Olyan nyugatias, hogy beszervez – 40 éves a Lada 2106

Az egy dolog, hogy mit képzel az ember, meg gyakran egy másik, amit az élet hoz. Nos, én a veterán Lada 2106-os, azaz az 1600-as modell próbáját csak egy sima, régi Lada tesztnek gondoltam, de tévedtem. Pedig tudhattam volna, hogy megint csőbe leszek kicsit húzva. Az autó tulajdonosa, Gábor a Veterán Zsiguli Egyesület[/url] oszlopos tagja, és nem csak szisztematikusan precíz gyűjtő, hanem emellett még világjobbító szándékú autórajongó is. Gábor privát idejét nem kímélve már a sokadik autóját tárta a nagyérdemű elé. Írtunk már a kereklámpásairól és regényes történetű nagybácsis Opel Asconájáról is fogunk. Az Autónavigátor olvasói szeretik a régi autós sztorikat, én meg a jó cél érdekében nem vagyok rest utánamenni ezeknek. Ne higgyenek az önfényezésemnek, csak vicceltem. Egy-egy ilyen alkalom nekem is nagy élmény ám.

Az új autókat is lehet szeretni, de lélek igazán csak a régiekben van. Nem kell fényes, nem kell drága, úgy is lehet hangulatos. Visszatérve a kék ezerhatosra, ha az ember kezébe nyomják egy ennyire szép kocsi kulcsát, annak mindig súlyosak a következményei. Na, azért nem tettem tetőre, de ha addig élek is, nekem már kell legyen Ladám. Ez biztos. A veterán Zsiguliban az a veszélyes, hogy nincs szaga (de illata erős), sem biztos előjele, lappangási ideje lehet hosszabb, rövidebb is, de végül csak megfertőz. Eredeti szándékaim szerint az idén 40 éves típuson keresztül szerettem volna bemutatni, hogy mennyire lassan haladt a tipikus szocialista autógyárakban a fejlesztés, ehelyett írhatok megint egy dicshimnuszt. A krakéler újságíróból így most át is változtam egy párás szemű rajongóvá. Tipikusan vesztes helyzet. Ó, azok a krómok!


Szóval az úgy volt, hogy a hetvenes évek második felére a Togliattiban székelő AvtoVAZ illetékesei elkezdtek mozgolódni, és a 2101, 2102 és 2013 típusok mellett valami igazán modern és nyugatias autót szerettek volna prezentálni. Az 1200-as, a kombi és az 1500-as, na meg ezeknek az addigra már számos alváltozata után illett volna elhagyni a Fiat 124-es adta sémát. Világrengető dolgok helyett elég lett volna talán a típus hathatós modernizálása, például a hátsó merev tengely helyett valami korszerűbb megoldás alkalmazása. Nagyjából ahogy a nyugati gyárakban történt ekkortájt. Ahogy a meg nem valósult Porsche-féle Lada 2103 ráncfelvarrás kalandos történetében megírtam, mindez nem is csak álom és nem is csak utólagos belemagyarázás. Cikkünk alanya, a 2106-os típus 1976-ban mutatkozott be, két évre rá már agyagmodellként létezett a sokkal modernebb, elsőkerekes Samara is. Mégsem siettek a kifejlesztésével.


A Szamár csak 1984-ben debütált, közben megjelentek a kockák is, amiken látszott a Porsche-hatás, mégis jobban érezni rajtuk az ősi Zsiga-vért. Abból a típusból szerepelt nálunk rendőr, ritka kombi és mutogatni való szedán is már. Eddig viszont a köztes lépcső, a 2106-os kasztni kimaradt. Így volt ezzel gyűjtő barátunk, Gábor is. A miért pont 2106 kérdésre a válasza prózai: ez hiányzott a kereklámpások sorából. A 2106-os típus alapból az új 1.6-os motorral szerelt verziót jelöli, de létezett az ezerötös motorjával szerelt 21061 és az ezerhármaséval szállított 21063 is - az akár 1.8-as 16 szelepes és turbós raliváltozatokról többet most nem is írok. A korabeli luxuskiszerelésű Lada magánénak tud egy házon belüli rekordot, nevezetesen ő készült a legtovább a kereklámpások közül. Egészen 2005-ig gyártották. Volt rá igény, mert a végtelen orosz télben bevált az egyszerű technika, meg a mai szabadidő-autókat lepipáló 17,5 centis szabad magassága is. A késői változatok persze dísztelenebbek voltak ennél a korai és valóban csodaszép állapotúra restaurált példánynál.

