Ősi alkatrész, ami nélkül elvéreznek a sofőr-segédek
Mi állítja meg az autót?
Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!
Távolságtartós tempomat, menetstabilizáló elektronika, lejtmenetvezérlő – gyakorta röpködnek a high-tech berendezések nevei, miközben talán észre sem vesszük: a féket vezérli mind, így utóbbira fokozott terhelés hárul.
[kepallojobb=431732]Betétet és tárcsát is oldalanként, párban szokás cserélni (így is árulják őket). A betéteken egyértelműen látható, ha kopottak, a tárcsák legkisebb megengedett vastagságát a szélükbe ütött szám jelzi[/kepallojobb]
Meg kell jegyezni, hogy épp ezért nem jó tartósan terhelni a féket, hegyről lefele jövet például az üzemi, azaz a pedállal taposható fék helyett a motor fékező hatását érdemes bevetni (az optimálisnál egyel alacsonyabb fokozatba kapcsolva), s azzal is számolni kell, hogy ha valaki nagy tempóról, egymás után telitalpas fékezéssel áll meg, bizony a tartós lejtmenethez hasonlóan könnyedén megégetheti fékeit, a betétek ilyenkor túlzottan keménnyé válnak, a tárcsák pedig akár vetemedhetnek is. Ilyen esetben ugyanaz a teendő, mint a normál üzemben elhasználódott fékekkel: a betéteket mindenképp cserélni kell (nagyon ritka, az, hogy utóbbiakból a legfelsőbb réteget legyalulva megmenthetőek lennének), ám miként a tárcsák eleve mintegy kétszer akkora futást bírnak, mint a betétek, utóbbiak (akár felszabályozással) legtöbbször még nem kuka-érettek.
Noha napjainkban már a legtöbb autó elől-hátul tárcsafékkel készül, még ma is bőven vannak forgalomban hátul dobfékes modellek – míg a tárcsafékeknél a kerékagyra épített tárcsa forog és a féknyeregbe tett fékbetét fix, a dobféknél a fékpofák a fixek, s a dob forog a kerékkel. Utóbbi zárt rendszer, ebből következik, hogy hő-leadása csekélyebb, továbbá ez a fék nem csak hő-tűrésével, hatékonyságával is gyengébb a tárcsaféknél, s ami a rosszabb, szerelése is jóval macerásabb. Ami miatt mégis megéri még ma is alkalmazni: a nagyobb súrlódó felület miatt időtállóbb, mint a tárcsafék, akár 150-200 ezer kilométert is simán kibírhat egy ilyen rendszer, ami a kisautóknál akár teljes élethosszt is jelenthet. Igaz, javításkor legtöbbször nem csak a pofák, hanem akár a teljes dobok, illetve a működtető rugók, munkahengerek cseréjét is javasolni szokták.
Ehhez mérten az első fékbetét-csere rutinmunka, a hozzáértőknek alig tart tovább, mint egy kerékcsere, de az is igaz, hogy a betéteket, főként az első (fokozottan terhelt) fékeknél akár 30-50 ezer kilométer után is cserélni kellhet. Míg a dobfékek zárt és nehezen ellenőrizhető rendszerek, az első betétek vastagsága akár szemmel is könnyedén ellenőrizhető (a betétek közepén egy kis bevágás mutatja, hogy mennyi van még a felületből), de ma már temérdek autónál különböző jelző-eszközöket is bevetnek. A legegyszerűbb, ha a betét utolsó részével egyszerre a tárcsához feszülő rezonátor-lemezt szerelnek, ilyenkor a hozzá nem értő autósok, már legtöbbször hibát észlelve fordulnak a szerelőhöz: valami nincs rendben a fékkel. Ugyanakkor a komolyabb autók már elektromos fékbetétkopás-jelzőt alkalmaznak, ilyenkor egy áramkör zárásával (vagy épp nyitásával) jelenik meg hibaüzenet a műszerfalon. Aki a jelzésekre fittyet hány, az egyrészt károsíthatja féktárcsáját, és akár autójának, valamint saját magának épségét is: szélsőséges esetben a féktárcsa az az őt karistoló betét-hátlappal fékhatás nélkül maradhat, a fékezés lényege ugyanis, hogy a tárcsára egy puhább, ha lassan is, de dörzsölődő felületet (ez a fékbetét) szorítanak a nyergek. Ebből következik, hogy a betét sokkal jobban kopik, egy tárcsaszett könnyedén kiszolgálhat két vagy akár három garnitúra betétet is, kilométerben ez azt jelenti, hogy az első tárcsák 70-80, a hátsók akár 150-160 ezer kilométert is bírhatnak.
Ha valaki bármennyire is szeretne a vezetést támogató rendszerekre hagyatkozni, vagy csupán minden esetben biztonságosan szeretne megállni autójával, nem hanyagolhatja el annak fékberendezéseinek időszakos karbantartását.
“Betétet és tárcsát is oldalanként, párban szokás cserélni (így is árulják őket). ”
A tárcsákat inkább darabonként, nem párban. A betétet meg gyakran tengelyenként árulják csomagban, vagyis min. 4db-ot lehet belőle venni egyszerre.