Őrült ’90-es évek: pillangó ajtós Toyota

Lehet szeretni és nagyon utálni a ’90-es évek autógyártását, én az előbbi táborhoz tartozom, nem tagadom. A ’80-as évek formái finoman lecsiszolódtak, a buborékos vonások ugyan megosztóak, de ebben az időszakban még megtartottak olyan extrákat és érdekes megoldásokat, amiket ma már nem láthatunk új autón. Bukólámpánál klasszabb megoldást fényszóróra azóta sem mutatott egyik gyártó sem, valamint a targatető menőségi faktorát is csak most kezdik újra észrevenni a gyártók, kezdve az új Mazda MX-5 RF-fel. Volt itt még valami, ami csak exkluzív, vagy komoly sportkocsikon jelent meg: a felfelé nyíló ajtó. 1992-ben ilyet kapott a híres McLaren F1 sportkocsi, a korábbi példáktól (DeLorean, Mercedes-Benz 300 SL) eltérően két ponton támaszkodott, és nem teljesen felfelé nyílt, hanem inkább az A-oszlopot használták tengelyként, ahogy az Alfa Romeo Stradalén. Volt, aki viszont sorozatgyártásba is küldte a megoldást, még a McLaren előtt, méghozzá egy japán kisautón.
A Toyota csak a 2000-es évek környékén kezdett el unalmassá válni – ami most újra jó irányba fordul – előtte olyan komoly sportkocsikat kaptunk tőlük, mint a 2000GT, a Supra, vagy az MR2. Emellett persze a hétköznapi, egyszerű és híresen megbízható autók vitték előre a vállalatot, de voltak köztes modellek. Ott volt például a Celica, mint egyszerű kupé – azért a turbómotoros GT Four kivitel nem volt annyira egyszerű - de volt annál kisebb is, a Paseo. Utóbbi még talán nálunk is többeknek ismerős is lehet, a Seráról viszont csak a szerencsésebbek hallottak. Az apró háromajtós Toyota önmagában felért a ’90-es évek bármelyik futurisztikusnak hitt tanulmányautójával, ajtajai felfelé nyíltak, akárcsak a McLaren F1-nél. A Toyota Sera viszont 2 évvel korábban, 1990-ben érkezett a piacra, igaz, csak japánban, csak és kizárólag jobbkormányos kivitelben létezik.

Ennek tekintetében akár felfoghatnák másolásnak is, amit a McLaren mutatott, ez persze durva sarkítás lenne. A Sera oldalajtajai két ponton támaszkodnak, pillangóajtónak is nevezték. Rajta mindkettőn hatalmas üvegfelületek, a DeLoreanhez hasonlóan kis nyitható ablakkal. A kilátás így egészen jó élmény, hátulütője, hogy a folyamatos napsütés kínzó üvegházhatást hozhat létre, ennek csökkentése érdekében légkondicionálót és két kivehető tetőpanelt kapott alapáron a megrendelő. Üvegből van még jócskán, például a komplett csomagtérajtó. Az egész autó megjelenése elég esetlen, tömzsi, rövid, de ezek a megoldások rendkívül kívánatossá tudják tenni, emellett pedig olyan extrát is kaphatott, mint az akkoriban még hipermodern projektoros fényszóró. A Sera tulajdonképpen teljes egészében a Paseóra építkezett, viszont annál sokkal érdekesebb külsőt kapott, a technika viszont mérhetetlenül egyszerű.
Egyféle 1,5-ös 90 lóerős négyhengeres benzines motorral volt elérhető, ehhez viszont négygangos automata váltó is kérhető volt. Nem egy sportkocsi, inkább csak egy japánosan bohókás, európai szemmel nevetséges, ugyanakkor az igazi benzinvérűeknek valódi csemege a Sera, ami a mindennapokban is gond nélkül használható egyszerű technikájú kétajtós. Emellett négyszemélyes, hátul persze szűkös, ledöntött ülésekkel viszont használható csomagterű. A Serából összesen 15 941 darab készült 1996-ig, ebből 89-et külföldön helyeztek először forgalomba, persze baloldali közlekedésű országokban. Később szürke export útján szétszóródott még pár a világon, de rendeset találni nem kis feladat. Akik egy picit vonzódnak a japán vasakhoz, azoknak valódi csemege a Toyota Sera, tömény japán virtus.