Piaci körkép helyett pici spekulálás: mit vennénk 5 év múlva?

Olvasóink megszokhatták, hogy keddenként piaci körképben igyekszünk feltérképezni, hogy egy-egy vásárlói igényre milyen felhozatalt, megoldásokat kínál a hazai autópiac. Karácsonykor azonban vélhetően senki sem vesz autót, az ábrándozás viszont annál többeknél helyet kap ilyenkor is, magunk is utóbbi csoportba tartozunk. Egy-egy autó láttán általában rögtön zakatolni kezd az agyunk, s a rendelkezésünkre álló információkból rakjuk össze magunkban a képet, hogy milyen is az az autó, milyen gondjai, örömei lehetnek tulajdonosának, mennyi annak piaci értéke, s mi adnánk-e érte annyit, magyarán értékarányosnak tartjuk-e.
Érdekes játék ez, ahogyan az is, hogy egy-egy tesztautó kapcsán munkásemberként nehéz elvonatkoztatni annak árától. Remek persze kipróbálni egy több tízmillió forintos luxusautót, ám sokszor nyűg, az ember rendszeresen alig mer aludni, amíg az autó nála van, félve megy bárhova, bevásárlóközpontban még a szokott csellel, a bejárattól legtávolabb eső parkolóhelyre állva sem meri otthagyni az autót. Ettől persze lehet kiváló a járgány, csak nem nekünk, átlag, bocsánat, mondjuk ki, átlag feletti bérből és fizetésből élő és autózó polgároknak.
Vannak azonban olyan autók is, amelyek tökéletesen kiszolgálják az átlagfelhasználót és családját is, kellő örömöt adnak, jó velük együtt élni. Ezekre sem lehet azonban őszintén azt mondani, hogy na, ezt megvenném. Hiszen ki az, aki autót újonnan meg tud engedni magának? Leginkább cégek, illetve az államigazgatási szervek, jól tudjuk, hogy az év végi újautó-eladásokat idén nem más, mint a rendőrségi flotta nyomta meg. A magánvásárlók leginkább használt autókat vesznek. Zömében itthonról, de egyre többen külföldről. Így aztán az autók kipróbálása, tesztelése után őszintén mi csak azt mondhatjuk, ez majd szimpatikus lehet használtan, érdemes lesz rá várni, addig pedig reméljük, hogy minél többet eladnak belőle, hogy bőséges kínálatból válogathassunk majd.
Melyek voltak az ilyen élményt hagyó modellek idén? Ez természetesen egyénenként változó, ezért innentől következik a szubjektív, személyes rész. Arról már írtunk, hogy melyek voltak a legemlékezetesebb tesztautók az évben, s természetesen van is a két halmaz kapcsán közös tartomány átfedés, de nem egyértelmű az azonosság. Hiába hagyta számomra a legkomolyabb élményt a konnektorból tölthető Opel Ampera, a fullextrásan 15 millió forintos (márpedig bármerre jártunk a világban, még csakis ilyen példányt láthattunk), aligha lesz elérhető áron még 5 év múlva is. Persze a remény megvan, hiszen a Használtautó.hu ajánlatai között már most szerepel egy mindössze 8000 kilométert futott (természetesen fullextrás), 11 hónapos demoautó 11,88 millió forintért. Ha ilyen arányú marad az Ampera áresése, 5 év múlva akár 2-3 millióért is megkaphatjuk majd. Pláne, ha addigra a mostaniakénál jóval komolyabb hatótávokat kapunk majd a frissebb villanyautóktól, márpedig maga a General Motors négyszerest ígér.
Az Ampera persze ritka autó, messze nem biztos, hogy valóban lesz majd olcsón kapható, volt azonban több olyan is az év során, ami, ha hasonlóan forradalmi élményt nem is adott, azért kellemesen szolgált. Ilyen volt a Toyota Prius , mely 7 ülésével, csendes és elöl tágas, hátul elegendő méretű utasterével, távolságtartós tempomatjával, kimagaslóan szép hangzású, DAB tunerrel is felszerelt hifijével közel volt a tökéleteshez, persze 11,2 millió forintos árával szintén iszonyatosan drága volt. Ebben is benne van azonban, hogy 5 év múlva elcsíphető lesz az Amperánál említetthez hasonló összegért. Persze elgondolkodtató lesz, hogy a Prius+ étvágya sem szerényebb, mint mondjuk egy, akár most 5 éves 1.5 dCi motoros Renault Scénic fogyasztása, utóbbi pedig még újonnan is sokkal olcsóbb. Ráadásul ma már utóbbi is rendelhető automata, dupla kuplungos váltóval. Ha tehát 5 év múlva ismét szóba kerül az autóvásárlás, könnyedén lehet, hogy ismét egy 1.5 dCi motoros, ám már EDC váltós, természetesen Grand Scénicet választanék.
Mai tapasztalataimmal egy, az autózási szokásaimat tökéletesen kiszolgáló Grand Scénic tulajdonosaként csak egy dolog tántoríthat majd el ettől: ha a Scénic 10 évesen, akkor már minden bizonnyal bőven 200 ezer kilométer felett is jól szolgál majd, s ha órájában sok kilométerrel, de jó állapotban, a mai autóvásárlói szokásokat megőrizve eladhatatlan vagy csak nevetséges összegért eladható lesz. Ha így lenne, akkor még tartanám, s esetleg a család második autójának egy Yaris Hybridet vennék. Az is nagyon kellemes kisautó ugyanis, fogyasztásához, finom E-CVT váltójához mérten kedvező árral, s még itthon is szép számmal veszik, tehát bőven lesz belőle eladó példány, ráadásul remélhetőleg 5 év múlva már vastagon 2 millió forint alatt is.
Én, a józan, családos autóvásárló zömében ezeket nézném majd 5 év múlva, persze sok autó van még, ami érdekes lehet, ám mellettük ellenérvek is fel tudnak bukkanni. A Citroën DS5 például mindig is egzotikus lesz, s vélhetően nem túl sokára tömegek számára elérhető is lenne, ha létezne belőle majd használt példány, a Hyundai-ok állítólag iszonyatosan tartják majd árukat, s ez egyébként már ma tetten érhető, a Skoda Citigo pedig újonnan is van olyan kedvező áron adott, hogy szintén jobb vétel lehet a szalonból. Az 5 év múlva megvehető autók fürkészésében persze az a szép, hogy az egyenlet sokváltozós, nem elég spórolni az autóra, még annak árát is csak sejteni lehet, megeshet, hogy a tervezettnél kedvezőbb vagy magasabb lesz. Végső esetben majd egy másik modellt kell nézni, a fontosabb inkább az, hogy legyen miből megvenni majd, legyen munka, legyen család egészségben, ami együtt boldogan élhet és utazhat, ha az megvan, az autó kérdése már messze nem lesz elsődleges.