Nyugaton a helyzet változatlan – Skoda Rapid

Hónapra pontosan öt éve mutatkozott be az Európai piacon újraélesztett Skoda Rapid, de a csapotthátú kivitel itt már nem azt jelenti, mint a ’80-as éveben. Ja, hogy régen minden jobb volt? Nem biztos, de igazán megléphettek volna valami hasonlót, mint amit 1984-ben a 120-asból csináltak. Ennek egyelőre híre sincs, ne is számítsunk külsőre izgalmas Skodára a közeljövőben, a Rapid a jelen világban ötajtós csapotthátú, illetve szintén ötajtós szedán. Ez maradt is így az év eleji frissítés után is, csupán néhány egészen apró újítást kapott, amiktől lényegében nem változott, és ez teljesen jól is van így.
A sors fintora, hogy minden újítást nem is tudunk megmutatni, mivel a Best felszereltségű tesztautó az új bi-xenon fényszórókat nem kapta meg, de persze a hagyományos halogénizzós egységek is frissültek. A letisztultabb megjelenés annak köszönhető, hogy a nappali, most már mindenképp LED-es menetfény a fényszórókba költözött, alul pedig csak a ködlámpa kapott helyet. A Skoda a bemutatón külön kiemelte, hogy a nappali menetfény nem csak indításra, hanem már a gyújtás ráadásakor felvillan, ennek mondjuk nem kéne ennyire kiemelten különlegesnek lennie, mindenesetre hasznos újítás. Ahogy az automata fényszórókapcsolás is, amit az alapáras fényszórók miatt szintén nem kapott a tesztautó, ellenben dicséretes, hogy leállításkor lekapcsolja a fényszórókat akkor is, ha mi úgy hagytuk.
A külső változásokat csak az fogja észrevenni, akit ez tényleg érdekel, mert a hangyányit sötétebb hátsó lámpák és az itt-ott máshogyan húzott vonalak a lökhárítón nem ordítanak messziről. A versenykék metálfényezés mondjuk kilométerekről megcsillan, és így legalább észrevenni a tengernyi céges-fehér Octavia, Fabia, meg persze Rapid között. Az üvegtetővel együtt járó hosszabb hátsó szélvédő nagyon vagány a Rapidon, na, persze ilyenünk sincs, mivel tesztautónk elég józan felszereltséggel érkezett. Vagyis semmi pazarlás, csak az van benne, amire tényleg szükség lehet, így például mind a négy ablak elektromos, de csak a vezetőé automata. Kaptunk két USB csatlakozót hátra, 6 hangszórós hifit, ami a Rapid doboz jellege ellenére teljesen kulturáltan szól, és van persze tempomatunk is, hiszen területi képviselő járőrautójaként az autópálya lesz a második otthona.

A beltér skodásan puritán, egyszerű, már ami az anyaghasználatot illeti. Mindig meglepő, hogy egyszerű anyagokat is lehet jól összerakni. Egy Skodában sosincs zörej, nyöszörgés, összeérő és egymáson pattanó hangon megfeszülő borítások, meglepően masszív autó benyomását kelti. Az ajtókárpit kemény, de a könyöklőnél van műbőrrel borított párnázott borítás, így nem kényelmetlen. A farmeranyag szerű betétekkel feldobott üléskárpit remek hangulatot teremt a komor belsőben, és ezért egy forintot nem kérnek, érdemes berendelni, főleg, ha ebben a kék árnyalatban kérjük a Rapidot. Vannak szálcsiszolt alumíniumhatású elemek is, szóval egész izgalmasnak is láthatjuk a Rapid belsőt. Ami viszont valóban feldobja, az az új 6,5 colos infotainment rendszer. Navi ennyiért még nincs, cserébe androidos és almás mobilokkal is összeköthető, a képe tűéles, a rendszer villámgyors, a grafika pedig egyszerű, viszont remek felület, egy pillantás elég ahhoz, hogy lássuk, hová kell nyúlni. Erre is igaz a Skoda szlogenje, továbbra sem hagyták el a szellemiséget, még esernyőt is kapunk, ráadásul alapáron!
A helykínálat hatalmas, na, persze nem széltében, de hosszában és magasságban mindenhol rendkívül kényelmes. Elöl a könyöklő váltásnál zavaró, hosszú úton nagyon jól jön, a hátsó lábtér pedig már-már Octavia szintű. Csomagtere elmarad a Fabia kombitól, lehajtott ülésekkel viszont csak pár literrel kisebb, a Spaceback raktere lehajtott ülésekkel ráadásul közel teljesen sík lehet, már az álpadlóval, persze. Tulajdonképpen az alap 415 liter is bőségesen elég egy család számára, alatta lehet még egy kis rekesz, és még normál pótkeréknek is van hely. A csomagtér okosságai megkönnyíthetik a mindennapokat, mint például az akasztók, vagy a kínos alakú, de hasznos ajtólehúzó. Helyben tehát elég jó a Rapid Spaceback, futóműve még több utassal is biztos, nem érezni azt a bizonytalanságot, mint egy C-Elysée esetén, ha megpakoljuk.
A frissítés legdrasztikusabb pontja a motortérben történt. A Volkswagen a Polóval épp nálunk is visszatért a hagyományos, szívó belépőmotorhoz, a Skoda Rapidnál pedig épp hogy eltörölték. Tehát mindenképp turbós motorral kapjuk, aminek a legalja az egyliteres háromhengeres TSI 95 lóerős változata. Ennek nem kéne rosszul hangoznia, mivel 95 ló bőségesen elég egy kisautó mozgatásához, de még egy szívó négyhengeres 90 lova is izmosabbnak tűnhet az apró felfújt pónikhoz képest. Az 1.0 TSI alapjáraton remeg, határozottan érezni odabent, elindulni vele technikás, mivel hirtelen képes lefulladni, nagyon érzéketlen a kuplung és egy pontig a gázpedál is. Haladni már egész jól lehet vele, nem hirtelen érkezik a turbónyomás, 1500-tól elkezd éledezni, 2000 környékéről már gyorsítani is képes a Rapidot. Szaladgálni, ügyeket intézni, ügyfeleket látogatni tökéletes, városi fogyasztásom bőven 7 liter alatt maradt vele, így a flottások sem fognak panaszkodni. A Rapid Spaceback továbbra is remek ötajtós, de családosként inkább valamelyik négyhengeres motorra szavaznék.