Nem véletlenül szakasztott olyan az Opel Movano, mint a Renault Master - német-francia koprodukcióban készül. Furgonon kötelező részlet a fekete lökhárító, és az autó oldalra is kapott műanyag védelmet. Praktikus helyen, közvetlenül a vezetőajtó mellett van a tanksapkát rejtő üreg ajtaja
Ötletesen, mi több, elegánsan oldották meg a harmadik féklámpa elhelyezését. A visszapillantó tükör szélén kapott helyet az irányjelző, de ajánlott az óvatosság, mert a 2,5 méteres szélességével nem a szűk utcákba született a Movano, hamar megtörténhet egy apró koccanás, ami sokba kerülhet
Bár csak középhosszú, és középmagas volt a próbára fogott tesztautó, az Opel Movano így sem tartozik az apróbb járművek közé. A kabinba nem beszállni, hanem felmászni kell, itt még egy Ford Transithoz képest is sokkal magasabb ülünk, hátrafelé pedig „sokáig tart” az autó: már a 3,68 méteres tengelytávolság sem kevés, míg a teljes hosszúság 5,55 méter. A manőverezéshez tehát elkél a segítség, és itt két értelemben is szólhatunk az osztott látóterű visszapillantó tükrökről, mert egyrészt jó képet adnak, másrészt nem árt az óvatosság, mert ezekkel az „elefántfülekkel” közel 2,5 méter a Movano teljes szélessége. A 3300 kilogrammos össztömegű jármű vezetése B kategóriás jogosítvánnyal nem probléma, de személyautóból átülve némi megszokást igényel a teherautós dimenzió. A belső visszapillantó hiányától kezdve az üléspozíción át a külső mértekig bezárólag sok mindre kell figyelni, a szokatlanul nagy tengelytávolság miatt a kanyarodás is trükkösebb, de összességében hamar megszokható az Opel Movano, amely frontrészétől és emblémájától eltekintve szinte az utolsó csavarig megegyezik a
Renault Master ugyanezen kivitelével.
Csak az emblémát adja az Opel, mert ez valójában a Master komplett bútorzata. Könnyen tisztítható, strapabíró szürke műanyag, ameddig a szem ellát, az egyhangúságot a felső rész világosabb betétje némiképp oldja
Feláras az automata légkondicionáló. A dupla tárolótól nehezen fér el a középre ültetett utas lába, pláne akkor, ha az átlagnál magasabb testalkatú
A fülkében minden francia séma szerint működik, a rádió távvezérlése, a fedélzeti számítógép menüje egyaránt rönós, de még a műszerek rajzolatán, vagy éppen a kapcsolókon sem változtattak – persze, hogy nem, hiszen éppen ebben van üzlet, erről szól a kooperáció, és ezt más gyártók pontosan ugyanígy alkalmazzák. Akárcsak a Master, a Movano esetében is feláras tétel a komfortülés: a magasságállításért és a kartámaszért nem kérnek plusz pénzt a németek, csak a deréktámasz-állítást számolják fel. A háromszemélyes kabinban a középső utas lehetőleg ne legyen megtermett, markos legény, ellenkező esetben zavarni fogja a lábszára elé tornyosuló műszerfali tartórekesz, ettől függetlenül a nem állítható padon is ki lehet bírni az utazást, a jobb egyben pedig nincs ok különösebb panaszra. Pakolóhely, pohártartó bőven akad, a középkonzolból A4-es méretű írófelület hajtható ki, a hátfalra jutott akasztó a kabátnak, így összességében egész jól belakható az autó. Persze, nem túlzottan otthonos az anyaghasználat, de egy haszonjárműnél ez nem lehet a kritika tárgya, a műanyag most olcsó és praktikus arcát mutatja.
Bőven van hova pakolni a személyes holmikat: az ajtón fedeles és nyitott rekesz egyaránt található, a dupla üléspad alá is lehet cuccolni, és ötletes a műszerfalból kihúzható, A4-es méretű írófelület, amelyen csíptetővel rögzíthető a papír
Ekkora lemezfelülettel már kellemetlen meglepetéseket tud okozni az oldalszél. Mind városban, mind városon kívül jól mozog a 125 lovas Movano, fogyasztása 10 liter alatt tartható
Az esetünkben Euro 4-es, 2,3 literes, 125 lóerős, négyhengeres CDTI dízelmotor a 100-tól 145 lóerőig terjedő teljesítménypaletta közepén helyezkedik el, a nyomaték az első kerekekre jut (igény szerint hátsókerék-hajtással is rendelhető a típus), hatfokozatú manuális sebességváltón keresztül. Utóbbi sajnos csalódást okozott, nehézkesen, akadozva, pontatlanul dolgozik, és ezért nagy kár, mert a Movano vezetése amúgy még élvezetes is lenne. Méretéhez képest egész jól gyorsul, autópályán sem jön zavarba, 110-120 km/h sebességgel tartósan, relatíve alacsony fogyasztással kimegy a világból, a kormányzás és a fék jó, egyedül az oldalszél hajlamos megtréfálni az embert – ekkora felületbe kapaszkodva már jelentékenyen meg tudja lökni a járművet. A terhelésre méretezett rugózás üresen is meglepően toleráns, a hátsó futóműtől alkalmasint nagyobb zökkenésre számítottunk, de ahogy összességében, úgy ezen a téren is jól vizsgázott az Opel Movano.
14 mázsányi holmit képes elnyelni a 10,8 köbméteres, jól pakolható raktér. A kerékdobok közötti szélesség 1380 mm, így még itt is bőven elfér az 1200x800 milliméteres, szabványos EUR-raklap. A raktér teljes szélessége 1765 mm, magassága 1894 mm, a tolóajtó nyílási szélessége pedig 1270 mm
Műszaki adatok
Hengerűrtartalom:
2298 cm3
Teljesítmény:
92 kW (125 LE) 3500 1/min-nél
Nyomaték:
310 Nm 1250-2500 1/min-nél
Gyári vegyes fogyasztás:
8,0-9,3 l/100km
Méretek
Karosszéria-kivitel:
magas építésű zárt
Motor és váltó
Hengerűrtartalom:
2298 cm3
Hengerek/szelepek száma:
4/16
Sebességváltó:
mechanikus - 6 fokozatú
Nyomaték:
310 Nm 1250-2500 1/min-nél
Teljesítmény:
92 kW (125 LE) 3500 1/min-nél
Menetteljesítmény
CO2-kibocsátás:
211-247 g/km
Gyári vegyes fogyasztás:
8,0-9,3 l/100km