Nyugtatókon él – BMW X2 M35i

Kell a kiskategóriában is lennie BMW-nek, de nem kell a klasszikus hátsókerékhajtás. Kell a sportosság és a fickós vezethetőség, de fronthajtással hozni a márka identitását közel lehetetlen. Legyen kényelmes, de legyen sportos. Legyen kupé, de annyira azért ne, hogy csak két ajtaja legyen, nézzen ki keményen, legyen benne erős motor, de ne fogyasszon már sokat és főként ne eregessen túl sok káros anyagot, és egyébként már hangos sem lehet, mert odafönt azt mondták. Egymásnak teljesen ellentmondó igények alapján kell összerakniuk az új modelleket, ha valami olyat is szeretnének a kínálatban tartani, ami némi profitot is hozhat. Lehetett baj a BMW vezetőségénél, amikor elkezdtek átállni az elsőkerékhajtásra a második X1-nél, mivel már akkor készülniük kellett arra, hogy valami sportos is kell belőle, ez most érkezett meg. Az X2 M35i és az új M135i a két erős elsőkerekes, valójában összkerekes BMW, amik egészen új irányt és főleg új ízt visznek a márkába, de mindenképp nagyot nyitnak egy-egy olyan szegmens felé, ahol eddig nem szerepeltek. Azt kellőképpen hamar kijelentették, hogy sosem fog készülni rendes M-es a keresztmotoros BMW-kből. Azt persze nem vetették el, hogy lesz belőlük erős változat, de azt az M Performance részleg fogja csinálni. Az M35i lényegében átmenet az alapmodellek és a nem létező M modell között, mind technikát, mind teljesítményt tekintve. Nincsenek különleges csúcstechnológiás megoldások, se karbon fékek, se karbonszálas karosszériaelemek, pláne szélesítések, nincs könnyítés, csak a modellhez amúgy is elérhető legsportosabb alkatrészek.

Az M35i persze nem lenne csúcsmodell egy új motor nélkül, ami éppenséggel a BMW valaha gyártott legerősebb négyhengerese.

Az új motor 2,0 literes, egy darab TwinScroll turbóval feltöltve, és így teljesít 306 lóerőt 5000-es fordulatszám felett és 450 Nm nyomatékot 1750-4500 között. Ez már egészen úgy hangzik, mint a hot hatch kategória krémjénél, ám balgaság lenne Megane R.S., Civic Type R, vagy Golf R magasságokba emelni, vagy velük egy lapon emlegetni, az X2 M35i már ránézésre sem pályagép. Sokkal inkább egy már fenyegetően erős utcai crossover, egy a forgalom tempójához már éppen túl gyors ötajtós, emelt kompakt, amit még mindig nehéz hová tenni, pedig lassan két éve annak, hogy az X2 köztünk van. Az M35i motorjához egy hagyományos nyolcfokozatú automata váltót kapcsolnak, ahogy egyébként a Mini Clubman JCW esetében is. Annak tesztje alatt viszont annyira megvezetett, hogy simán duplakuplungosnak néztem, ahogy egyébként az X2-ben is az első pár nap. Vannak bizonyos jellemzői a duplakuplungos váltóknak, amik a Miniben feltűnően érezhetőek voltak, de leginkább túlzottan idegesítőek, ugyanezek az X2-ben már csak halványan érezhetőek. Mindent összevetve, a váltó kritikus pont a modell esetében, mert mind indulásnál, mind kikanyarodásnál, befordulásnál, fékről hirtelen a gázra lépve képes ugyanolyan tétován, bután és lomhán válaszolni, mint a rosszabb duplakuplungos automata váltók. Ez a furcsa benyugtatózott érzés, hogy nem adhatunk mindig gázt, hogy egy egyszerű kifordulás könyörgésbe torkollik a váltó felé, hogy ugyan találja már meg azt a fokozatot, ami most nagyon kéne, alaposan tönkrevágja az egyszerű hétköznapi közlekedést is. Ennek az éremnek is mindig két oldala van, mert ugyan ott vannak ezek a rossz lépések, de ott van az is, amikor menni kell, amikor csak úgy megkergetnénk a ménest, akkor nagyon jó.

Alaposan hedonistára vették a figurát a hajtáslánc tekintetében, a motor nem bír nyugodni.

