Összevetés: kis lépés az emberiségnek, nagy lépés a Škodának

Mindkét autót láttátok már használtteszten, a Feliciát ide kattintva, az Octaviát pedig ide kattintva olvashatjátok. Ráadásul egymást váltották ugyanannál a tulajdonosnál, aki annyira elégedett volt a Feliciával, hogy ez is szerepet játszott a későbbi választásában. Az Octaviáról egyébként hatalmas szintlépésként nyilatkozott, amit meg tudok érteni, hiszen amíg a Felicia, bár már a Volkswagen keze alatt, de még a Škoda Favorit átdolgozott platformjára épült, addig az Octavia az alapoktól német. Utóbbi a Volkswagen Golf negyedik generációjának PQ34 platformjára épült, ám eggyel nagyobb méretosztályt támadó, felpumpált ötajtós, így nem az utódja lett a Feliciának, hanem eggyel nagyobb kategóriás model. Míg a Felicia a városi kisautók és a kompaktok közé pozicionált típus volt, addig az Octavia a kompaktok és a családi szedánok közé szúrta be magát. Érthető tehát, ha a nagyobb méretosztály miatt magasabbra pozicionálták az Octaviát, és ennyivel le is lehetne tudni a cikket, ha csak a szemünkkel vizsgálnánk a dolgot, de a kérdéskör közel sem ilyen egyszerű. Már az autók karosszériájának kialakításából látszik, hogy mennyire más technológiai szintet képviselnek: az Octaviának hosszú a műszerfala egy elnyújtottan lejtő szélvédő alatt, vastag oszlopok védik az utasait, a karosszériája és a gumijai is jóval szélesebbek, és még sorolhatnánk. Az évek során ehhez a kategóriához csapódott még egy tényező, a rozsdavédelem: bár festés és üregvédelem terén aligha kapott különb védelmet a nagytesó, a karosszéria lényegesen jobb kialakítása miatt nem áll meg benne olyan könnyen a víz és a sár, így amíg a Felicia mindenhol előszeretettel rohad, addig az Octavia "csak" a Golf IV platformjától megszokott helyeken, leginkább a küszöbök elejénél szokott megindulni. A műszerfal funkcionalitását nézve is szembetűnőek a különbségek. Amíg a Felicia még a szocializmus halott szellemét idézi minimalizmusával, addig az Octavia már egy valódi, nyugati, ezredforduló utáni autó látszatát kelti. Ennek oka nem csak a jóval modernebb formákban keresendő, hanem a temérdek funkcióban is: amíg a Feliciában minden alapfelszereltséggel van a helyén, és az extrák kezelőszerveinek elhelyezését látványosan a kényszer szülte, addig az Octaviában minden elem a legmagasabb felszereltség extráinak befogadására készült, és az olcsóbb megoldások néznek ki furcsán. És hogy ezek a szintek mit jelentenek? A Feliciák jelentős részében sem ABS, sem légzsák, sem pedig fordulatszámmérő nem volt, elektromos ablak is leginkább csak utólag került beléjük, ugyanilyen utólagos klímáról pedig csak azok álmodhattak, akik akár Octaviát is vehettek volna a pénzükön. Ezzel szemben az Octavia nem csak analóg, hanem akár digitális klímával is érkezhetett, nem ritka bennük, hogy mind a négy ablak elektromos legyen, az ABS és a két légzsák pedig alapáron járt. A helykínálatot nézve kettős érzetű a különbség, mert amíg széltében látványos a növekedés, addig a hátsó lábtér nem sokkal kedvezőbb az Octaviában. Ellenben a fejtér és összességében a kényelmi szint hátul is ezerszer jobb a Felicia nyújtotta szűkölködésnél, az első sorban pedig egyenesen két kategóriával nagyobbnak érződik az Octavia. Ugyanez igaz a csomagtartóra is, a Felicia 272 literére majdhogynem rádupláz az Octavia 528 litere. Ráadásul a nagyobb modell is ötajtós, így sem a kombinálhatóság, sem pedig a pakolhatóság terén nem szenved hátrányt. Ám ezeknek a különbségeknek a jelentős részére is rá lehet húzni a látszólagos méretosztálybeli eltérést, a továbbiakban