Olcsó szerelem. Alfa Romeo 155 használtteszt
Alfa Romeo 155 1.8 Twin Spark, 1992 - használtteszt
Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!
Kicsit rohad, sokat kapott, sokat futott, nagyon olasz. Venni olcsó, hát fenntartani? Vészesen nem drága. Alfa Romeo 155 használtteszt.
Olcsó volt megvenni, egész olcsó fenntartani. Nem kell eladni - így igazán jó bolt
Legutóbbi piaci körképünkben főleg városi furikázásra alkalmas és használatos kisautókról írtunk 250, maximum 300 ezer forintos plafonnal. Kritérium volt még, hogy az autó ne legyen idősebb 1996-osnál, tehát feleljen meg az Euro 2-es normának, és nyilván fogyasszon minél kevesebbet. Nos, aktuális tesztalanyunk idősebb, így "piszkosabb" is az elvártnál, nem kék, hanem piros a környezetvédelmi plakettje, szóval szmogriadó esetén lehet, de nem szabad vele közlekedni. És nem eszik olyan hű, de keveset. És nem is kisautó. Cserébe kényelmes, tágas utas- és ha szedánosan is, de jókora, 525 literes csomagterű, s már-már túlmotorizáltnak is tekinthető. Plusz nagyon olasz. És szubjektív persze, de gyönyörű. Még így 22 esztendősen, órájában 335 ezer kilométerrel is. Ő egy Alfa Romeo 155-ös 1,8 literes Twin Spark benzinmotorral.
Gyönyörű. Sokan biztos nevetnek, legyintenek, hülyének néznek, de akkor is az
Évjáratra 1992-es, tehát egy korai típus, hiszen épp akkor váltotta a 155-ös a 75-öst. Ausztriában helyezték forgalomba, itthon egy vagy két gazdája volt még, mielőtt 2009-ben jelenlegi tulajdonosánál talált megnyugvást. Mert ő aztán már nem adja tovább, nem adja el, használja, amíg bírja a gép. Szűk 4 év alatt úgy 70 ezer kilométert ment vele, és azt mondja, hogy vélhetően még a mutatott 335 ezernél is komolyabb a futás. Miért vette? Egyrészt szerelemből, másrészt, mert olcsó volt. Rohangálós, mindennapos, relatíve gazdaságos és fiatal autóra volt szüksége a másik mellé. Atyavilág, mi lehet a másik, amihez képest ez az Alfa gazdaságos és fiatal? Jogos a kérdés, a válasz pedig egy autóbolondnak mellbevágó: 1984-es Maserati Biturbo... Róla - reményeink szerint - később, most vissza az Alfához.
Ezzel a motorral kelt el a legtöbb a 75-utód 155-ből
Szóval emberünk 2009-ben vette a már említetteken túl azért is (mondjuk egy szintén favorizált Mazda Xedos 6-tal szemben), mert pompás a formája, mert olasz, mint a Maserati és a Lamborghini (nála gyerekkorától fogva utóbbi a non plus ultra), és maximum 300 ezret volt hajlandó kifizetni érte. Aztán 240 ezerért találta és kaparintotta meg ezt a példányt. Szépnek tűnt, gyárinak, eladója szimpatikusnak, a kasztni meg kevésbé rohadt, mint most (szokásosan a hátsó sárvédőn pörsenve). Klíma és elektromos ablak szerepelt a kívánságlistán, feszes, ismerten és tipikusan olaszos, Fiat-csoportos, kiváló futómű, "kellő" erő - és a 155 legnépszerűbbike, az 1.8 TS abszolút megfelelő volt a maga 129 lóerejével és percenkénti 5000-es fordulaton 165 Nm nyomatékával.
Hát ez meg kopottan is szenzációs. Egy dísztárcsáért is lehet lelkesedni
Törve nem volt, a kipufogó nem szelelt, utastere közepesen volt leharcolva kiült vezetőüléssel, és halknak is bizonyult - maseratis mércével. A hátsó rugók ugyan "ültek", a fényszóró visszajelzője nem működött (azóta sem működik), az LCD-panel befolyt, a bal első ajtókárpit leázott-lemállott, alukerekei egy 33-asról származtak, téli gumijai elkoptak, sanszos, hogy nem a "kötelező" Selenia olajat kapta, de mindezzel együtt vonzott, mint a mágnes. Jó vételnek látszott, és mint utóbb kiderült, az is volt.