Az ünnepek alatti, lényegében nem létező forgalomban egy pillanat erejéig sikerült 9,9 literes fogyasztást produkálni vele, de a nagy átlag így is 12 liter fölötti. Mindig készen áll, hogy elsüssék, dől is bele az üzemanyag a legkisebb gázadáskor is, de végül is, ez egy sportmodell. A motor hangja amúgy szép, a sportkipufogó aktív szelepes, Sport módban hangosabbra vált és gázelvételkor még horkant is egyet-kettőt, de túl hangos a jelenlegi szabályzások miatt nem lehet, pedig jól állna neki, jobban, mint a hanggenerátor. A gázreakció Sportban nagyon penge, bár az indulás lomhának érződik és valahogy a tempó sem annyira feltűnő, a valóságban 5 másodperc alatt van 100 km/h-n álló helyzetből és szégyelleni való, milyen tempóra képes, és akkor ott a rajtprogram is. Egyszerűen nem érezni benne a sebességet, ami a viszonylag magas üléspozíciónak és az egész korrekt hangszigetelésnek köszönhető.

Óriási trükk benne az új kipörgésgátló és menetstabilizáló rendszer.

Az ESP-t Traction módba kapcsolva – ez egy amolyan félállás – olyat bűvészkedik a fékekkel és az xDrive hajtással, hogy nem győzzük követni, éppen mit csinál. Kanyarban ügyesen fogja az ívbelsőket, orrtolás és megcsúszás nélkül tehetjük rá az ívre. Gázelvételre kanyarodáskor minimálisan elkönnyül a feneke, amire az ívbelső hátsó fék berántásával is rájátszik, ilyenkor érezhetően megcsúszik és még némi gázt is enged adni, így simán előadható vele egy kis drift kanyarból kifelé. Nagyon jól állna neki egy Focus RS, vagy Mercedes-AMG A 45 szerű drift mód, de sajnos kikapcsolt menetstabilizálóval csak a valódi arcát mutatja meg, ami az elektronika nélkül egy egészen esetlen orrtolós valami. Csodát művel vele a menetstabilizáló, nem éri meg kikapcsolni, úgy legalább vezethető. Egy könnyedén és mindenki számára vezethető erős autó az X2, nem kell túl nagy trükkökre gondolni. Az a lényege, hogy mindenki egy kicsit Fittipaldinak érezhesse magát, és közben nagy őrültséget azért ne művelhessen. Az X2-ből egyébként az a kényes pont is hiányzik, ami az új 1-esben megvan, ez pedig a kormányzás. Az X2-ben sem olyan, mint a hagyományos hátsókerekes BMW-kben, de határozott és nem hagyja, hogy megvezessék a nyomvájúk. Nem pont a legjobbkor próbáltuk, mert így a tél közepén kisebb, és persze téli abroncsokkal szerelt kerekeket kapott már. Ezzel a tapadás nem olyan, mint a 20 colos nyári kerekeken, de messze nem rossz, sőt, még így is meglepően jól és gyorsan vezethető. Van egy pozitív hozadéka is, a minimálisan magasabb oldalfalú gumikkal a futása kőkemény helyett elviselhetően feszes. Tud pattogni, de valahol el is várja az ember egy sportosra vett autótól, hogy éreztesse vele a keménységet. Nincs oldaldőlés kanyarban, nem üt a futómű, nem ráz, egyszerűen csak kemény, de véleményem szerint még vállalható szinten.
Az X2 még a régimódi belsőt kapja, nem úgy, mint az új 1-es, ezáltal az egész autó frissessége meglehetősen kérdőjeles, de nem mondanám negatívnak. Nincs digitális műszeregység, még a középkonzolon sincsenek egységesítve a kapcsolók, és a világítást is tekerőkapcsolóval kell állítanunk. A multimédia kisebb, mint ami például az 1-esben már elérhető és nem is a legfrissebb iDrive fut rajta, de már ez is tud vezeték nélküli Apple CarPlayt például, valamint online kapcsolatot a Connected Drive szolgáltatásokkal együtt. Penge egybefejtámlás üléseket kap, aminek a tartása ismerős, a látvány miatt mégis egészen új az élmény. Pláne ezzel a színösszeállítással, ami elég erősnek tűnhet, de valahogy olyan jól passzol a téglavörös bél a fekete külsőhöz és a Cerium Grey kiegészítőelemekhez, hogy élőben igazán izgalmas az összeállítás. Kicsit azt érezni az X2 M35i-n, hogy akartak is erős autót, meg nem is, de valójában így gondolkozik a potenciális vevőkör is. Meglepően jól vezethető, egészen új élményekkel bombázó modell, amitől semmiképp sem lehet elvenni, hogy villámgyors. A vezetési élmény minősége viszont erősen kérdőjeles, és kicsit szomorú, hogy ez talán nem is annyira lényeges kérdés a célközönségnél.