Nyúzópróbán a tavalyi év második legnépszerűbb Fordja

Kemény mecset vívtak tavaly a haszonjárművek a hazai piacon. A modellek listáján (a Ducato mögött) a Transit második, a márkák közt (a Fiat) után a Ford, míg az utóbbi márka házi népszerűségi versenyén (a Focus után) a Transit szintén második lett. Meg kell hagyni, a Fordon kívül nincs másik márka, amely egyszerre szerepelt jól a kishaszonjárművek és a személyautók piacán, a szeparált listák második helyein álló kékoválosok összesítettben elsők lettek. Idén talán még jobb esélyekkel indulnak, hiszen második legfontosabb modelljük tavaly ősszel frissült fel. A Transit leginkább fogyasztásával, emissziójával újult meg. Korábbi 2,4 és 3,2 literes dízelmotorjai helyére is 2,2 literes, Euro5-ös, 100-155 lóerővel elérhető közös nyomócsöves, köztes hűtős négyhengeresek érkeztek - természetesen a korábbi értékeket alulról csak közelítő fogyasztással. Hogy kívülről is felismerhető legyen a szerényebb fogyasztás, módosult picit a lökhárító, fémes rácsozatot kapott a hűtőmaszk is, s hogy az étvágy még alacsonyabb legyen, az opciók közé bekerült a Stop-Start rendszer, és létezik egyéb trükkökkel (például speciális abronccsal szerelt) ECOnetic verzió is.

Hogy a frissítés után a Transit valójában milyen lett, arról a kínálat közepéből előhúzott, középső (3,3 méteres) tengelytávú, az ezen mérethez alapáron adott középmagas tetős, fronthajtású, középső (125 lóerős) erőszintű 2,2 literes dízellel szerelt furgon hivatott számot adni. Ezen verzió 3,5 tonna megengedett össztömegével B-kategóriás jogosítvánnyal is vezethető. Az 5,23 méter hosszú kocsiszekrényben a raktér hossza 2,95 méter, maximális szélessége 176, a kerékdobok között 139 cm. Középmagas tetővel 175 cm a hátsó belmagasság, átlagtermettel fejhajtással állva is lehet pakolászni, a csomagok rögzítését természetesen számos rögzítőszem segíti, a raktér oldalfala alul farostlemezekkel burkolt, padlója a régi Ikarusokból ismert masszív műanyagbevonatot kapott. Bírja a strapát, de csúszásgátló dudoraival a nehezebb kartondobozokba belenyomódik, azokat idővel nehéz kiemelni.
Oldalajtóból alapesetben csak jobboldalit kap a Transit, a vezető oldalára nettó 85 ezer forintért kérhető az extrém, 160 cm széles nyílás, melyen keresztül gond nélkül tolható be akár Eur-raklap is - utóbbiból egyébként négy is besakkozható, ugyanis a kerékdobok előtt (hosszában) kettő is elfér egymás mellett a 9 köbméteres raktérben. Hátul a függőlegesen osztott ajtók természetesen 180 fokban is kitárhatók, így onnan sem gond a targoncás rakodás, mely közben jól jön, hogy a távirányítós központi zár kétkörös, azaz az utasfülke zárva tartható a pakolás idejére.
Utána kellemes beülni, nem csak a 6 irányban állítható sofőrülés, még a teljesen fix kétüléses utaspad is egészen kényelmes. Utóbbi kapcsán nem is a szabályozhatóság, hanem az alatta, mögötte elhagyott pakolótér-hasznosítás hiányzik. Egy-egy apróbb tárgyat be lehet ugyan tenni alá, de jobb lenne egy valódi rekesz – amilyen például a Renault Masterben található. A lábtér viszont elegendő, s széltében sem kell nagyon összemelegedniük a Transit melósainak. A sofőr életének könnyítésére jól jönne a kormányoszlop állíthatósága, ilyen azonban nincs, van viszont pumpás deréktámasz, az ülés magasságszabályzása és a kerékdobon kialakított lábtámasz, mely legfeljebb csonkalábúaknak lehet ideális, átlagos testalkattal az oda tett lábfejjel szinte nyakba kerül a térd. A Transitot, pláne a tesztelt Trend kivitelt vezetni azonban így is könnyű. A szervós kormány kereke bőrbe varrt, van tempomat, tisztességesen dolgozó váltás-esedékességjelző nyilacska, patentul kapcsolható joystick-váltó és még a fordulókör is egészen szerény, 11,9 méter – így a szűk városi utcákban sem kunszt elférni, parkolni. Utóbbihoz jól jönnek a mindkét oldalt osztott látóterű, a kerekeket külön mutató külső tükrök és a lépcsős lökhárítóval együtt nettó 70 ezer forintért adott tolatóradar.
A 2,2-es dízel kétségtelenül kicsinek tűnik a bő 2,3 méteres magasság és a közel 2 méteres szélesség adta homlokfelülethez, illetve az üresen is 1,75 tonnás önsúlyhoz képest. Valójában a 350 Newtonméterét 1500-2000 1/perc között konstansan hozó TDCi erejére nem lehet panasz. Üresen kiugróan jó az elindulási hajlam, (haszonjárműves mércével) nem rossz az akusztikai kíséret. Terhelten már van némi erőlködés, de azért meg tud mozdulni a gép, a csörömpölés azonban jelentősebb. Autópályán 120 km/óra fölé nem nagyon kívánkozik a Transit, nem is mentünk vele többel, de azt teljes terheléssel is gond nélkül tudta – mintegy 68 dB (A) zajszinttel, tehát csendesen, biztonságos, mégis kényelmes útfogással. A dobozt telepakolva 10 l/100 km feletti, amúgy jóval az alatti étvágyra lehet számítani, a gyári 7,9 l/100 km vegyes érték is gond nélkül hozható. Menetdinamikai értékeket - haszonjárműves hagyomány szerint nem hirdet a Ford, a lényeg a kedvező fogyasztás, illetve, hogy gond nélkül lépést lehet tartani a forgalommal. Meleg motornál 0 Celsius fok felett aktív az opciós Stop-Start rendszer, reléje hallható kattanással állítja meg és gyorsan, kulturáltan indítja azt újra.

A temérdek apró pakolóhelyet kínáló, az utaskabin felett a raktér felől elérhető zárt csomagtartót is kínáló Transittal kellemes a munkavégzés, a középmagas tetős, közepes tengelytávú, 125 lóerős Trend 5 880 000 forintos nettó alapára nem szerény, de ellátmánya is korrekt. Légkondi, távirányítós CD-rádió, ködfényszóró, tempomat, elektromos tükör, bőrkormány, raktérburkolat, de még fűtőszálas szélvédő is jár hozzá – utóbbival fagyban sem kell az ablakot kapargatni. Aki sokat vezet vagy vezetett dobozos furgonnal és áruját, sofőrjét biztonságban, kényelemben, mégis szerény fogyasztással szeretné mozgatni, annak feltétlen ajánlható a Transit – pláne, hogy temérdek egyéb variációban, hátsó- vagy összkerékhajtással is választható az igényeknek megfelelően.