Érthetetlen, miért vásárol valaki egy ilyen sportkocsit, ha nem áll szándékában használni... Vagy eleve befektetésnek szánta? Mindenesetre nem lehet autóbolond, 33 évet így kibírni Corvette-tulajdonsoként, felér az önkínzással. A kereskedés szándékosan nem mosta le a kocsit, bekerülési állapotban gördítette be a szalonba, a tank félig volt üzemanyaggal, és csak az akkut kellett cserélni (reméljük, időközben már gondoltak a kenőanyagok és a folyadékok, illetve a gumi-alkatrészek cseréjére, karbantartására is)
Kissé megsárgult, de a lényeg, hogy megvan az eredeti számla. 1978-ban a közel 15 ezer dollár nagyon sok pénz volt egy autóért
1978-ban éppen negyed évszázados jubileumát ünnepelte a Chevrolet Corvette, és a gyárban úgy gondolták, csapnak egy kis bulit a típus körül. 1978. május 28-án, az Indianapolis 500 versenyen egy fekete-ezüst fényezésű, vékony piros csíkozással díszített, természetesen V8-as motorral hajtott C3-as Corvette viselte az „OFFICIAL PACE CAR” feliratot az oldalán, és hogy a rajongók is örüljenek, limitált példányszámban forgalmazott replika került forgalomba. Egészen pontosan 6 502 darab, T-top, azaz kivehető tetőpaneles Indy Pace Car Corvette talált gazdára, és ezek közül való történetünk főszereplője is.
Amint azt a meglévő, eredeti számla tanúsítja, az alapár 13 653 dollár és 21 cent volt, de néhány extrának köszönhetően 835 dollárral lett drágább az autó – csak az AM/FM sztereó, CB-vel kombinált rádió 170 dollárt kóstált, míg a Gymkhana felfüggesztés 41 dollárt. A legtöbbet, szám szerint 525 dollárt a 350-es V8-as motorért kellett leszurkolni, és a végösszeghez hozzácsapódott még 143 dollár a kiszállításért. Summa summarum, a boldog tulajdonos 14 631 dollárt és 21 centet fizetett a maga korában igencsak dögös, ráadásul ritka Corvette-verzióért. De vajon tényleg boldoggá tette ez a vásárlás?
Szalonállapotú a beltér. A CB-rádió feláras extra volt, a kormányon még eredeti a védőhuzat. Állítólag az "újautószag" sem hiányzik...
Ez a kissé tiszteletlen kérdés csupán azért merült fel bennem, mert ami a kocsi átvétele után történt, az számomra felfoghatatlan. A nemrégiben előkerült, éppen krisztusi korban lévő autó órája ugyanis 13 mérföldet, azaz kb. 21 kilométert mutat, tehát ez még durvább, mint annak az 1988-as,
mexikói Porsche 959-esenek az esete, amely ennek a hihetetlen távolságnak a 16 szorosát futotta – igen, 332 km-t 23 év alatt… A sztorit ismerők szerint a Corvette kapásból a garázsban landolt, és 1995-ig csendben porosodott, majd a tulajdonos új helyre költözött, és emiatt az autónak is mennie kellett – valószínűleg ekkor használták először – egyben utoljára. A sportkocsi - amelynek megvan a nejlon üléstakarója, illetve a kormányáról le sem került a védőhuzat - egy pajtába került, rácsukták az ajtót, és kész. Most az egyik legismertebb Corvette-kereskedés, a Corvette Mike New England árulja, ugyanis a tulajdonosnak pénzre van szüksége. Hogy mennyit is ér pontosan a gyakorlatilag érintetlen, szalonállapotú csodamasina, azt csak a komoly szándékú vevőknek árulják el, vélhetően a hajdani 14 ezer dollár többszörösét.