Pörsenések, karcok, 22 év. Jelzésértékűen még az embléma is kopott a pajzson
Az volt, jó vétel, mert fogyasztása nem horror, odafigyelve, nem ütve-rúgva-vágva a 70 ezres átlag 8,2 l/100 km. Szinte tudja a gyári 8-at. (A Maserati leg-legalja 13, de még egyszer: ő egy másik történet...) A beltér "fillérekért", alig több mint 20 ezer forintból és bontott alkatrészekből újult meg műbőr ajtókárpitokkal, kilincsekkel, elöl elektromos állítású és fűthető ülésekkel, hátul is "új" ülésekkel, fejtámlástul. A kalaptartó árnyékolós lett, új kéderek kerültek mindenhova, cserélte az LCD-ket és a váltószoknyát is.
Na ottan valami nagyon rezonál, s olyan hangot hallat, mint egy Koppány-kidörgő
A láncos - és persze dupla gyertyás - motorhoz nem igen kellett hozzányúlni, nem kellett megbontani. Viszont eszegeti az olajat - volt, hogy 1000 kilométeren 1 litert is elfogyasztott (mint ahogy a tulajdonos szerint az Ecotec-motorok is teszik-eszik), ami nem kevés. Pöccre indult még az ős Golden Lodge gyertyákkal is (azóta NGK van), ellenben gyújtáskábel-szettet muszáj volt gyártatni talán toyotás hüvelyeket és csatlakozókat bevetve. Amik még nem Alfa-, hanem (Omega és Astra) Opel-alkatrészek, az ablaktörlőkarok, mert az eredeti integráltak tönkrementek, s egy szép esős délután ezeket az Opel-féléket kukázták ki egy műhely udvarából.
Fának látszó fa, szenzációs dizájn, egyedi hangulat, imádnivaló, ahogy van
Miket kapott még az autó? Olajból, szűrőből minőségit, Alfa könnyűfém felniket nyárra és Alfa-dísztárcsás lemezkerekeket télre gumistul (az alura a spéci 195/45 R15-ös abroncs nem olcsó...), fogyás okán új (Sachs) kuplungot, Brembo-féket (ez sem filléres tétel). A kormány, a váltógomb és a műszerfali dekorbetét nem csak látszatra van fából, de ez már így volt. Ami nem, az a ködlámpás lökhárító. Történt, hogy az egyik télen lassú defekttel árokban landolt a kocsi, s az eleje leamortizálódott. Kihúzták-meghúzták (a hűtőt is), lábon szaladt szervizbe. A lökös mellé színrefújt küszöbök is érkeztek, a jobb első sárvédő és akkor már az egész hátulja lakatolva lett - na, ez a "móka" mindenestül 180 ezer forintba fájt. Nem kis pénz, de olcsóbban ennél szerényebb összegből más se jönne ki más modellel. De.
Igen, a tetőkárpit lóg, az ülések foltosak, helyenként likasak, de attól még kényelem, egész sok hely, hátul külön légbeömlő, s még villanyos tetőablak is van
De a ködlámpa csupán dísz, nem működik. A klíma sem. Az olajnyomás és az olajhőmérséklet mutatója sem túl aktív. Az ülésfűtés sem. A hátsószélvédő-fűtés sem. Bár szilenteket, miegymást cseréltek a futóműben, azért érezni, hogy nem szereti a budapesti utakat. Aztán az autónak olyan a hangja, mintha valami istentelen Koppány-kipufogója volna, de a repedtfazék hang gázadásra a motor felől támad. Rezonál, ordít, vicces (cserébe a géptető teleszkópos). És benzinszagot áraszt a kocsi. Az olajfogyasztásból és ebből is következik, hogy ma már hozzá kéne nyúlni a motorhoz, de a tulajdonos így vélekedik: "Nem ér annyit, hogy motorgenerált kapjon. Nem adom el senkinek, de nem is lesz megjavítva, nem lesz restaurálva."
Itt még nem bővíthető, cserébe alapból öblös, több mint 500 literes a csomagtartó. Bentről és kintről, az embléma alól kulccsal is nyitható
Mi volt még? Egyszer külföldön, Montenegróban 3 henger ment csak a régi gyertyák miatt. Volt segítség itthonról a fórumozóknak hála, volt tengerparti kendácsolás, légtömegmérő-kiszedés, mindent kitisztítás, de volt szerencsére egy helyi erő is a hegytetőn, ahová ugye 3 hengerrel pöfögött fel az Alfa. A bácsi gyertyakulcs nélkül lazán orvosolta a problémát, sőt még kefét is adott - egy sörért. Végül - már működő - hengerenként egyet, összesen négyet érdemelt. Aztán akadt egy olyan eset is már Budán, hogy elment a fék, dombról lefelé, hol másutt. A bal első fékcső tört el.
