Őszintén az utolsó “igazi” Alfáról!

Nem mai csirke az Alfa Romeo Giulia, de egy kis botox csodákat tesz

Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!

Van még keresnivalója a piacon egy sportos szedánnak? A friss Giulia csibészes, Competizione felszereltségi szintjét kipróbálva egyértelmű a válasz!

Sokak számára az utolsó igazi Alfa Romeo a Giulia, tekintve hogy a Stelvio, a testvérmodellje egy SUV, a Tonale, a gyártó utolsó FCA alapokra épülő újdonsága pedig egy elsőkerekes crossover. A jövőt tekintve sem túl fényes a helyzet, hiszen az Alfa Romeo története is a Stellantis ernyője alatt folytatódik, ráadásul összességében a belsőégésű motoros modelleknek is meg vannak számlálva a napjaik.

Dicső tehát a múltja, ám sajnos nincs jövője: de vajon mire képes a jelenben a Giulia?

Azonnal leszögezendő, hogy ezt az autót, ebben a vörös színben rendszeresen megbámulják, ráadásul jó értelemben. Mindene megvan, hogy vonzza a tekinteteket: különleges, elegáns forma, néhány sportos kiegészítő, valódi, tényleg kellemes motorhang, ami pedig a legfontosabb: jellegzetes stílusjegyek. Bizony, a Giulia leginkább azzal tűnik ki a tömegből, hogy nem követi a trendeket, még a frissítés után sem. Nincs hatalmas hűtőmaszkja, nincs túlmodernizált formavezetése és az alapáras színe a piros: a Competizione szinten még lehetőségként sincs fehér vagy ezüst fényezés, az egyetlen szürke opció pedig matt. De vajon mit rejt a szokatlan formaterv? Méretek terén egyértelmű, hogy a vezetési élmény volt az elsődleges cél: a Giulia a tökéletes, hátsókerék-hajtású utazóautó-arányokkal rendelkezik, még akkor is, ha a hétköznapi kivitelekben jelenleg csak összkerékhajtásal kapható. Egyértelműen a 3-as BMW méretosztályába, tehát a D-szegmensbe tartozik, a prémium szedánok közé. A jelenlegi generációkat elnézve azonban még ebben a kategóriában is egy viszonylag kicsi, illetve 1,55 tonnájával nem is túl nehéz autó, ami érződik a kezelhetőségén és az úttartásán is, ám erre majd később térek vissza.
Hirdetés
A beltérben kezd azonban igazán különbözni a Giulia a konkurenseitől. Egyrészt a képernyők uralta modern tér helyett egy klasszikus formavilágot kapunk, másrészről minden a sportosságra lett kihegyezve. Hatalmasak a váltófülek a háromágú, bőrrel borított, multifunkciós sportkormány mögött, feszes, jól tartó oldaltámaszokat kaptak a memóriás, elektromosan állítható bőrülések, valamint hangsúlyos helyre került az üzemmódválasztó, amelynek segítségével egyetlen mozdulattal sportmódba lehet tekerni a Giuliát. Látvány terén a vörös varrás és a sportos, alumínium műszerfalbetétek teszik teljessé az összképet, a minőség pedig tapintható gyakorlatilag mindenen, amihez hozzáérsz. Illetve - számomra legalábbis - felüdülés, hogy nem áll ki tabletként egy 20 colos kijelző a semmiből, helyette a műszerfal vonalaiba integrált 8,8 colos képernyővel kell beérniük a tech-függőknek. A térérzet az első sorban teljesen rendben van, ahogy az ergonómia is. Könnyű tökéletes üléspozíciót találni, ám hozzá kell tenni, hogy nagyon alacsonyan kell helyet foglalni a Giuliában. Hátul már kevésbé felhőtlen a helyzet, a beltér egyértelműen 4 főre szabott. Ennek fő oka a meglepően magas kardánalagút, itt is látszik, hogy a hibrid rendszerek befogadására is alkalmatlan Giorgio platform mennyire a múlt elvei alapján készült. Az említett két felnőttnek azonban hátul is korrekt lábteret és minden téren megfelelő kényelmet ad a Giulia, illetve egy 480 literes csomagtartóval is rendelkezik, így akár még kisebb családi autónak is elmehet másodállásban.
Hirdetés
Az elsődleges feladata ugyanis egyértelműen a szórakoztatás kell, hogy legyen, nemde? Hiszen vörös, olasz, Competizione, 280 lóerős, összkerékhajtású, és még sorolhatnám a sportos részleteket. Kimondottan tetszett a motorhang: túltolt kipufogó-ordítás vagy kamu hanggenerátor helyett végre egy igazi benzinest hallgathattam, nincs a végletekig elszigetelve az utastértől a 2,0 literes, turbós erőforrás. Emiatt egyértelmű, hogy hidegindításkor magasabb a fordulatszám; hallani azt is, ahogy bemelegedés után alapjáraton - az Euro normáknak köszönhetően - olyan szegény a keverék, hogy minden egyes sűrítéskor az életével küzd a kopogásszenzor, de ugyanígy szűretlenül tört rám a morgásból ordításba átcsapó fordulatszám-emelkedés, ha padlóig tiportam a gázpedált. A Q4 jelöléssel a farán, illetve lóhere nélkül a Giulia amúgy egy higgadt, hosszabb utakra is kiválóan alkalmas limuzinként is viselkedhet. Akár egy üzleti limuzin, bár nem olyan "hideg", mint a konkurencia. Pont ez lehet az ütőkártyája, amellett persze, hogy alakalomadtán egy kis élményautózásra is kapható. Sőt! Amint szerpentineket szimatol előbújik belőle a versenyszellem, tökéletesen lehet rádobni a kanyarcsúcspontokra, a kormányszerkezet pontossága a párját ritkítja, a futómű kellőképp feszes, de mégsem rázza le a vesédet, ha az üzemmódválasztót a megfelelő állásba tekered, hiszen 3 lehetőség közül is választhatsz. Persze a 19 colos felnikre húzott peres gumiabroncsok a kényelem ellen hatnak, de bőven a tűrhető határon belül marad az autó feszessége.

