Optimális választás? Kia Optima teszt

Az első benyomás. Bizonyára mindenkinek megvan az az érzés, amikor egy új autót próbál ki, és már az első métereken érzi, hogy ez bizony egy jó, neki való autó. A parkolóból kiállva, kettőt-hármat kanyarodva a Kia Optimával engem is ez az élmény ragadott magával. A kormányzás pontos, jó áttételű, nem túl nehéz, de nem is halott, mint például a Suzuki Vitarában volt. A váltó pontos, gyors, a fék jól adagolható, az ülések kényelmesek. Ez jött át nagyjából az első percben, melyek alapján tudtam, hogy egy szerethető autó lesz számomra a Kia Optima. Így is lett, lássuk a részleteket!


A negyedik. A koreai gyártó közepes méretű limuzinja 2000-ben (Európában Magentis néven) jelent meg, és váltotta le elődjét, a Credost. Azóta negyedik generációját futja, amely tavaly debütált, de a piacra csak idén érkezett meg. Nem aprózza el a Kia, tavaly a csúcs SUV-ja, a Sorento újult meg, idén pedig a csúcs limuzin, az Optima. A hazai piacon egyelőre kétféle motorral érhető el. A 2,0 literes szívó benzines 165 lóerőt és 196 newtonmétert ad, míg a tesztautóban is lévő turbódízel 141 lóerőt és 340 Nm forgatónyomatékot kínál. Amíg nem ültem az autóban, úgy voltam vele, hogy ez a 140 ló ekkora mérethez és tömeghez kevés lesz, de menet közben nagyon nem ezt éreztem.

Hogy megy? Kizárólag a dízelhez rendelhető hétfokozatú duplakuplungos váltó, melyet a tesztautó is megkapott. Ezzel a szerkezettel városi használat során az 50-70 km/órás tempó pillanatok alatt elérhető, ebben a tartományban úgy érződik, hogy legalább 20 lóerővel erősebb a motor, mint a tényleges, katalógus szerinti érték. 70 km/h felett azért már kezd elfogyni a kezdeti gyorsítóképesség, a hosszabb áttételek és a növekvő légellenállás miatt itt már jobban érezzük, hogy ez valóban nem egy erőgép. Jól mutatja ezt a 11,0 másodperces 0-100 km/órás sprint is, valamint a 203 km/órás végsebesség.

A lóerőhajhászoknak persze semmi sem elég, egy normál hétköznapi használatra viszont az a helyzet, hogy ennél több nem kell.

Kellemesen és nagyon kényelmesen lehet vele közlekedni, a DCT váltó hibátlanul teszi a dolgát. Gyorsan és finoman vált, ha nem hallanám, vagy látnám a fordulatszámmérőn, akkor nem tudnám megmondani, hogy mikor történt a következő fokozat kapcsolása. Nagyon rendben van a hajtáslánc, ezt már a Hyundai i30-ban is tapasztaltam a szintén duplakuplungos váltóval, itt viszont egy fokkal sikerült még jobbra hangolni a technikát.

Fullos. Három csomaggal érhető el az Optima, nálunk a legmagasabb szintet képviselő EX Prémium felszereltséggel járt, amelybe további extrák is bekerültek, így lényegében fullos ellátmányt kaptunk. Adaptív tempomat, párhuzamosan és merőlegesen is beállni képes parkolóautomatika, távolsági-fényszóró asszisztens, 360 fokos kameranézet, adaptív Xenon lámpák, elektronikusan vezérelt lengéscsillapítás, hétfokozatú DCT váltó, memóriás ülésállítás, ülésfűtés elöl-hátul, előbbihez szellőztetés funkció is jár, kormányfűtés, vezeték nélküli telefontöltő és minden olyan apróság, ami a tökéletes kényelmes utazáshoz szükséges. Ha a német prémiumgyártókat nézzük, akkor csak a Head Up Display és az éjjellátó az, ami még bekerülhetett volna az Optimába, ezeken kívül valóban nem lehet panasz a felszereltségre.

Kétszínű. Legalábbis ami a karakterét illeti. A módválasztóval eco, normál és sport beállítások közül választhatunk. Ezekből az első kettő lényegében egynek vehető, én legalábbis nem éreztem semmi eltérést a két mód között, kivéve, hogy zölden világított az eco felirat a műszerfalon. A sportban már igenis van különbség. A kormány nehezebbé, a váltó gyorsabbá válik, az elektronikus felfüggesztés pedig érezhető módon keményebb rugózást ad. Alapesetben egyébként hihetetlen jól kezeli az úthibákat a futómű, már-már az új 7-es BMW-ben megtapasztalt légrugós komfortot hozza. Mindezt 18 colos kerekekkel. Zseniális!

Tényleg ennyire jó? Tényleg! Nem igazán lehet belekötni. Tökéletes hajtáslánc, csendes beltér, hibátlan futómű, megfelelő kényelem, hátul óriási lábtér, méretes csomagtartó. Tényleg nem lehet panasz az új Optimára, az egyhetes tesztidőszak alatt azért sikerült felfedezni egy-két apróságot és hiányosságot. Igaz, hogy alkattól függ, de számomra a vezetőülés kissé magasan volt még a legalacsonyabb beállítás mellett is. A fejem és a tető között így csupán egy ujjnyi hely maradt. Ez talán betudható a napfénytetőnek is, lehetséges, hogy elhagyva ezt az extrát nyerünk további centiket a fejtérben. Ha már itt járunk, akkor adódott egy újabb kellemetlen jelenség, mégpedig az, hogy rossz úton némi zörej hallatszódott a tető felől. Emellett pedig egy apró szépséghiba az, amit meg lehet említeni: a csomagtartó kalaptartó alatti részén kimaradt a kárpitozás. Emiatt a részben színrefújt lemezek és bowdenek, továbbá a hangfalak mágnesei virítanak, ha kicsit alacsonyabb nézetből szemléljük a csomagteret. Még nagyobb baj, hogy a fedél zsanérjai a hasznos térbe fordulnak.

Összegzés. Nagy kedvenccé vált az Optima az egyhetes és közel 600 kilométeres teszt során. Az apró hiányosságok ellenére is el tudnám képzelni vele a mindennapi életet. 7,4 literes vegyes fogyasztása igaz kissé soknak tűnik az 1700 köbcentihez képest, ugyanakkor a közel 1,6 tonnás tömeg miatt ez az érték voltaképp nem annyira rossz. A Kia egy olyan autót kínál az Optima személyében, amely lényegesen többeknek elérhető, mint a német prémiumkategóriás márkák hasonló méretű modelljei. Azt a szintet természetesen nem éri el, de már nagyon közel van hozzájuk, így szem előtt tartva az ár/érték arányt, igencsak elgondolkodtató, hogy melyiket válasszuk. Az Optima dízel változata alapáron, az importőr által kínált akciót is figyelembe véve 7,599 milliótól érhető el, benzines társa pedig 400 ezer forinttal kedvezőbb árért vihető. A tesztautó ára minden földi jóval felszerelve sem magasabb mint 10,84 millió forint, ami egy ilyen csomagért abszolút nem mondható soknak. A 7 év garancia pedig csak azt erősíti meg bennünk, hogy az új Optima egy tökéletes választás lesz a mindennapi autózásra.