Ötösből indult – 25 éves a Renault Clio

A Renault 5 utódja már négy generáció óta készül, mint mindenes, "nagy" kisautó. 25 éves karrierje alatt volt ő már szinte minden: fiatalok első autója, városi mindenes, kis családi kocsi és még hot hatch is. Mára a családi vonalat a Grandtour kombi viszi, az RS a kategória egyik legjobb forró ferdehátúja. A Clio 1990-es megjelenésekor nagyot szólt, a Typ 57 kódú első generációja nem csak a többmilliós példányszámban gyártott és nagyon sikeres 5-öst, azaz a Supercinq-et kellett leváltsa, de a többi kategóriatárs, meg az ős rivális Peugeot 205 ellenében is helyt kellett álljon.

Az ember nem is gondolná, de a kisautók méretnövekedése sem csak tíz éve kezdődött, az csak az a dátum, amikorra az autós szakma eszmélt, hogy 4 méterre nőttek a kisautók. A Clio is kivette a részét ebből. Az 5-ösök arányait örökölte, azaz megtartotta a relatíve hosszú tengelytávot. Annyira rá akartak licitálni a Peugeot 205-ösre, hogy még a Volkswagen Golf II-t is lenyomta 2 milliméterrel ebben a versenyszámban. A bemutatásakor a mindig etalonnak tekintett angol szaksajtó a megmunkálási minőség és a vezetési élmény miatt kritizálta a típust, de idővel mindkettőn fejlesztettek.

A Clio franciásan profán reklámja 1990-ből.

A beltéri nyiszogást igyekeztek orvosolni és kihoztak olyan csúcsváltozatokat, amik a kisautók között addig nemigen látott extrákkal voltak kitömve. Villanyablak, fabetétes műszerfal és bőrkárpit vakította a népet, az alapvetően jó adottságú kiskocsit meg gyári sportváltozatokkal tették a vezetésért is rajongó vevők számára vonzóbbá. 1991 nyarának egyik legmenőbb kisautója volt a Peugeot 205 GTI vevőit megcélzó Renault Clio 16V, hazai piacon 16S néven, feltehetőleg a francia szelep (soupape) szóra utalva. Széles plasztik sárvédőkkel, szélesítésekkel, tetőszpojlerrel, menő felnikkel és a motorházán valódi power dome-mal jött ki a gyárból. Mindez persze csak csicsa lett volna, de az 1.8-as 16 szelepes motorja 135 lóerővel és 148 Nm nyomatékkal elég erőssé is tette. Megfutotta a 210-et és 8 másodperc alatt volt százon.

Persze nem hot hatchként fogyott a legtöbb Clio. Az 1991-es Év Autójának is megválasztott kisautó eladásainak zömét a diszkrét változatok tették ki, mint a belépő 1.1-es, amit kezdetben még négygangos váltóval adtak és porlasztóval csak 48 lóerőt tudott ez az oldalvezérelt blokk. 1.2-esből az évek alatt akadt háromfajta is, 54 és 58 lóerő között, változattól függően központi vagy hengerenkénti befecskendezéssel. Náluk erősebbek voltak a gazdagabb felszeltségi szintekhez (RN, RT, Baccara) elérhető 1.4-esek, amikhez lehetett kérni három-, majd idővel négyfokozatú automataváltót is. A csúcsfelszerelt Initiale az 1.8-as blokk 90 lovas variánsával a kényelemre gyúrt, az RSi 109-cel meg a sportosságra. A dízelrajongók 1992-től kérhették hozzá a Renault régi, 1870 köbcentis szívódízelét 64 lóerővel és szerény fogyasztással.

A most 25 éves Clio széria legkülönlegesebb és valódi gyűjtői értékkel bíró darabja az 1994 és 1997 között, kétliteres motorral gyártott Clio Williams. A jellegzetes külső részletek még a 16V-re is rápakoltak, de az optika nem minden. 16 szelepes DOHC motorja 6100-as fordulaton 147 lóerőt tudott és 175 Nm nyomatékot. Bár a fejlesztésében a Renault motorokkal világbajnok Williams istálló nem vett részt, így is azonnali siker lett. A versenycélra szánt és a homologizációhoz szükséges példányokkal együtt is csak ötezer darabosnak szánt sikerszéria végül még két felvonást élt meg és összesen jó tizenkétezer példányban épült. Ezek nagy része persze azóta megsemmisült, vagy pályahasználatban, esetleg az N csoportos raliban elvásott, így mára egy intakt utcai változat igazi ritkaság. Nem csoda, hiszen a végsebessége 215 km/óra, gyorsulása százra 8,3 s. Ma már nem durva számok, de egy pici, könnyű és igazi analóg hot hatchben bőven elég volt ennyi, hogy felkerüljön az autórajongók büszkeségfalára.

1998-ban jött a második széria, amiben tovább terjedtek a 16 szelepes benzinesek és megjelent a dCi dízelmotor is. Belőle is volt sportváltozat, sokak kedvence a 180 lovas Clio Sport. Ilyen helyett azonban sok magyar családba a Thalia jutott el, ami a kisautó nagy kufferral kiegészített változata. Ma már tudjuk, hogy ez egy szükségmegoldás volt a magyarhoz hasonló árérzékeny piacoknak, de annak nem rossz. Akinek volt, vagy van, az általában megelégedéssel használta/használja. 2005-ben jött látott és győzött a Clio III, ami már a sokadik Renault volt ötcsillagos Euro NCAP törésteszteredménnyel és egyben Év Autója címmel is. Tovább bővült felszereltséggel, a kategóriában tágas és kényelmes utastérrel kérette magát és benne jelent meg a feltöltött benzinmotor. Csúcsváltozata még szívó volt, az RS, azaz Renault Sport kétliteres 200 lóerősével megfutotta a 225-öt és versenyben volt a korszak legjobb kis hot hatche címéért. A Thalia bár még egy frissítést megélt, végül elfelejthettük, helyette jött a sokkal praktikusabb Grandtour kombi, ami a Clio IV 2012-es érkezésével már nem csak praktikus, de csinos is lett.