Hogy újra kapjon némi teret kötözködős fajta újságírói énem, meg kell említsem, hogy még a volt szocialista országok autóiparának tempójával kalkulálva sem sok az újdonság. Az addigi csúcsmodellhez, az 1972-től gyártott 1500-as Lada 2103-hoz képest erősebb lett a motor. Ezt úgy legózták össze Togliattiban, hogy az addig alkalmazott furatok és löketek optimalizálásával ez már 1569 köbcentis. Kezdetben volt az 1200-es blokk, aztán jött a hosszú löketű 1500-ös és a nagyobb furatú 1300-as. Itt utóbbi kettőt összekombinálták és nem az 1500-as motorjához képest elért plusz három azaz összesen 78 lóerő a fergeteges, hanem a nyomaték. Vicces, de az 1500-as motorok 106 newtonméteréhez képest a 123 Nm megléte már érezhető különbség. A kipróbált autó épp annyira be volt járatva a komplett felújítás után, hogy melegen meghajthattam, és mit mondhatnék, széria Lada szinten valóban repült. Azt hiszem, a maga idejében a luxus, vagy az úriasabb muri abban is kifejeződött, hogy az erő leadása itt jóval egyenletesebb, mint a korábbi típusoknál.

A 2106, ha jól be van állítva, könnyebben autózható, mint a régebbi kereklámpások. A végsebesség 153 km/óra, azaz eggyel több, mint a 2103 estében, de itt az újnak nem mondható, csak átdolgozott bódé is nehezebb, 1050 kilogramm. Apropó bódé. Újak a homlokfal díszítőelmei, mint a műanyagkeretes fényszórók, vagy a hűtőrács, és itt már a lökhárítóbaba sem króm. A dísztárcsák közepét a sima betüremkedés mellett fekete pötty hivatott feldobni. Igazi ámerikás részlet a hátsó sárvédők fényteste, ami persze nem oldaljelző lámpa, csak egy mezei prizma, de hát Vlagyivosztok sem Washington. Két értelmes fejlesztés közül az egyik a több osztású burát kapott és végre integrált rükverclámpákkal világító hátsó lámpa. A másik meg a műbőr helyett a teljes ülőfelületen szövetbe húzott ülés. A kormányközépre és az ajtókárpitokra nyomott matyónak becézett, de valójában orosz népi minta meg nagyjából ahhoz hasonlóan küzdelmes próbálkozás, mint ahogy a KGST országokat anno béketábornak hívták. Inkább vicces, mint stílusos, vagy éppen komolyan vehető.


A coming out első fele már megvolt, hiszen leírtam, hogy az ezerhatos nagyon megy, most meg jön a másik. Itt és most hadd esedezzek bocsánatért, amiért már többször leszóltam írásban és szóban a típus kinézetét. Hiába van talán közelebb a 2103-as a klasszikus értelemben vett, olaszos géneket felmutató autóideálhoz, azért egy ennyire patent 06-ostól is térdre kell rogyjon az egyszeri öregautó-rajongó. Én is az lennék, velem így is lett. Teljesen a hatalmába kerített a Lada de luxe életérzés. És ha a kedves olvasó is kedvet kapott volna a Ladázáshoz, akkor jöjjön még egy kis adalék. Az ezerhatos nyomatékosabb motorja gond nélkül elbír az újabb kocka Ladából származó ötfokozatú váltóval, amivel a retró kinézet mellett egy épkézláb utazóautót is kapunk, ami nem bőg országúton. Akinek nem a száz százalék korhűség a cél, az zaklassa szerelőjét egy átépítéssel, így például a hétvégi hobbi andalgás mellett a forszírozottabb, muszáj menetek is elviselhetőek lesznek a 2106-osban.

Tetsszen az embernek bármelyik változat is, a régi Lada remek hobbiautó. Készült belőle annyi, hogy nem bűn kicsit megültetni és a korabeli telepi vagány stílusú tuninggal feldobni. Persze egy teljesen korhű veterán szoborszerű megjelenése az igazán nemes cél. Ha gyerekkori emlék, vagy az ifjúkori vágy tárgya, egy ilyen múltidéző darab simán lehet az öröm forrása. Akinek beindult a kék 2106-tól a fantáziája, vagy csak nosztalgiázna egyet, legközelebb Pécsen, a május 7-től megrendezett negyedik Retrpoartyzánok rendezvényen[/url] láthatja kiállítva. Mellette persze ott lesz jó pár márkaklub is a féltett kincseivel, kiemelve persze az itthon futott kocsikat, és megelevenítve a '60-astól a '80-as évekig létezett utcaképet.