Alfás pedálok és küszöb, olaszos kábellógás, elektromos ülésállítás, nem működő ülésfűtés, kipurcant klíma
Most, 2014 januárjában ez a 155-ös temérdek karcostul, kavicsfelverődésestül, olajfogyasztásostul, benzinszagostul, rozsdástul is szerethető. A váltó néha nehezen veszi az egyest és már nem olyan patent, mint régen volt. Talán nincs meg mind a 129 ló, nincs meg a 100 km/h 10 mp alatt, de egész kellemesen húz, s ha bemelegedett, simán jár - élmény vezetni az autót. Szuperkényelmesek az ülések, szuperhangulatos a fakormány. A próbakör előtt a tulaj elmondta, hogy ha lerohadok (mert azért ez mindig benne van a pakliban), akkor hopp, itt egy csavarhúzó és a tartalék biztosíték, ott azt csavarjam ki, amott azt cseréljem ki... Nem rohadtam le. Fülig ért a szám.
A hatból négy óra mutat. A futott kilométer valószínűleg még ennél is több
És elképedtem, hogy működik a centrálzár (emlékszem régi Fiatokra, Lanciákra: mindben folyvást elromlott), van elöl működőképes elektromos ablak, a kormány szervós, finom (légzsák és ABS nincs), a műszerfal meg csudálatos. A kárpitok nem azok, de mindegy. Így, hogy emberünk "csak" arra költ, amire kell, használja és szereti az Alfát, amíg az viszontszereti, ez egy teljesen korrekt kapcsolat. Olcsó szerelem. A piacon 180-600 ezer forint között találni - jellemzően fiatalabb - 155-ösöket, akad egy 1,6 millióért is, de az csillió lóerős vadállat. De ennél az 1.8-asnál igazából nem kell több, ahogy bizonyos szempontból a 22 éves Alfánál sem. Tán csak egy 30-as Maserati.
Érthető, persze, hogy érthető, ha a többségnek Suzuki kell, Opel, Renault, Ford meg Volkswagen, sebaj, ez is csak emeli az Alfa - nem létező - értékét
A véleményed is hulladék. Ez AZ AUTÓ! Volt már sok Olasz autóm és volt Francia és Német. A Némettel volt az egyik legtöbb gond. Most egy Vectra B van és biza van nyűgje rogyásig. Volt 155ös alfád? Nem. Nem volt. Akkor nem írnál ekkora eszement baromságokat.
Bár én német autó- ezen belül is vw – megszálott vagyok, kalapot emelek ezelőtt az AUTÓ előtt.
Formája alapján ember meg nem mondaná h már húszas éveiben jár. Sajnos ez nem vonatkozik az itt látott autó állapotára. Egy ismerősömnek köszönhetően volt szerencsém egy ilyen autóban ülni. Sosem felejtem hátborzongatóan gyönyörű hangját és azt az élményt, amit utasként is nyújtott nekem. Sajnos nincs pénzem 2 autót fenntartani, ezért valószínűleg nekem sosem lesz ilyenem…
A kommentek számában és tartalmában rejlik az igazság. Ez szerelem. Ma ilyen a kínálat: -ez belefér a család költségeibe, ez keveset fogyaszt, -a szomszéd vágjon eret magán.
integrale:
Köszönöm a felvilágosítást. Ma is okosodtam. 🙂
Der Milan:
A kérdés jó. Erősen kétlem, hogy lenne belőle megkímélt, kifogástalan állapotú. Bár reménykedni lehet… 🙂
Nem ugyan az a motorja. A Cromae Fiat, az Alfae pedig WM Motori.
Volt Punto I-em. Egy 3 ajtós tetőablakos 1.2 60LE-s CULT. Imádtam. Kicsi mokány kis vakarcs.
„[i]Nem csoda, mert felépítésben a hátsó futómű pont mint egy házzal feljebb[/i]”
Mondjuk az enyémnél a rendkívüli igényeségéről és precízitásáról híres merevtengely volt hátul, de legalább nem volt vele probléma. 🙂
Elektronikai hiba 1x fordult elő. Elment belőle az áram. Szó szerint. Ám egy 10-es villáskulcs segített. Meg kellett húznom az akku egyik saruját.
