Passat light? Új Volkswagen Jetta teszt

Nem csak az autók között általánosságban, még a Volkswagenek között is nehéz elhelyezni a Jettát. Azt persze a vak is látja, hogy négyajtós, lépcsős hátú, de, hogy valójában mi ez, Passat Classic vagy valami egyéb furcsaság, azt alig valaki tudja. Nem feltűnő ugyanis, hogy a mostani Passatnál 6 cm-rel rövidebb tengelytávra, azaz a Golf padlólemezére épül, a 4,65 méteres hossz pedig a jelenlegi Passaténál 12,5 cm-rel kisebb ugyan, de a kettővel ezelőttinél már csak 3-mal szerényebb. Így aztán nyugodtan be lehet ezzel a négyajtóssal is parkolni a komolyabb, drágább középkategóriások közé, kívülről senkinek sem fog feltűnni, hogy nem igazi nagymenő, hanem csak puttonyos kompakt.
Noha a Jetta alakja erőteljesen Passatos, mégsem egyértelmű másolata annak, az első lámpák például kifejezetten a Polóéira hajaznak. Még jó, hogy nincs komolyabb forma-rokonság, hiszen a Jetta nem csak formájával és külső méreteivel, jellemzőivel is erőteljesen a Passat nyomában lohol. Utasterének helykínálata csak hajszálnyit marad el tőle, és mivel a Passaté elsőrangú, itt is igen tisztességes. Hasonlóan korrekt a kidolgozás is, a műszerfal zöme puha plasztik. Míg azonban a külső dizájnvilága teljesen mai, a kokpit rajzolata a kilencvenes éveket hozza: alapvetően szögletes, lekerekített szélekkel, anyaga pedig nem csak a Passatban, de még a Golfban megszokottaknál is puritánabb. Hiába, a Jetta gyengébb vásárlóerejű piacoknak szól, amennyire a Volkswagennél lehet, kedvező árért ad nagy teret. Az európai verzió egyébként a kifejezetten olcsónak készített tengerentúli kiviteleknél picivel igényesebb, így aztán az itteni mezőnyben elfogadhatónak tekinthető. A részletek, a műszerórák és a kapcsolók, a Comforline felszerelésnél automata, oldalanként külön szabályozható hőmérsékletű légkondicionáló és a rádió gombjai a mai Volkswagenekből megszokottak. Noha a tesztautó már a második, Comfortline felszerelésű volt s ennek megfelelően első ülései komfortosabb kivitelűek (és mindkét oldalon szabályozható magasságúak és gerinctámaszúak), a legfontosabb extrák már az alap Trendline-ban is megvannak, például az elektromos ablakok már abban is egyetlen érintésre végigfutók, a tükrök is elektromosak és persze a zárakat is elektronika mozgatja.
Kétségtelenül tisztességes a Jetta ellátmánya, de legfőbb ütőkártyája mégiscsak helykínálata, szélső helyein hátul is gond nélkül viselnek el hosszabb távú utakat a 180 centiméternél magasabbak is, hiszen a láb- és a fejtér egyaránt bőséges. Ez bizony nem csak az alsó-középkategóriában, még az egy mérettel nagyobb, valódi középkategóriában sem magától értetődő. Így aztán bőven lehet írni a jó pontokat egy ülőpróba után is a Jettának s az összképen a menetpróba sem ront. Az 1,2 literes, közvetlen befecskendezéses, turbós, azaz TSI benzines már elindítása után is meggyőző. Ugyanis egyáltalán nem érezni, hogy jár, alacsony alapjárata ellenére teljesen rezzenéstelen és hangtalan is. Noha az 1,2-es blokk a Jetta bő 1,2 tonnás önsúlyához mérten parányi, elinduláskor mégsem érezni nyomatékszegénynek a TSI-t, ha pedig elérjük az 1500 1/perces fordulatot, egészen izmosan húz. Nem hiába, hiszen 175 Newtonméteres nyomatékcsúcsa onnan 4000/percig konstans, s ezzel igen sportosan is mozog, 100 km/órára 10,9 másodperc alatt gyorsul, akár 190 km/órás végsebességre képes és eközben 5,7 l/100 km vegyes fogyasztást ígér.
