mindent műanyag és műbőr borít. Az ülések korhűen süppedősek, de egy picit méretesebbek annál, mint amihez a „köznép” szokhatott. A hátsó támla nem véletlenül erősen döntött, a 132-esek jelentős része sofőrös autóként szolgált. Szögletes műszerfalával, gyári kardánboxjával és automata első biztonsági öveivel a 132-es valóban forradalmár volt a maga idejében, ma azonban a túlzottan harapós övreteszelő miatt a biztonsági hevedert becsatolni sem könnyű, sőt, a passzív utasvédelem origója akár vezetés közben is gátolhatja a mozgást. Noha a lengyel 132-esek csakis az olasz alapmodelleket, az 1,6 literes, ám DOHC vezérlésű, azaz két felülfekvő vezérműtengelyes, 98 lóerősöket jelentették, ennek a vezetése is komoly élmény. Sajnos a vezetett Polonézhez hasonlóan ez a példány is lehetett volna jobban karburálva, azonban ezt azzal szemben egyértelműen jó volt hajtani. A 165 km/órás végsebességet természetesen ezúttal sem tapasztaltuk meg, városban azonban egészen élénken, egészséges olasz orgánummal lehetett autózni az öreg Fityóval.
Ismerős elvű futóművével hasonlóan ringat, mint bármely Lada, ám első-hátsó, itt már szervóval könnyített tárcsafékeivel jobban lassít. A csak opcióként szervós kormánymű az ismert csigagörgős, ebben a példányban alighanem a nagy holtjáték ellensúlyozására túl volt feszítve, így kis tempónál elég nehezen forgatható. Tény, hogy ma már elszoktunk a rásegítő nélkül tekerendő volántól, de ez a példány tényleg extra izomerőt, utcanyelvvel "kenyérszervót" igényelt. Menet közben azonban a szerény futásteljesítmény ellenére is kopott rendszer holtjátéka sem zavaró - ez hozzá tartozik a régiautó-fílinghez.
Fölösleges lenne nekünk mutogatni az olasz csúcsverziót, azaz az 1977-től gyártott, 2,0 literes, elektromos befecskendezésű 122 lóerőst, az már nem a mi világunk lenne. Ám ez a 98 lovas 1,6-os arcunkra önelégült mosolyt csalva visz a múltba: „tisztességesen húz, jó érezni mit hajthatott a valahai felső tízezer!”
Épp csak nekik készült a 132-es, Lengyelországban 1980-ig mintegy 15 ezer, világszerte azonban 600 ezer példányban. Így aztán nem csak jópofa hobbiautó a lengyel 132-es, az évek múlásával növekvő értékű relikvia. Köszönjük, hogy kipróbálhattuk!