Hihetetlenül megbízható volt, csak ment és ment. Mígnem egy utcai versenyző TK-ra törte.
Egy ilyen – de megkímélt, jó állapotú – 155-be jó lenne beleülni. Mondjuk egy 2.5TD-be. Még nagyon nem CR, de van benne potenciál. (gyanítom, hogy ugyanaz a motorja, mint a 2.5TD Croma-nak, ami meg egy kisteherautómotor, az meg elég strapabíró)
Végre látni itt 1 valódi autót!
Egy olyan típust mondj ami ennyi idős korára nem produkálja az általad leírt hibák valamelyikét. Ja hogy azért hulladék mert Olasz? Az nem a származása miatt van, nézzük meg pl. az autók etalonjának tartott Mercedes egyik modelljét az (W210) E osztályt. Gyönyörűen tudnak rohadni a legkülönfélébb helyeken. De annak elnézzük mert éppen Német.
Megkövetem magam, ott a pont. Hát persze, hogy Punto I, én kevertem a korokat. De akkor már világítsunk rá miért is „futotta ki belőle egy Barchetta” is. Az első Punto ugye egy csöppet jobb útfogású mint a kategóriatársai. Nem csoda, mert felépítésben a hátsó futómű pont mint egy házzal feljebb (ugye a Tipo, innen jött kavar a fejemben). A többi B-szegmenses paripa meg maradt az olcsóbb megoldásnál.
De hiába, mert a Puno is csak egy szarolaz… 🙂
No gondoltam, hogy valami ilyesmi lesz. Azért írtam, hogy bár adatot nem tudok, de ha a részleteket nézzük akkor ez egy kimondottan jó légellenállású autó. Mindenesetre én köszöntem hozzá a valós adatot is.
A Barchetta Punto I padlólemezen van.
Végre egy autó, ami nem hasonlít, nem „olyan, mint”, nem magamutogató. Őszinte autó. Bírom!
Tény, hiszen olyan izgalmat egyik sem tud okozni, mint a beragadó gázpedál. De hát van, akinek az adrenalinfröccs ezt jelenti. Az vegyen a japán varrógépgyártótól egy igazán altató, ám gyenge minőségű terméket.
A lóg, zörög, csörög és társai az ugye jellemzően nem az adott típus tulajdonságai, hanem a tulajdonos hozzállásának eredménye. Autóra nem költünk hozzáállással bármely autót le lehet gatyásítani. Itt nem arról van szó, hogy az Alfa egy olyan nagy csoda, hogy hasra kell esni tőle, de éppen a 155-ös egy kimondottan tartós darab. Mindamellett van akinek ez a sportosabb hangolás tetszik, van akinek nem, ez már végképp ízlés kérdése.
Egyetlen egy dolog amit konkrétumot írtál az a légellenállása. Hát ez meg pont nem nyert. Nem vagyok Alfa guru így én nem tudom a pontos értéket, de csak rendesen megnézve, tennék rá egy kissebb összeget, hogy évjáratában és kategóriájában inkább kimondottan jó értékkel büszkélkedhet.
Ha már itt tartunk még a Barchetta is ebből a (Tipo) padlólemezből építkezik, persze megkurtítva.
Persze! Lóg, zörög, csörög mindenhol. Örülj, ha néha felvillan valami elektromos visszajelző műszer, folyamatos működésről ne is álmodj! Zabálja a benzint és az olajat, talán 1-1 arányban. Az a belső a frédi.béniben is gagyi lenne. A cw értéke inkább wc érték, a csomagtartó mély, hogy nem érsz el benne semmit, perem magas, hogy mindened dzsuvás lesz, ráadásul nem sík. Glett az, ami összetartja!Soroljam még?
Elmondanád hogy szerinted miért?
Nagyon tetszik a formája, az egyik kedvencem.
Hulladék!
Nagyon szep forma es kivänatos belter, az olaszok nagyon tudnak ha desing-rol van szo.
Szó sem volt arról a „csoportról” amire céloztál, hiszen abban igazad van. 🙂
Gyönyörű autó ez még így kicsit lerúgottan is. Gyerekkorom óta szerelmes vagyok ebbe a típusba, most is olasz autóm van, úgyhogy elfogult vagyok, de szerintem ez a kora ’90-es évek messze legszebb és leginnovatívabb dizájnja.
Egyébként a futott kilométerekből (meg a többiből, amit élete során visszatekertek és nem köszön vissza a számlálón) látszik, hogy semmivel sem kevésbé tartós szerkezet ez sem, mint egy ennél jóval hiányosabb felszereltségű, drága, unalmas, rideg német.
