Öt ajtóval még jobb az új Ford Focus
Ford Focus 1.6 SCTI EcoBoost Titanium teszt
Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!
Ismét nálunk járt a harmadik generációs Focus, ráadásul újfent legizmosabb benzinmotorjával, ám ezúttal legnépszerűbbnek ígérkező, ötajtós karosszériájával.
Krómcsíkos hűtőmaszkot egyedül a Titanium felszereltségű Focusok kapnak, a Xenon fényszórók pedig csakis itt rendelhetők. Az alap, Ambiente ellátmányhoz nem társítható mustárszínű metálfényezés 180 ezer forintba kerül
LED-es hátsó lámpák járnak a Titaniumhoz, a négyajtósnál (azonos kivitel mellett) 155 ezer forinttal olcsóbb ötajtós fara annál sokkal jobban pakolható
Nem őrültünk meg, mégis másodjára írjuk a Ford Focus Focus 1.6 SCTI EcoBoost Titanium tesztjét. Ennek oka, hogy korábban négyajtós karosszériával, pontosan a mostani ötajtóssal egyező kivitelű tesztautó járt nálunk. Természetesen érdekesebb lett volna egy józanabb variáns, vagy egy dízel, de a Focus csúcsmotoros verzióját ezúttal sem tudtuk visszautasítani.
A lépcsőshátúban már bizonyított turbós 1,6-os benzines kétségtelenül jobban passzol a vagány ötajtóshoz. A markáns arcú kompakt ezzel, a 182 lóerős benzinessel ugyanis igazi álcázott sportkompat, e műfaj pedig hagyományosan meredekhátú. A Focus megjelenése ma kellően egyedi, mégis hivalkodásmentes. Kétségtelenül a létező legjobb szín hozzá a tesztautó mustár-árnyalatú metálfénye - ezt persze a Ford is tudja, ezért a palettán ez a létező legdrágább.
Minden irányban tágas a beltér, igényes a műszerfal. Az elektronikai rendszer átgondoltsága erősen támadható: a kétzónás légkondi nem kapcsolható át egyzónássá, kikapcsolt audiorendszerrel nincs Bluetooth-kihangosító
Jól áttekinthető, de veszélyes az óracsoport. A színes központi kijelző és a körülötte lévő megvilágítás becsapósan azt sugallja, hogy égnek a fényszórók, és mivel kint valóban pisklákolnak a LED-es menetfények, a vezető könnyedén tompított fény nélkül autózhat
Nem érheti kritika a helykínálatot, és a visszafogottan formázott, mégis nagyon kényelmes üléseket
Hagyományos elv szerint, közel törésmentes padlósíkkal bővíthető a csomagtér
Noha a korábbi Focushoz mérten a mostani 316 literes csomagtere 69 l-rel szerényebb, ránézésre nem látványosan kisebb a tér. A poggyásztér szűkülésének egyik oka a csaknem teljes értékű, 17 helyett 16 colos (15 ezer forint felárért adott) pótkerék, defektjavítóval ugyanis szerényebb mértékű, 22 liternyi a korábbi Focushoz viszonyított hiány. Változatlan az üléshajtás elve: 2/1 arányú osztással, hagyományos metodikával, az előrebillenthető ülőlapok helyére dönthetők a háttámlák. A kapott tér így hajszál híján törésmentes padlójú, csaknem teljes szélességű nyíláson keresztül, jól pakolható. Nagy dicséret illeti a csomagtérajtó lehúzójának tervezőjét, végre nem macerásan megragadható bemélyedés, hanem alulról, felülről, elölről, hátulról jól elkapható gerenda az, amivel a fedél lehúzható.
Felárért 16 colos pótkerék rendelhető, a 17 colos alufelnikhez tehát legjobb esetben is csak mankó járhat. A könyöklő fedele fix, rekesze viszont nagy, akár egy fél literes palack is elfér ott. A kesztyűtartó a Fordtól megszokottan méretes
Míg a Focus külföldi menetpróbája után az áthangolt, elöl MacPherson, hátul multilink futóművét stabilitásához mérten komfortosnak mondtam, a hazai teszthét után a nem kifejezetten sportos vezetőket óvva inteném a 17 colos alukerekek és a gazdagabb ellátmányokkal járó „feszesebb hangolás” választásától. Ezek ugyanis tény, hogy tökélyre fejlesztik a Focus „sínautósságát”, de rugózási kényelemben hagynak azért némi kívánni valót, bár az kétségtelenül a rendszer bravúrosságát mutatja, hogy hangolása még ezekkel a 215/50 R17-es abroncsokat viselő kerekekkel sem ütős, kanyarjellemzői azonban lényegében kihasználhatatlanok, még a sportosabban vezetők sem tudnak a Focus számára elsokallt tempóval kanyarodni. A 17 colos, széles abroncs ráadásul további negatívumot is tartogat, extrém nagy vele a Focus fordulóköre, nem érdemes ezzel elrontani az amúgy igen hibátlan, a kormánykerék végállásai között 2,6 fordulatos kormányművet.