Lehet persze hümmögni, hogy felejtsük el a gyári értékeket, ám éppen ezért mérünk, s a TSI-vel szerzett tapasztalatok igen meggyőzőek, én magam csaknem 600 kilométert mentem a tesztautóval, volt benne város, autópálya (120-130 km/óra között) és országút is. Tény, hogy mindenhol a legális sebességhatárok környékén autóztam, ám így 5,6 (!) l/100 km-t mért a fedélzeti számítógép, azaz a gyári érték igenis tartható. Természetesen a kollégák is sorra kipróbálták a Jettát, akár teletalppal a gázpedálon állva, ám ez a fogyasztáson alig látszott, a teszt végi tankolásnál 6,24 literes átlag adódott a betöltött benzin és a megtett kilométerek hányadosaként. Egyáltalán nem rossz érték, az pedig kifejezetten nyerő, hogy eközben a központi kijelző teljesen pontos, 6,2 l/100 km értéket írt.
A rövidnek aligha nevezhető Jetta-vallatás után csak erősödött az 1,2 TSI-imádatom, s ha érzelemmentes kialakításával nem is habarodtam bele a négyajtósba, nyugodt szívvel jelentem ki, hogy a Jetta is olyan modell, ami nyugodtan megvehető alapmotorjával. Ez a 105 lóerős gép városban kifejezetten dinamikus, teljesítménye autópályán is bőven elegendő és erőtartalékával az országúti előzések is nagyon könnyen kivitelezhetők. Hat sebességes váltója kapcsolhatóságával és fokozatosztásával is hibátlan. Áttételezése nem eltúlzottan hosszú, így higgadt guruláshoz akár városban is kapcsolható az ötödik, az autópályás 130 km/óránál hatodikban pedig még épp 3000/perc alatti a főtengely fordulatszáma. Ekkor ugyan már hallható a motor hangja és némi szélzaj is beszűrődik, de alapvetően ilyenkor is csendes a Jetta. Ami viszont már-már utópisztikus, az az országúti némaság. A higgadt út közbeni csevegésekhez a futómű is sokat tesz hozzá, ugyanis az elöl MacPherson, hátul független több lengőkaros rendszer átlagon felüli aktivitással szűri az úthibákat. Mindebben persze a ma már kis jóindulattal ballonosnak tekinthető, 205/55 R16 abroncsok és a kényelmes ülések is segítenek, a lényeg persze az, hogy kényelmes az utazás.
Nemigen lehet belekötni a Jettába, dinamikus, korrektül összerakott, takarékos és még kényelmes is. Ha árát (1.2 TSI Trendline: 4 948 500 Ft, 1.2 TSI Comfortline: 5 207 250 Ft) a Volkswagenek között kell elhelyezni, az azonos motorral szerelt Golfhoz mérten még némi árelőnyről is beszélhetünk (ennek oka a Jetta mexikói gyártása és néhány olcsóbb beltéri műanyagja), ha pedig a Passathoz viszonyítunk, már igen jelentős, közel két millió forinttal kedvezőbb a vételár. Ám házon belül sem csak a Volkswageneknek, hanem akár a Skodáknak is konkurencia a Jetta. Nevezetesen a fél millió forinttal olcsóbb Octavia vevőiből csábíthat át. Sokat persze nem, hiszen felnyíló hátsó ablakával a Skoda sokkal praktikusabb. Hiába óriási, 510 literes a Jetta csomagtere, jelképes bővíthetőségével messze nem olyan jól kihasználható, mint cseh padlólemeztársáé. Így tehát a Jetta azon vásárlókra számíthat, akik kellően konzervatívak a négyajtós karosszériához, a dögunalom berendezéshez, és készek a VW emblémáért combos felárat fizetni – a legfőbb vetélytársként említhető Renault Fluence 3,6, illetve az Opel Asra Classic III Sedan 3,74millióért kínálkozik ugyanezen szegmensben. Kemény meccs, de a VW újabban az említetteken túl 4 év/200 000 kilométer garanciát is bevet, s ezzel, valamint a márka nimbuszával még szívdobogtató részletek nélkül is jó eséllyel sok vevőt vonzhat. Akinek nem kellenek a középkategóriában ma már megszokott vezetést támogató rendszerek (sávtartó elektronika, távolságtartós tempomat stb.) s izgalmas, formás részletek helyett inkább régről ismert emblémát áhít autójához, az bizony más márkáktól könnyedén csábulhat át a Passatnál alig kisebb négyajtóshoz.