viszont ezt is el kell engedni: vezetve minden megváltozik. Szerencsére a teszten Octaviából is egy alapmotoros változat állt, ám ezek is ég és föld egymáshoz képest. A Felicia 54 lóerős motorja ugyanis annyira gyenge, hogy egy félelmetesen rövid, ötfokozatú váltó kellett bele, ami elfedi a nyomatékszegénységét (99 Nm 3000-nél). Ezzel szemben az Octavia még a 75 lóerős 1,4 literes, Volkswagentől származó alapmotorral is élhető: nem csak sokkal csendesebb és kulturáltabb, mint az eredeti cseh 1,3 literes erőforrás, de kevesebbet is eszik és jóval nyomatékosabb is (126 Nm 3300-nál). Mindez ráadásul közel sem ér véget a motornál. A Felicia szervózatlan kormányával, pontatlanul szabályozható és kényelmetlenül elhelyezett pedáljaival, szivacsszerűen furcsa érzetű váltókulisszájával és egyszerre kemény, mégis instabil futóművével aligha állítható oda a Golf IV stabilitását, pontos és szervós kormányzását és még ma is elfogadható érzetű és reakciójú pedáljait megöröklő Octavia mellé. És mégis egymás mellett állnak, ráadásul lényegében az első pillanattól kezdve így van ez, hiszen a cseh gyártó átmeneti időszakában egyszerre árulták őket, amíg a Feliciát le nem váltotta a hatalmas ugrást jelentő első Fabia. Persze, ez a konkrét Ocavia nem csak frissítés utáni, de konkrétan már a második generációval együtt gyártott utolsó széria képviselője, így még szalonokban sem álltak az ikertesói a Feliciák mellett, ám a nem sokban különböző, frissítés előtti társai évekig tették ezt. Még a Škoda emberei is érezték, hogy ez a két modell sántít egymás mellett, erről tanúskodik a híres Octavia reklám is, alább megtekinthető. Mindezt viszont indokolta az autók újkori ára is, eből is egyértelmű, hogy a gyártó is érezte a problémát. A Felicia alapváltozata ugyanis 1,35 millióról idult 1996-ban, 1,3 literes motorral pedig 2,54 millió volt a legdrágább, búcsúzó csomag 2001-ben, ennyiért Octaviát sohasem árultak. Összevetésképp 1999-ben 2,8 millió volt az 1,4 literes alapváltozat legfabadosabb kiadása, 2003-ban pedig az L&k csúcsfelszereltséget az 1,8 literes turbómotorral és automata váltóval nem kevesebb, mint 7,79 millióért árulták. Mindez a mai használtpiaci árakon is látszik arányaiban, ám maga az összeg közel sem ennyire számottevő, hiszen ezek a Škodák konkrétan értékvesztésük csúcsán járnak. Érvényes műszaki vizsgával a Használtautó.hu kínálatában jelenleg 22 darab Feliciát hirdetnek, amelyek közül erősen kérdéses állapotú példányokat már 300 ezer forintért kapni, de a legszebb, valóban használtakért sem kérnek többet fél milliónál, és még szalonállapotú, alig futott példányok is akadnak 700 ezer forinttól. Ezzel szemben az alapmotoros, első generációs Octaviák 40 autót számláló kínálata 450 ezer forint környékéről indul, 600 ezer forint körül kapni kívül és belül is elfogadhatónak tűnő, klímás példányt, a legszebb, kései évjáratokért pedig bőven egymillió forint felett is kérhetnek. Fontos viszont leszögezni, hogy mai szemmel nézve még inkább kiütközik a két modell közötti színvonalkülönbség, így egyáltalán nem érzem szürreálisnak a komoly árkülönbséget. Csak remélni tudom, hogy nem egy valós autóvásárlói kérdést szolgál ki a cikk, és senki sincs, aki az Octavia helyett választana Feliciát. Ha van pénzed egy korrekt állapotúra a Volkswagen alapokra épült nagytesóból, akkor 2022-ben igenis azt kell venni, ha pedig Feliciából is csak a legolcsóbbakra futja, akkor a szervizelést és a hosszútávú költségeket figyelembe véve még egy ilyen olcsó modell esetében is meg kell kérdezni magadtól: vajon fenn is fogod tudni tartani azt az autót?