Perverz spórolás – Toyota Corolla GR Sport

Vannak olyan vezetési tippek, amikkel könnyedén vihető lejjebb a fogyasztás, és ezek mindegyikét talán a hibridesek ismerik a legjobban. A kigurulást, a jóval előre való figyelést, a kevés fékhasználatot és a kanyar előtti lassítások mellőzését nem ártana, ha rajtuk kívül mindenki más is elsajátítaná. Egyrészt saját autója fogyasztásának csökkentése érdekében, másrészt a forgalom gördülékenyebb haladásának segítése miatt is. Ahhoz persze, hogy csekély lassítással vegyünk be egy kanyart, körforgalmat, kereszteződést, kell némi futómű is, és szerencsére a Toyota nem csak a hibrid technikához ért. Az új Corolla úgy van egyben, hogy személy szerint még az 1,2-es turbómotor halovány létezését is meg tudtam neki bocsátani. Mert jó a kormányzás, jó a futómű, jó a kézi váltó, és úgy az egész autó rendesen egyben van. Ehhez csaptak most egy sportcsomagot, legalábbis a két hibrid hajtású kivitelhez.

Annyira jól néz ki, hogy nem lehet nem szeretni a kiállását, a szúrós tekintetét.

Kedve támad az embernek rendesen megkergetni, pedig sokkal kevesebb annál, mint amit mutat. Egészen érdekes, hogy maga az ötajtós Corolla formaterve is rendesen izgalmasra sikerült. Nem kellett különösebb változtatásokat eszközölniük ahhoz, hogy hothatchnek álcázzák. A GR Sport csomagnál új az első lökhárító rácsbetéte, de maga a lökhárító szinte ugyanaz, mint az alapé. Akárcsak hátul, itt is csak a fekete betét az új, amire persze kerültek kamu kipufogóvégek, ha középre rakják, még jót is nevettünk volna rajta, így csak simán kínos. A küszöbök borítása is egyedi, de a karosszérián ennél több nem változik, még ültetést sem kap, és a felnijei is 17 colosak, nem is 18, ez egyébként őszintén szólva erős pozitívum.

A GR Sport csomag a kombihoz is elérhető, mindkettőnél azonosak a változások, és alapból jár a fekete tető.

A fényezés többi része pedig lehet ez a szürkésfehér, ezüst, vagy piros, igazság szerint mindegyik árnyalat nagyon jól áll a Corollának. A csomag tartalmazza a jól kinéző, kényelmes és épp elég jó tartású sportüléseket is, valamint a lukacsos bőrbe húzott kormányt. A sportosság nemzetközi jele a vörös cérna, így amit csak lehet, ezzel varrtak, a műszerfalon sajnos nem, merthogy az műanyagból készült, és az öntött, puhított műanyag része. A piroshoz passzolnak a szürke és a fehér berakások az üléseken, az utastér sötétsége ellenére így is egészen látványos tud lenni. Szabvány Corolla utasteret kapunk, ami azt jelenti, hogy a 180 centis sofőr maga mögött még éppen elfér, ha kéne, kibírnék ott hosszabb távot is, helyszűkéről inkább a csomagtér esetében beszélhetünk. Az ötajtós Dynamic Force Hybrid 313 literes puttonykát cipel, ezen a ponton látszik, mi nem volt szempont a fejlesztésnél. Átköltöztették a 12 voltos akkumulátort ide, a padló alá, ami így egy jó 15 centivel magasabbra hozta a padlót. Persze van alatta rekesz, de csak félig, ennek elérése trükkös, mert a padlót kétoldalt is felhajthatjuk, nem kell egyszerre az egészet. Ekkora raktér már kisebb kategóriában is ciki az ötajtósok között, a kompaktoknál jó 80 literrel följebb kezdődik az elvárt, de őszintén szólva, amíg egyedül, vagy ketten használnánk, bőven elboldogulnék ekkorával is. Logikusak a kezelőszervek, minden a helyén van, még a multimédiás kijelző kezelése is hamar szokható, azt leszámítva, hogy túl sok lehetőségünk nincs rajta. Cserébe mindenképp Apple CarPlay kompatibilis, ami sokat javít a helyzeten, de az autó beállításai között hiába keresgélünk, a komolyabb dolgokat sem itt kell állítanunk, hanem a műszeregységben. Furcsa ez a logika, pláne, hogy menet közben nem is engedi, csak álló helyzetben, ez is egy igazi japános „Mi ezt nem érthetjük” szituáció, de náluk biztos, hogy ez teljesen normális. Szintén furcsa prioritások irányították a középkonzol fejlesztését. A Prius jól bevált joystickjától visszatértünk a hagyományos váltókarhoz, van két pohártartó és egy indukciós telefontöltő két jókora ülésfűtés gombbal karöltve. Praktikumnak nyoma sincs, és szerintem nem én vagyok az egyetlen, aki tenne le dolgokat úgy, hogy azok nem esnek le, csúsznak, vagy dőlnek el, esetleg repülnek egyenesen az ülés alá. A váltókar előtt ergonómiailag teljesen rossz helyre került az üzemmódválasztó, aminek itt egész sok hatása van a menetmódra.