Bár látom, a multiméter biztos ami biztos, bölcs megfontolásból, ott pihen a kesztyűtartóban. 🙂
Semmivel sem megbízhatatlanabb konstrukció mint a korabeli konkurencia.
Csak szokás ezt kicsit túldramatizálni, vagy felnagyítani, egy VW csoportos autó hibáit meg jelentéktelennek venni.
Van az ismeretségi körben Passat, A4 és társai, mit ne mondjak nem hibátlanok, még úgy sem, hogy egy 98-as A4-ben mind a 4 ablak tekerős?! :O Nesze neked prémium 😉
Nekem is mindig tetszett a 155-ös. Az 1,8-as nagyon messze van a túlmotorizáltságtól, de még a 2,0-es sincs hozzá közel. 🙂
Mivel szeretem a megbízható technikát, így nem valószínű, hogy a választásom olasz autóra esne, de azt el kell ismerni, hogy a helykínálata mellett igen csak sportosan tudnak kinézni az erősebb változatai. Sajnos már eljárt felettük az idő, de a saját idejében egy remek autó lehetett.
Igen a Multipla valóban a Bravo/Brava/Marea elemeket használta nagyobb tengelytávolság mellett. A többinek a tengelytávja is azonos volt a GTV-től a Mareáig.
Érdekes, hogy 95-ben szélesebb karosszériát kapott a 155-ös és szélesebb első – hátsó nyomtávot. Szubjektív véleményem szerint a második széria még jobban néz ki a szélesítésekkel.
pkrt, a Multipla kimaradt.
Ha figyelve volt az autora akkor az elektronika sem nyugos. Nekunk mar a masodik Dedrank van es mellette egy 145-os. A Lancia az elektromos ulesen kivul az osszes extrat tartalmazza, az Alfa is kozel hasonloan felszerelt, ebbol az kovetkezne, hogy van minek elromlania. Ennek ellenere mukodik minden az utolso visszajelzotol kezdve az automata lampamagassag allitason a klimaig minden.
Az enyémmel kivételesen nem voltak elektronikai gondok,de elhiszem,hogy másoknak igen.Én a mai napig az egyik legkívánatosabb Alfának tartom,bár lehet,ez elfogultság részemről.Az olajat az enyém is fogyasztotta annak függvényében,hogy milyen tempóban közlekedtem vele,bár az 1liter/1000 kilométert nem érte el.
Ezen az autón szerintem a leömlő repedt,ahogyan az enyémen is volt,nem látni a hibát,de hangos,csúnya a hangja.
Ha valaki hajlandó az átlagnál többet foglalkozni az autójával,akkor jól járhat egy 155-el,bár egyre kevesebb a jó állapotú eladó példány.
A 155-ben nem még sok a Fiat megoldás hanem már sok. Valamikor ekkor kezdték el a platformstratégiát amit a Volkswagennél olyan jól használnak évtizedek óta. A 155, 145, 146, GTV, Spider, a Fiat Tempra, Bravo, Brava, Marea, Coupe, a Lancia Delta, Dedra mind ugyanúgy a Tipo padlólemezét használják.
Sajnos eddig csak a Tipohoz volt szerencsém. Nagyon szerethető, élmény vezetni és annak is kényelmesek, szépen kárpitozottak az ülései. Az elektronikája pedig ugyanúgy rettenetes. Gyakorlatilag nem lehet tudni, hogy mikor fog lerohadni de amíg bírja addig megéri életben tartani. És érdekes módon valóban ez volt az első Fiat ami nem rohadt el egy száraz garázsban is. Jó rozsdavédelme van, jobban tud kinézni mint a korabeli Golfok.
Érdekes dolog a 155, valahol itt kezdte el az Alfa megmutatni hogy van benne rendesen képesség, ügyesen éreztek rá az akkor alakuló prémiumkategóriára. Sportos dizájn, vezetési élmény, versenysikerek (DTM), akkoriban hazánkban kiemelkedő ügyfélszolgálat.
Ugyanakkor a 155ben még a sok Fiat megoldás, elég sok megalkuvással (viszont cserébe korrekt Q4essel). A 155es inkább egyedi volt mint kiemelkedő, jóllehet sok pozitívumot kapott vele az ember, de a 156os egy teljesen más világ lett.
Klassz hogy nem feledkeztetek el erről a modellről, nem hiszem hogy sok maradt belőle…