Outlander light – Mitsubishi ASX teszt

Ha létezik ilyen fogalom, hogy okosan álmodni, akkor a Mitsubishi mindenképpen így jellemezhetően valósította meg kompakt crossover modelljét, amely az ASX betűjelzést kapta a típuscsaládon belül. A japánok nem a nulláról kezdték a fejlesztést: az Outlander terepjárót alapul véve, változatlan tengelytáv mellett kicsit megrövidítették az autó elejét és hátulját, amely az utóbbi évek markáns mitsubishis arculatjegyét, a hatalmas, trapéz alakú hűtőmaszkot viseli. Az összhatás nem rossz, a magas építésű karosszéria azonban nem hat az érzékekre, az arányokból valahogy hiányzik az a titkos komponens, ami ideális esetben birtoklási vágyat ébresztene a szemlélőben. Félreértés ne essék, nem ez dönti el, hogy jó vagy rossz-e egy autó, csupán az ASX - pláne így, mindent elnyelő feketében - nem azoknak a játékszere, akikben túlteng a feltűnési vágy, és ennek szellemében választanak maguknak kocsit is.

A játékszert nem véletlenül írtuk, ugyanis az ASX számára a város játszótér, itt érzi magát elemében, de azért ne feledjük, ennek a „városi terepjáró” elméletnek a kitalálói marketingesek voltak, és nem mérnökök. Ezeket a modelleket így lehet jól eladni, mert magasabb építésűek, mint a normál személyautók, jobb belőlük a kilátás, továbbá masszívságot, tartósságot sugároznak, ami látens biztonságnövelő tényező, és nem utolsó sorban, jobban bírják a vacak utak miatti kiképzést. Persze, ettől még nem terepjárók, de a tudat alatti dolgok befolyásolása bizony hatalom, az autógyártók pedig uralkodnak felettünk.

Hogy az ASX nem sikerült rosszul, arról korábban már értekeztünk, mikor is az 1.8 DI-D dízelmotoros változat vendégeskedett nálunk, ám az értékelésnél a 9 milliós ár miatt inkább lefelé, mint mosolyra görbült a szánk. Már akkor is egy olcsóbb verzióról álmodoztunk, ám csak most jött el az ideje, hogy az 1,6 literes, benzinmotoros ASX megérkezzen Magyarországra. A Mitsubishi kemény ellenfelekkel néz szembe, és mind közül talán a legádázabb a Dél-Koreából támadó Kia Sportage 1.6 GDI LX 2WD, amely egyrészt hihetetlenül jó ár/érték arányával, másrészt markáns, dinamikus, vagány formájával rögtön két adu ászt is tartogat. Mivel ezekkel a járgányokkal alig térnek le az aszfaltozott utakról, a 4x4 hajtás hiánya duplán kamatozik, mert nem növeli sem a vételárat, sem a fogyasztást.

[kepallojobb=435898]Minden egy helyen: a középső kartámasz dobozában jutott hely 12 V-os csatlakozónak, valamint AUX és USB bemenetnek. Jó ötlet, mert az innen etetett vagy ad hoc telepített eszközöket a doboz elrejti, így a kocsiban hagyva senkit nem ingerelnek az autó feltörésére[/kepallojobb] A felszerelés vonatkozásában az ASX lapjai sem rosszak. A közepes Intense ellátmánya már-már a bőséges jelzővel is illethető, és a teljes palettával kapcsolatban említhető, hogy a biztonságon nem spórolnak a japánok. Minden esetben széria a 7 légzsák, a MASTC névre hallgató menetstabilizáló és kipörgésgátló, a HSA hegymeneti elindulás segítő, valamint az ESS vészfékjelző – ez satuféknél automatikusan bekapcsolja a vészvillogót. Az ASX vásárlóknak nem kell külön fizetniük a tempomatért, az automata légkondicionálóért (hűthető kesztyűtartóval), a standard állapotában 6 hangszórós hifi USB csatlakozójáért, a bőrborítású multifunkciós kormányért és váltógombért, az esőérzékelős ablaktörlőért, a ködfényszóróért, és még seregnyi apró, de jóleső dologért. A légzsákok és elektronikus ketyerék mellett ugyancsak a biztonságot javítják az este az átlagnál szélesebb fénycsóvával világító S-HID xenon fényszórók, igaz, csak az Intense szinttől fölfelé. A tartalom tehát rendben van, ahogy a helykínálat is. Mivel az Outlander tengelytávja megmaradt, az első sor tágassága hátul is megvan, a fejtér is elegendő, egyedül a csomagtér kapacitásával nem villog a Mitsubishi. Az alaphelyzetben 419 literes üreg első körben - az üléstámlák állításával - 442 literesre növelhető, de szükség esetén egy mozdulattal teljesen síkba dönthetők a támlák, és ekkor 1600 mm hosszú tárgyakat is szállíthatunk a kerékdobok között éppen 1 méter széles raktérben.

