Oldtimer is lehetne, de nem az, íme egy őszinte Saab 900

Minden eladó, szokták mondani. Ugyanakkor nem minden portéka érdekes, ez a Saab 900 viszont annak tűnt. Még most, a cikk elején el kell áruljam, hogy nem haver, cimbora, üzleti partner autója, „csak” egy olvasónké, aki múlt hétvégén a Facebookon küldte át az Autónavigátor.hu oldalán az idén 30 éves Saab 900 hirdetését. Elsőként kommentár nélkül. Nem is nagyon tudtam mást reagálni, minthogy „Szép darab. Tiéd?” És rögtön megkezdődött a diskurzus, övé, egy évvel ezelőtt vette, 1995 és 2014. március 15. között egyetlen tulajnál volt az autó, tőle szerezte meg hosszas rábeszéléssel. Most pedig egy 175 lóerős turbósra cserélné a szívó 116 lóerős 2,0 literest, aminek az elmúlt 20 éve nyitott könyv, ugyanis az első (idén 70 éves) gazda 19 éven át precízen vezetett mindent, ami a Saabbal történt, meg persze a Saabot is. Nos, nekem ennyi elég volt, hogy megnézzem az autót.
Nem, nem azért, mert potenciális vevő volnék, nem áltatok senkit, vevőként nézve a legrosszabb fajta lettem volna most, a tesztautózó. De nem volt titok, hogy engem csak sztoriként érdekelt az autó. Az az autó, ami felújítottan vagy gyári patika állapotban több millió forintot érne, de ez persze nem olyan.
Már a márka maga is különlegességnek számít, a Saab sosem volt tucatautó, prémiumautónak is az utóbbi évtizedekben próbálták felhúzni, de igazából az sem volt. Maradjunk a különc jelzőnél. A 900-as 1978-ban, lényegében a 99-es alapjain jelent meg, persze nyújtott orral, hogy az Egyesült Államok akkor frissként bevezetett biztonsági előírásainak megfeleljen. A séma orrmotor, elsőkerékhajtás, de érdekesség, hogy a motor hosszában beépített, s a váltó nem mögé, hanem 45 fokban döntve alá került. A futómű elöl kettős keresztlengőkaros, hátul Panhard rudas, ami pedig igazán egyedivé teszi a modellt az az ívelt, keskeny tetőoszlopig futó szélvédő. Kilátásban saját korában is jó volt az első 900-as, a mai átlaghoz mérten pedig egyenesen fenomenális. Látványosabb ráncfelvarrást 1987-ben kapott a sorozat, akkortól döntöttebb a hűtőmaszk és a két első fényszóró is, ez még a függőleges „homlokú” kiadás.
Mai szemmel szinte felfoghatatlan, de igaz, az első 900-as Saab 16 éven keresztül, 1978-tól 1994-ig készült, szimpla és dupla karburátoros, injektoros, szívó és turbófeltöltős motorokkal egyaránt. Az e példányba is épített 2,0 literes, 116 lóerős injektoros a leghosszabb ideig kínálatban tartott volt, 1979-től 1989-ig készült. Nem egy kihegyezett, ugyanakkor kellően erős gép. A nem épp erőtől kicsattanónak látszó, kereken 30 éves bordó példány tud is meglepetést okozni a forgalomban. 100 km/órára álló helyzetből 11,4 másodperc alatt gyorsul, végsebesség 175 km/óra. Nem próbáltam, de tulajdonosa szerint a 160 km/órás utazótempó nem gond a kocsinak. A váltó ötfokozatú, hosszú karjával nagyon nem mai darab, de jól kapcsolható. Vezethetőség szempontjából igencsak jó pont, hogy nem csak az amúgy elöl-hátul tárcsákkal dolgozó fékrendszer, a kormánymű is szervorásegítéses. Összességében tehát egészen mai a koros 900-as.
Persze megvan benne a harmincéves autó bája is. Főként úgy, hogy ez egy felújításmentes példány, órájában alig több mint 180 ezer kilométerrel, ami ráadásul igaznak tűnik. 1995-ben, tehát kereken tízévesen került Magyarországra. Egy lajosmizsei bácsihoz, aki ha nem is Excel táblában, de papíron minden egyes mozzanatát rögzítette az autónak. Az elmúlt 20 év összes karbantartása, bürokratikus költsége és tankolási adata is megvan papíron. Ezekből a feljegyzésekből egyértelműen látható, hogy egyre ritkább használatot kapott a 900-as. Hibák természetesen vannak, már a naplóból is látható, hogy a féltengelyek csuklói nem szeretik a hazai utakat, kanyarban az egyik most is „darál" az autóban. Komoly rozsda nincs, de ez annak köszönhető, hogy a tipikus betegségnek számító ajtó és kerékjáratív-korróziók már kezelve lettek. Az autót tavaly tavasszal megkaparintott második hazai tulajdonos alváz- és üregvédelemre is költött már, s a kuplungtárcsát is kicseréltette. Finomítani való még bőven lenne, alkatrészként néhány komplett lámpa, teljes dísztárcsa-szett is lapul a csomagtérben. Lehet velük legózni, mert az egyik hátsó lámpa például sérült. Nem annyira persze, hogy érdemes lenne felrakni a pótpéldányt.