Csendesen suhan, a Titanium futóművével feszesen rugózik és alig fogyaszt a turbós, közvetlen befecskendezésű, 182 lóerős Focus
Ha a Focus legizmosabb, 1,6 SCTI EcoBoost motorjának pusztán erejét nézzük, akkor 100 lóerő/liter feletti teljesítményaránya, 182 lóerős csúcsteljesítménye, és a hasonló méretű öngyújtósoktól megszokott 240 Newtonméter nyomatéka eleve elismerése méltó. Ám még ezeknél is ütőképesebb a dízelmotorokat idéző 6,0 liter/100 kilométeres kombinált fogyasztás, és a 139 g/km széndioxid emisszió. A lényeg azonban a karakterisztika, kis gázzal, akár 2000/perc környékén rendre felkapcsolgatva is használható a közvetlen befecskendezésű benzines, mely ezt a fajta használatot városban is 8 l/100 km alatti fogyasztással hálálja meg – országúton simán elérhető 5 l/100 km körüli érték is. A motor legnagyobb előnye, hogy kedvtől függően a kifejezetten nagypapás, a kicsit vagy a már nagyon is sportos vezetésben egyaránt partner. A kezelőszervek (fék, kuplung, gázpedál, váltó) azonban minden esetben nagyon finomak, s a Focus berendezése kicsit sem sportkocsis – pedig a 7,9 másodperces 100 km/órára gyorsítás és a 222 km/órás végsebesség már kellően hangzatos érték.
Belső hangulatfény is jár a 220 ezer forintért mért adaptív xenonlámpához. A far látványosan szűkül, de a Focus csomagtere leginkább elődjéhez mérten kicsi csak
Menet közben csendes, alapjáraton, lehúzott ablakkal kelletlen hanggal jár, kiváló Stop-Start rendszere miatt legtöbbször mégis teljes mértékben néma az erőteljes és nem is torkos EcoBoost benzines turbómotor
A Ford azonban látványosan nem a fickósságra, hanem a finom, de egyértelműen high-tech berendezésre gyúrt rá. Ennek megfelelően kerültek (opcióként) LED-es, változó színvilágú hangulatfények az utastérbe és akár osztott képet is adó egérmozi a műszerfal közepébe. A harmadik generációs Focus sugározta összkép olyannyira kedvező, hogy nem lennék meglepődve, ha e nemzedék is a második sikerét folytatná, azaz a piac legnépszerűbb modellje lenne, ám erre ma még viszonylag kevés az esély. Az újdonság alapára ugyanis 105 lóerős, 1,6-os alap benzinesével 4 790 000 forint, a 182 lóerős Titanium tesztautónkért pedig legkevesebb 6 560 000 forintot kellene kifizetni. Noha a Titanium már eleve nagyon „felextrázott” (kulcs nélküli indítás, tempomat, elektromos ülések, kormányról vezérelhető CD-rádió, kétzónás automata klíma, eső- és fényszenzor, alufelnik, stb), a nálunk járt Focusba még közel egy millió forintnyi extrát pakoltak. Igaz, így valóban nagyon fullextrás gépnek számított, mely teljesen hivalkodásmentes külsővel hordozott magában prémiumosságot és jövőbe mutató modernséget. E kettő elegyével ára arányosnak is mondható – bár kétségtelenül nem szerény. Aki ma az alsó-középkategóriából kíván vásárolni, az nem hagyhatja figyelmen kívül a Focust, mely jellemzőivel akár nagyobb modellekhez, vagy különlegesebb márkákhoz szokottakat is szép számmal csábíthat a Fordhoz, s a vevőfogásért a kompakt kategóriában ma még szokatlan vezetőtámogató rendszereket (például városi koccanásgátlót és távolságtartós tempomatot, sávtartó elektronikát és holttérfigyelő rendszert) is bevet.