Az Alfa Romeo mérnökei mindent megtettek, hogy ebben a lekorlátozott, túlbiztosított világban is adjanak némi élményt.

A vonzalom miértje egyszerű, ezt pedig akaratlanul már a Napoleon Boulevard is megénekelte uszkve 36 évvel ezelőtt: mert Júlia bizony tényleg nem akar a földön járni. Ez az autó különbözik a többitől, egyszerűen más. A német prémium triumvirátushoz képest teljesen egyedi utat választottak az olasz mérnökök, ami valószínűleg egészen addig fel sem tűnik senkinek, amíg ki nem lép a megszokott buborékjából, és meg nem tapasztalja, hogy milyen érzés randizni egyet Giuliával. Ezt a csomagot ugyanis a stílus, az életérzés viszi el a hátán. Ha valódi sportautót keresel az Alfánál, akkor ott a Ferrari motoros csúcsváltozat. A lóherék nélkül viszont szerintem kimondottan azoknak az autója, akik nem akarnak beállni a sorba, akik nem egy guruló számítógépet és egy tökéletesre csiszolt, letisztult, bankár autóra vágynak. Azoknak szánják akik szeretnék még egyszer, utoljára megtapasztalni, hogy milyen egy érzelemdús, analóg, morcos hangú olasz masinával csapatni.
Hirdetés
Értékelés
Pozitív
Stílusos külső és belső, sportos kezelhetőség, kellemes motorhang, feszes futómű
Negatív
Kipörgésgátló nem kikapcsolható, puha módban is nagyon feszes futómű, nem eléggé játékos végeredmény
Árak
Tesztmodell alapára
24 690 000 Ft (2023.11.06.)
Tesztautó ára
25 390 000 Ft (2023.11.06.)
Műszaki adatok
Hengerűrtartalom:
1995 cm3
Teljesítmény:
206 kW (280 LE) 5250 1/min-nél
Nyomaték:
400 Nm 2250 1/min-nél
Gyorsulás 100 km/h-ra:
5.20 s
Végsebesség:
240 km/h
Gyári vegyes fogyasztás:
8 l/100km
Méretek
Hosszúság:
4640 mm
Szélesség:
1860 mm
Magasság:
1450 mm
Saját tömeg:
1530 kg
Össztömeg:
2030 kg
Tengelytáv:
2820 mm
Karosszéria-kivitel:
sedan
Csomagtér:
480 l
Motor és váltó
Motor:
Benzin
Motorosztály:
Euro 6d
Hengerűrtartalom:
1995 cm3
Hengerek/szelepek száma:
4/16
Sebességváltó:
automata (8 fokozatú) sebességváltó
Nyomaték:
400 Nm 2250 1/min-nél
Teljesítmény:
206 kW (280 LE) 5250 1/min-nél
Menetteljesítmény
Végsebesség:
240 km/h
Gyorsulás 100 km/h-ra:
5.20 s
CO2-kibocsátás:
182 g/km
Gyári vegyes fogyasztás:
8 l/100km
Fogyasztás a használónál:
11,1 l/100km
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

