Észak-Afrikában élő egypúpú tevéről kapta a nevét a Méhari, a franciák a párhuzamot a terepjáró képességben és a jó értelemben vett igénytelenségben fedezték fel
Sikeres évtizedek állnak a Citroën mögött, a világháború után a hetvenes évekig nem csak a drágább kategóriában, hanem a minimalista négykerekűek piacán is megkerülhetetlen szereplővé váltak a franciák. A Méhari technikailag a 2CV, Dyane, Ami vonalon helyezkedik el, így itt is a fekvő kéthengerest vetették be a franciák. Az autó tervezése viszont nem a Citroën berkein belül indult, hanem egy háborút megjárt, később műanyaggyárat alapító veterán tollából származik a koncepció.
A hossz 3,52 méter, hátul a padlólemez egy részét felhajtva keletkezik az utasok háttámlája, a kabin slaggal mosható
Roland de La Poype a SEAB cég tulajdonosa jó kapcsolatot ápolt a Citroënnel, lévén ők is szállítottak alkatrészeket az autógyártónak. A Méharit az 1964-ben megjelent Mini Moke ihlette, azonban a brit kisautónak két hibáját is orvosolták, ezáltal jóval sikeressé vált. A Mininek nem volt jelentős hasmagassága, így terepjárásra vagy a strand megközelítésére korlátozottan volt csak alkalmas, illetve nem igazán állt ellen a korróziónak. A Kacsát eleve mostoha körülményekre tervezték, jelentős rugóúttal és az átlagosnál nagyobb hasmagassággal, ami a Méharinak is kapóra jött, a SEAB pedig a saját termékét, azaz az ABS műanyagot használta karosszéria gyanánt. A Citroën rábólintott az ötletre, a gyártás 1968-ban beindult, a belga üzemből került ki az autók döntő többsége.
Alapvetően egy olcsó igásló lett a Méhari, de sokkal több benne a szórakoztató faktor mint egy átlagos kishaszonjárműben
A karosszéria mindössze 11 elemből állt, a minimális műszaki tartalom és a műanyag kasztni 535 kilós tömeget eredményezett. A 602 köbcentis kéthengeres 28-32 lóerő között teljesített, a Méhari alapvetően elsőkerékhajtásúként készült, elenyésző darabszámban állítottak elő 4x4-es változatot az alapár duplájáért. Igazi mindenes lett a jármű, a felhajtható hátsó ülések miatt családok és fiatalok is előszeretettel használták, de kereskedők, kisiparosok, rendőrök, vámosok és katonák is megfordultak a volán mögött.
Még a Dakar-ralin is részt vett a típus, de nem versenyzőként, 10 Méhari 4x4 biztosította az orvosi ellátást
A gyártás 20 éve alatt (1968-1988) 144 935 példány készült, ebből 1213 darab összkerékhajtású, ennek a kivitelnek a jellegzetessége a motorháztetőre szerelt pótkerék, ami nem összekeverendő néhány licenszváltozattal, ahol a kétkerekes verzión is ide tették a pótkereket. Noha ponyvatetővel lehetett zárni az utasteret, a legtöbb példány a melegebb éghajlatú országokban kelt el, a kisautó még Hawaiira is eljutott. Szellemi utódját 2016-ban mutatta be a Citroën, az e-Mehari a Bolloré üzemében készült, szintén mókás műanyag karosszériával.
Európa mediterrán tájain lett igazán népszerű, mára alig maradt a típusból