Míg kívülről a vonzó jelző csak jóindulattal, leginkább a márka-/típus-fanatikusok által mondható rá erre példányra, belülről abszolút balzsamozó a hangulata. A világos plüss kárpitozás a futást hitelesítően jó állapotú, a vele harmonizáló, zömében világos műanyagozás sincs szétbarmolva. Repedés a műszerpult tetején látható - hát igen, az UV nem barátja a plasztikoknak. A világosabb részeknek jót tenne egy komolyabb tisztítás, de azért most sem visszataszítóak. Nincs szétkoptatva a kormánykerék, mögötte tempomat kapcsolója is látható. A rendszer most épp nem működik, de a vákuumos rendszer vélhetően gatyába rázható lenne. A műszerblokkban az összes óra működik, van fordulatszám- és vízhőfokmérő, valamint analóg óra is. Középen korhű, de márkaidegen, Toyota márkájú a kazettás magnó, a középkonzol alsóbb régióban flokkolt rekesz, egy szinttel lejjebb kazettatartó mutatja, hogy a nyolcvanas években ez egy komoly utazóautó volt. Az utastérhez hasonlóan makulátlan gyári szőnyegezésű csomagtér állítólag 602 literes, valóban öblös. A kétajtós limuzin nem szerény méretű, 4,74 méter hosszú, a 99-hez mérten nem csak elülső, hátsó túlnyúlását is növelték, így lehet nagy a poggyászoknak jutó hely is. A biztonságra nem csak a karosszéria méretezésével ügyelt a Saab. Hátul is hárompontosak az övek, vannak és szabályozható magasságúak a fejtámlák. A helykínálat négy személynek jó, középen könyöklő is lehajtható. Van és ma is nyitható a tetőablak. Jó alap ez az autó, hogy kellemes youngtimerből oldtimerré válhasson. Tulajdonosa viszont azzá nem kívánja tenni, nem akar vagyonokból patika állapotú autót építeni, a cél inkább egy jól használható, kellemes gép. Amilyen ez is, persze a fényezésre, egy-két finomságra azért költene.

Nemrég viszont elcsábult egy 175 lóerős, turbós és APC-s (Automatic Performance Control) 900-as felé. Arra szívesen váltott volna, ezért töltötte fel kereken 500 000 forintért a Használtautóra. A turbós persze pont másfélszer ennyibe kerülne, miközben csak 1,3-szor ilyen teljesítményt adna. Én nem váltanék, ahhoz túl szép ez, ahhoz túl vonzó az előélete. Az azért megnyugtat, hogy a 900-as gazdája már a fotózáskor közölte: sem bánkódik, ha nem viszik el ezt, sőt, igazából még ő sem tudja, hogy eladja-e vagy sem. Eddig alig ment vele, mindössze 3500 kilométert az elmúlt 10,5 hónap alatt. Hétvégi autó, ha úgy tetszik, szabadidő-autó ez, nem pedig hét közben nyüstölt melós. S mint ilyen, kiváló. A mosolyforrás bőven megvan benne, s ugyanakkor semmi sem fenyeget komoly hibákkal. Fogyasztása jellemzően 7-8 liter 100 kilométerenként, de még forszírozottabban használva is el lehet vele járkálni 10 liter környékén. Kívánhatunk ennél többet? Úgy tűnik nem, ugyanis mire megírtam a cikket, azaz a találkozásunk utáni napon, kaptam is a mailt: "Gaben mondta anno Lallernek - vmelyik Üvegtigrisben, hogy ha te traubit iszol és nem kólát, akkor különbözöl. Nos, ha én megveszem azt a "tipikus" fekete 3 ajtóst (hiába turbós, apc-s)... Úgyhogy marad a traubi, jönnek a felújítások!". Aztán ilyeneket is írt még: "Tény: mikor átköszön az 50-es házaspár a V60-ból, akkor ismét tudatosul: jó helyen ülök". "Igazából nem is tudom, miért akartam eladni, és áldom az Istent, hogy még időben észbe kaptam, köszönhetően Neked is!" Örülök a döntésnek, én köszönöm, hogy láthattam, fotózhattam, picit vezethettem ezt a ritka vasat, remélem még találkozunk! Államunktól pedig én kérek elnézést, hogy egy kicsit lebeszéltelek, s nem fogsz egy újabb autó után vagyonszerzési illetéket fizetni.