Olyan jó nagy! Fiat Tipo Kombi teszt

Olasz nagymenő a kompaktok között? A Fiat kompakt modellcsaládja az 1988-1995 között gyártott, az 1989-es Év Autójának választott ötajtós után 2015 óta ismét Tipo névre hallgat. A szedán és az ötajtós után érkezett kombi természetesen a legnagyobb, ám velük azonos tengelytávú padlólemzre épül. Utóbbi kapcsán (FCA Small Wide LWB platform) egyébként rokona nemcsak a Doblónak és a Lineának, hanem a második generációs Opel Merivának is. A 3 centi híján 4,6 méteres kombi kiállásával már-már középkategóriás, megjelenésében, oldalvonalában nekem még mindig van benne némi Alfa 159, ami egyértelmű dicséret, összességében pedig a legtöbbek szerint tetszetős.
Belül is nagy. Hogy a Tipo nagy, az belülről sem kétséges, utastere elöl-hátul 1,5 méter széles, ami hajszálnyit a kategóriaátlag felett van. Csomagtere alaphelyzetben is 550 literes. Ez még úgy is tisztességes érték, hogy ebből 20 liter a küszöbmentes nyílás és az üléshajtással sík padló érdekében elengedhetetlen álpadló alatti. Nem csak a tér, a nyílás is széles, jól pakolható. Ami viszont hátul még nem is annyira zavaró, az elöl már nyomasztóbb: a műanyagok még a 6 millió forint feletti dízel csúcsverzió esetén is kivétel nélkül kemények és olcsó hatásúak. A 3,99 millió forintos bázisverzióban utóbbi elnézhető, de a tesztautóhoz hasonló fullos ellátmánynál már bántó. Kár érte, mert maguk az ülések mind kárpitozásukkal, mind tartásukkal megfelelőek. A szélső helyek hátul is kényelmesek, csak azok Isofix-csatlakozósak, esetükben is a kelleténél mélyebbre kerültek a csatolópontok. A középső ülőhely természetesen korlátozott - ahogyan a független üléses egyterűk kivételével gyakorlatilag minden esetben.
Ami lehetne kisebb. A Tipóban úgy érezni, hogy mindenből nagyot akartak neki adni. Így kormánykereke is az átlagosnál nagyobb, ez szokatlan és nem is túl kényelmes, ugyanez elmondható a váltókar gombjára, illetve annak útjaira. Hogy a kormánykerék miért ilyen túlméretes, az főként annak fényében nem érthető, hogy a Fiattól megszokottan az elektromos rásegítés City-funkciót, extra könnyítést is kínál, pedig alapból sem nehéz a kormány. A vezethetőséget nem csak ez rontja, hanem a futómű is: lehetne kisebb a kanyarodási oldaldőlés, illetve az úthibák utáni lengés. Lassú tempónál úgy tűnik, hogy a futómű jó úthibaelnyelő, de már 50 km/órás tempónál is túlzott lengések keletkeznek az utastérben, és ez a tempó növelésével sem javul. Bizony, a Tipo mozgásán is érezni, hogy hiába viszonylag friss modell, maga a konstrukció, az alapok nem elég modernek, a konkurencia ma már többet tud.
Megéri a dízel? Nehéz értékelni a Tipo dízelét, hiszen míg a benzinesekre van vaskos, több mint 400 ezer forintos árkedvezmény (a turbósra több is), a dízelre nincs központi ártámogatás. Így aztán elmondható, hogy míg kombi Tipót kaphatunk már 4 millió forintért is, a legolcsóbb gázolajosért 5,25, a belépő 1,6-os dízelért 5,5 millió forint fizetendő, a Lounge csúcsverzió 6,105 millió forint, tesztautónk pedig 6,39 millió forintot kóstált. Utóbbi sem rossz annak tükrében, hogy ebben már segédvonalakat rajzoló tolatókamera és bár angol nyelven beszélő, de precíz és pontos navigációs rendszer is szerepel. Ugyanakkor legjobb boltnak az alapverzió tűnik, hacsak nem hosszútávfutónak vesszük a Tipót, aminek egyébként alkalmas. Az 1,6-os dízelben tengernyi, egészen pontosan 320 Nm nyomaték van, ráadásul karakterisztikája is kedvezőbbnek tűnt, mint például az 500 L Trekkingben, már 1500/perctől terhelhető. Váltója viszont nem csak hosszú úton jár, hosszúra áttételezett is. Városban sokszor sok a negyedik, gyakorta kell visszakapcsolni harmadikba, az autópályás (óra szerinti) 130-as tempó viszont mindössze 2200/perc fordulattal futható. Akkor egész csendes a Tipo, hidegen, illetve gyorsításkor azonban nincs szép hangja. A csúcsdízel katalógus szerinti vegyes fogyasztási értéke 3,7 l/100 km, autópályán és városban ennek ellenére kevéssel 6 liter feletti étvágyat regisztráltunk (igaz, még téli gumikkal), országúton persze nem kunszt vele 5 liter alatt fogyasztani, tesztátlagunk így lett 5,8 l/100 km.
A forma kell eladja. Összességében elmondható, hogy a Tipót a formája kell eladja, illetve adhatja el. Meg persze a viszonylag korrekt ellátmánya, olcsó extraárai. Távolságtartós tempomat például mindössze 100 000 forintért kérhető ráfutásvédelemmel. Egyéb modern sofőrsegéd mondjuk nincs hozzá, és egyéb jellemzői, vezetési élménye, kényelme, úttartása, de még Euro NCAP szerinti biztonsága is elmaradásban van a kompakt konkurensekkel szemben. Márpedig dízelmotorral nem olcsóbb, mint egy alap Kia cee'd vagy Renault Megane. Benzines alapmotorral, nem egész 4 millió forintért, klímával és 6 légzsákkal viszont mégiscsak egy nagyon mutatós és tágas családi kombi. Úgy ajánlott választani, hacsak nem sikerül komoly kereskedői kedvezményt kiharcolni egy-egy gázolajos példányra.