Olasz-amerikai népünnepély? Jeep Compass 80th Anniversary teszt

A jelenlegi Compass - bár ez a közelmúltban történt frissítésnek hála nem látszik rajta - már 2016 óta köztünk jár. Ami viszont ezzel a konkrét autóval kapcsolatban egy sokkal fontosabb tény, hogy a Jeep is velünk van már 80 éve, így most ünnepelnek. 1941 óta gyártanak ugyanis járműveket, ennek apropóján pedig a kínálatukat "a nyitott tetős szabadság és a terepjárós kalandok" jegyében csinosba csapják. A sztori mondjuk kicsit csálé, mert 1941-ben még némiképp más célra készültek ezek a járművek, ekkor a nyitott tető még nem a szabadság miatt, a terepjárási képességek pedig nem a kalandokért kellettek, bár ez igazából csak értelmezés kérdése. Ami viszont egyáltalán nem csálé: a 80th Anniversary csomagos Compass és annak stílusa. Ez az autó, főleg ezzel a grafitszürke fényezéssel szinte már mérnöki pontossággal a lehető legvagányabbra formált jármű, amit valaha láttam. Annyi az apró, ügyes és kreatív - de legtöbbször hasztalan - részlet, hogy megszámolni sem lehet, mindig felfedez benne valami új cukiságot az ember, legyen szó a rengeteg Jeep logóról, vagy az ablaktörlő alatt bujkáló gekkóról. Az összkép is menő, és bár nagy, robusztus és igen férfias a külleme, egyáltalán nem azt sugallja a sofőrjéről, mint mondjuk egy X3-as BMW. Épp csak annyira hivalkodó, hogy aki ezzel lát, még biztosan azt gondolja, a stílusáért és a hangulatáért vetted, nem pedig azért, hogy a külvilágnak mutass valamit. Kívülről is az süt róla, hogy hatalmas buli benne lenni. És az is, remekül szól a hifi, hatalmas a napfénytető, jó vele a közlekedés a várostól az autópályán át a könnyebb terepekig mindenütt. Merthogy - bár aszfalton használva ebben először kételkedtem - úgy megy át a homokos, földes utakon és az enyhe sáron, ahogy azt Jeep logóval kell. Persze a körbeműanyagozása fényes fekete, az alufelnik meg akkorák rajta, mint a malomkerék, így egyértelmű, hogy ez a határ: sziklát mászni és komolyabbat sarazni sem érdemes vele. Ellenben nagyon jó utazni benne, elöl és hátul is kényelmes, rugózás, ülések és helykínálat szempontjából is. Csomagtartója korrekt, ráadásul ez is tele van okos és/vagy kreatív részletekkel, mint például a nyílás oldalában található zárógomb, vagy a csomagtérajtó kisebb-nagyobb Jeep motívumai. Érdekes, de a benzinmotorral drágább az ünnepi Compass, nem pedig a dízellel. Ennek jó oka lehet az is, hogy ezt az 1,3 literes, 150 lovas, turbófeltöltővel megfújt erőforrást nagyon eltalálták: jól húz, de senkinek sem lesz túl erős, a hangja is nagyon szép, jól reagál a gázadásokra, és hasonlók. Nem is eszik sokat: országúton 5-6 liter köré is le lehet vinni a fogyasztását, pályán viszont a rövid váltó megteszi a hatását, és a 8 liter sem fog akadályt jelenteni. Ellenben a városban sem sokkal rosszabb, sietősen is könnyű vele 10 liter alatt maradni, még a magas építés és a szögletes orr ellenére is. Éppen ezért nem hiszem, hogy a gázolajos változatnak esélye lenne jobban teljesíteni a fogyasztáson kívül bármiben. Egy kicsit rontja az összképet a duplakuplungos létére gyakran hezitáló váltó, ami néha nagyon nem tudja, hogy mit akar az ember, de amúgy azt is meg lehet szokni. Mint már írtam korábban, ez nem egy új modell, viszont nemrég igen komolyan frissült, amivel új belsőt és néhány apróbb külső változtatást is kapott. Ezzel szinte tökéletesen beleillik a mai új autók látványába és színvonalába, de sajnos egy dologban még így is megmutatja magát használat közben a 2016-os technika nyoma. Bár a legtöbb biztonsági extrája jól működik, a sávtartóját már reflexből kapcsoltam ki a második naptól kezdve: sokszor szól bele abba, amit csinálnál, legtöbbször korábban, mint kéne, ráadásul mindezt igen darabosan teszi. Szerencsére az alapértelmezésként mindig bekapcsolt funkciónak dedikált gombja van - jól látható helyen - így két rábökéssel már meg is oldódik a probléma. Összességében a Compass egy korrekt autó, elfogadható terepképességekkel, remek kényelemmel, egy jó hajtáslánccal és egy-két apróbb hibával. Ezek alapján akár teljesen átlagos is lehetne, ami mégis kiemeli a tömegből, az a stílusa, főleg ezzel a felszereltséggel és ebben a színben. Ezzel megéri ünnepelni, és az autó is azt sugallja, hogy van mit: ha ez az olasz alapokon nyugvó amerikai gép ilyen menő tud lenni, akkor valamit tényleg jól csinált a márka az útján, amely során a faék egyszerűségű katonai rohangászós terepjáróktól idáig eljutott.