Pályára született – Ford Sierra RS

Újra kezd belendülni a Ford motorsport részlege, így nem is csupán a 30. születésnapja miatt érdemes fölemlegetni a Sierra RS Cosworth-ot. A '80-as években tudott talán utoljára igazán labdába rúgni a Ford bármely versenysportban, de a B-csoportos ralibajnokságban egyre inkább értelmét vesztette indulni az Audi Quattro ellen, persze még próbálkoztak a középmotoros RS200 versenyautóval. Viszont ideje volt valami ütős versenygéppel beszállni a pályaversenyzésbe is. Ezt a gondolatot vetette fel Stuart Turner, a Ford akkori projektmenedzsere 1983-ban. Erre a Ford motorsport igazgatója Peter Aschroft is fölkapta a fejét, ő a frissen bevezetett Sierrát javasolta alapnak, de azt már előre látták, hogy egyik meglévő motor sem lesz elég erős a győzelemhez.
Mivel a Cosworth elég szoros kapcsolatban állt akkor a Forddal, célszerű volt átnézni, van-e valamijük, ami használható lenne, és szerencsére volt is. A Ford Pinto kétliteres négyhengeresét éppen akkor dolgozták át 16 szelepesre, a Ford emberei pedig úgy látták, pont jó lesz a Sierrába, persze némi teljesítménynövelés céljából, turbóval. Ez lett az YB motorcsalád első darabja, és olyan jól sikerült, hogy a következő Sierra RS Cosworth-ba, és az Escort következő generációjának RS változatába is ez került, persze mindig kicsit újítva. Már itt kezdett akadozni a sztori, mert a Fordnak 5000 motorra volt csak szüksége, hogy a homologizációnak megfelelő darabszámú RS-t legyárthassa, a Cosworth viszont csak 10 ezerrel több rendelése esetén vállalta a gyártást. Belementek a Fordnál, mert szükségük volt rá, így legalább maradt az utódokba is mit pakolni.
A váltó a Borg-Warnertől jött, az ötsebességest már használták a Mustangban, de sokat matekoztak, mire a magasabb fordulatszámon működő YB motorhoz tudták hangolni. A végeredmény 204 lóerő lett az utcai autókban, 6,5 másodperc alatt gyorsult százra a Sierra RS Cosworth és 240 km/h volt a vége. Ennél persze a versenysportba több kellett, 1985-ben sikerült csak bemutatni az RS-t, a forgalmazása pedig 1986-ban kezdődött. Addigra a többi gyártó is szépen fölfejlődött, így a Frodnál kicsit elgondolkodtak. Az FIA akkoriban engedélyezte az úgynevezett Evolution modellek homologizációját is, ahhoz pedig csak 500 darab legyártott kocsi kellett. Csupán 20 lóerővel lett erősebb a Sierra RS500-ra keresztelt limitált széria, de a dupla injektorral, a nagyobb Garrett T4-es turbóval és nagyobb hűtéssel ellátott kocsikból a versenycsapatok hamar 500 lóerő feletti teljesítményt tudtak kihozni.
Az RS500-asokat a már legyártott sima RS-ekből alakították át, de mivel a Fordnak erre akkor nem lett volna kapacitása, hogy még időben homologizálni is tudja a kocsikat, bérmunkában csináltatta őket az Aston Martin Tickforddal. Eltelt egy kis idő, mire a megfelelő műhelyt megtalálták, így hiába gyártották le az RS500-nak szánt autókat alig egy hét alatt, az átalakításuk csak 1987 márciusában kezdődött. Eredetileg mind feketén gurult volna le a gyártósorról, de hamarabb elkészültek úgy, hogy 56 fehér, 52 pedig világoskék lett. Négy darabot tesztelésre félreraktak, a többit az essexi telephelyről egyenesen szállították a Tickfordhoz, ahol némi külső átalakítás mellett megváltoztatták a futómű bekötési pontjait is, hogy később mindenki kedvére cserélgethesse benne az alkatrészeket, valamint a már említett módon változtattak a motoron. Egyébként minden egyes legyártott RS500 jobbkormányos, elöl pedig különbözik a lökhárítója az RS-től, több légbeömlőt alakítottak ki a nagyobb hűtés érdekében, amiből még a fékek is kaptak, és persze szolid feliratokat is akasztottak rá.
A Ford kínált átalakítókészletet az RS-hez, amiben minden benne volt, ami elég, hogy RS500-zá alakítsák őket tulajdonosaik. Még 1987-ben sikerült elintézni mindent, és a túraautó világbajnokság szezonjából maradt 6 futamon rajthoz állhattak a Sierra RS500 Cosworth-ok. Mind a haton első rajtkockából indultak, és egy futam kivételével mindet RS500 nyerte. Klaus Ludwig egy évvel később bajnok lett egy ilyen modellel a német túraautó bajnokságban, 1990-ben pedig a briteknél is behúzta a bajnoki címet Robb Gravett, egy Sierra RS500 kormánya mögött. Ausztráliában és Új-Zélandon is sorra szedték a sikereket, előbbi bajnokságán két évben egymás után végeztek RS500-asok az első és második helyen.
Az utód már nem tudott ilyen sikereket elérni, ráadásul csak négyajtós, szedán karosszériával készült a Saphire nevű Sierra RS Cosworth. Ugyanakkor motorja és hajtása szinte ugyanaz maradt, annyi plusszal, hogy már négykerék-hajtással is lehetett kérni. Később az Escort RS is osztozott velük, még a padlólemez is részben a Sierrából származik, és az alkatrészeinek csak az 50 százaléka egyezik az utcai Escorttal. Valamit most kicsit visszahoz ezek szelleméből az új Focus RS, ha nem is hátsókerekes, de legalább mind a négy sarkán kapar és újra őrületes teljesítményre képes, annak ellenére, hogy utcai autóról van szó.