Hozzászólások

  • 2023.11.07. at 09:17
    Permalink

    Egy ilyen gyönyörű Alfát látva egy pillanatra tényleg összeszorul az ember szíve, hogy miként végez vele az evolúció. Azután megnézi, ezért a pénzért megkapható-e egy Model Y Performance a készletesek közül Midnight Cherry Red fényezéssel… Igen… Azért valamelyik szomszéd választhatna egy ilyen Alfát, reggelente az ablakon kinézve szívmelengető látvány lenne a szomszéd udvarában.

    • 2023.11.08. at 09:20
      Permalink

      Majd egyszer nézz meg közelről egy Teslát és akkor rájössz, hogy miért lehet Midnight Cerryt kapni olcsón. Vegyél inkább egy évest Y-t, azon már benyelt 10 millió bukót a gazdája.

  • 2023.11.07. at 15:18
    Permalink

    Pedig bizony a platform alkalmas hibrid és villanyhajtás fogadására is.
    Elôbbire példa a Jeep Grand Cherokee, utóbbira a Maserati Grecale és az új GT is.
    A Giulia/Stelvio utod is ezen a platformon lesz, STLA Large néven.

  • 2023.11.09. at 18:52
    Permalink

    Szerintem NEM a Giulia az utolsó IGAZI Alfa Romeo. Az indokom egyszerűen az, hogy ez a típus már nem diktálja a trendet, hanem követi. A Giulia csak a mai (értsd: utolsó 10 évben kijött) autók között számít szépnek, amúgy semmi extra: lehetne egy kicsit BMW, kicsit Jaguar is. Abszolút trendkövető. Az Alfa Romeo szégyene, hogy nem a koncept valósult meg!!!

    Az utolsó igazi Alfa Romeo – esztétikai értelemben – szerintem a 159/Brera.

  • 2023.11.09. at 23:27
    Permalink

    Nehéz megmondani hogy mitől lenne egy autó “igazi” Alfa vagy BMW vagy bármi.
    Az Alfa nem véletlenül neves márka nagyon hosszú történelme van és nem egyszer vált a legrangosabb luxus (vagy épp prémium) márkák élenjáró tagjává.

    Szerintem a legutóbbi aranykora a 90-es évek végétől a 2000es évek végéig tartott, és a 159-es volt utolsó olyan Alfa ami a prémium mezőnyben is abszolút versenyképes volt (külső, belső, motorok, felszereltség).

    Én a Giulia és a Stelvio esetében nem érzem ezt, mind a két modellnél a hátsókerékhajtás a legnagyobb fegyvertény. Nem rossz autók, sőt. De ez egy nagyon intenzív szegmens, és nagyon sokféle kihívásnak kell megfelelni. Ugyanakkor én nagyon örülnék neki, ha kapna egy jobb formát (legalább a Tonale orrát és hátsó lámpáját) és egy jobb belsőt.
    Faramuci módon vagy két éve kihozták a 6c Villa d’este editiont, ami gyönyörű bézs belsővel készült (a VIlla d’Este klasszikus régi Alfái stílusában), majd hirtelen megfontolásból az egész bézs belső opciót törölték, pedig lassan ez egy komoly selling point lehetett volna.

Vélemény, hozzászólás?