Kollégánk valósággal áradozott az 1,8 literes, változó szelepvezérléses DI-D dízelmotorról, ezt most az 1,6-os MIVEC benzines vonatkozásában mellőznénk, pedig számszerűen most sem lehetne okunk komolyabb panaszra. Igazából nincs is, ám a motor éppen olyan, mint maga az autó: nem tűnik ki semmivel a tömegből.
A 117 lóerős masina teszi a dolgát, a városi lendülethez éppen elegendő ekkora teljesítmény, de autópályán, netán országúton izomból előzni már kevésnek tűnt a 154 Nm. Alacsony fordulaton a motor erőtlen, nem lehet vele finoman indulni (pláne, ha emelkedőn akcióba lépett a HSA), mert kis gázzal nyomban lefullad a négyhengeres gép. Az AS&G start-stop rendszer szintén átlagos, az olaszok lusta szerkezeteit csípőből veri, de a működés finomsága és gyorsasága elmarad például az új Ford Focus vagy a Mazda3 esetében tapasztaltaktól. A berendezés hatásossága azonban nem kérdéses, egy zajmérés céljából elkövetett, jelképesen rövid autópályás szakaszon kívül csak városban futott nálunk az ASX, és a fedélzeti számítógép 7,5 literes tesztátlagot varázsolt a műszerek közötti színes LCD kijelzőre – tankolás után kiderült, nem csak az étvágy, de a műszer pontossága is dicsérhető.
A zajszigetelés vonatkozásában tökéletesen kirajzolódik, hogy az ASX tényleg városlakóknak készül. Az alapjárton mért 48 dB(A), az 50 km/óránál mért 63 dB(A), a 90 km/óránál mért 67 dB(A) értékek után egyértelműen kijelenthető, hogy a városi sebességtartományokban csendes a Mitsubishi, míg a 130 km/óránál mért 74 dB(A) hosszú úton már zavaró tényező.

A fronthajtásos ASX legsebezhetőbb pontja az ára. A direkt összehasonlítás kedvéért, ha az említett Kia Sportage 1.6 GDI ötmilliós alapárát vesszük kiindulópontnak, azzal még valahogy partiban lehet az 5,95 millióért kínált, belépő szintű ASX Invite, mert utóbbinak sokkal gazdagabb a felszerelése. Igen ám, de a közepes ASX Intense AS&G már 7,25 milliót kóstál, míg a „hétévgaris” Kiának nem is a közepes, hanem a csúcsmodellje, az EX Premium 6,8, start-stop ECO Dynamic csomaggal pedig 6,9 millió forint – és ez már nem elhanyagolható különbség, ráadásul a dél-koreai gép kétzónás klímával kényeztet. A Mitsubishi mellett a kedvezőbb fogyasztás hozható fel érvként, és az, hogy olyanoknak is lehet trendi, mégsem hivalkodó terepjárója, akik alapvetően nem szeretik, vagy nem akarják követni a divatot.