A GR Sport nagy újítása az állítható keménységű futómű.

Mérni biztosan lehet a változást, de én nem igazán vettem észre, hogy keményedne Sport S és Sport S+ módban. Alapból is elég feszes, annyira, hogy a 17 colos felniknél nagyobb már kényelmetlen lenne, ezekkel csak jólesően kemény a futás. A stabilitása annyira jó, hogy hamar elkezdjük élvezni vele a kanyarodást és azt, hogy egyre nagyobb tempóval próbálgathatjuk. Fékezni kevés esetben szükséges, és akkor is inkább a gumik miatt, mert a Falkenek sajnos elöl nem tapadtak túl jól. A menetstabilizáló korán szól bele a far libbenésébe, provokálhatatlan, hogy hothatch szerűen tegye a fenekét, azonnal megfogja, ami egy nagyon jó pont a biztonság terén. Furcsa a fék, ezen a ponton tudatosul, hogy nem a sportolásról szól a modell, ugyanolyan nyúlós és hirtelen harapós, mint a Toyota hibridekben általában. Könnyű autónak tűnik, könnyedén is vezethető és elég kiszámítható, az igazat megvallva hamarabb fog túl szűken fordulni a gyors kormányzás és a stabil futómű miatt, mintsem túl szélesen, ami szintén egy elég jó pont. Technikailag semmin nem változtat a sport csomag, ami így kedvez azoknak, akik csak a külsőségekre vágynak.

Az sem jár rosszul, aki egy dinamikus autót szeretne, mert a 2,0 literes hibrid rendszerrel már szedi a lábát a Corolla.

Sokkal kiszámíthatóbb, mint az 1,8-as, a reakcióidejük pedig össze sem hasonlítható. 184 lóerős, és a gázpedál lenyomására nem akad fenn a fordulatszám, ha elengedjük, azonnal visszazuhan, nincs meg benne az a kellemetlen nyúlós érzet. Épp elég pörgős, dinamikus gyorsítást művel, 7,9 másodperc a 0-100, ami szerintem teljesen korrekt. Vannak programozott fokozatai a váltónak, de legalább annyira viccesnek tartom, mint a kamu kipufogót, semmi szükség rá, de azon nem változtat, hogy a hajtás nagyon hatékony. 5,2 literes fogyasztással zártam a teszthetet, a legszebb viszont egy bő 100 kilométeres szakaszon mért 4,4 literes fogyasztás volt, ami remek érték ettől az autótól. Könnyen tanulható vele a hibridezés, és az eddigi kellemetlen élmények sem fogják elvenni tőle a kedvet, mert ez már úgy működik, ahogy kell. Gondozásmentes, persze olajcserét fog kérni a benzinmotor, de egyébként minden kritikus alkatrésztől mentes egy ilyen hibrid, amire sokat költhetnénk később. A hibrid rendszerre egyébként 10 év garanciát vállal a Toyota, ha esetleg még mindig van, aki félne és túl bonyolultnak tartaná a hibrideket. A GR Sport egy mókás csomag, ami épp csak pár aprósággal, de rendesen feldobja a külsőt. Passzol hozzá, túlzottan is. Ezzel a kormányzással, futóművel igazán elbírna egy igazi sportmodellt is a Corolla, de a Toyotánál sajnos más a hitvallás.