Nyitott egyéniség – Renault Mégane CC teszt

Ésszerű élményautó? Jó kérdés, mindenesetre a Renault megpróbálta a dolgot. A közel fél négyzetméteres, nyitható üvegtetővel ellátott Mégane Coupe Cabriolet orrába 1,5 literes, 110 lóerős dCi dízelmotort tettek a franciák, és manuális helyett duplakuplungos EDC automataváltóval párosították az egységet. Nem vitás, az egyenletben a gázolajos erőforrás az X, amely mostanság már nem nevezhető szokatlan jelenségnek, olyannyira nem, hogy a hasonló méretű modelleket kínáló prémium márkák sem zárkóznak el tőle. Motorból egyébként bőséges a választék - az alap 1,6-os benzines mellett kérhető a turbós 1.4 TCe, az 1.9 dCi, és a tesztautó 1,5-öse manuális váltóval -, a felszerelés viszont szimplán az arany középúton jár: a Dynamique egységes stafírung az összes Mégane CC modellhez. Máris jegyezzük meg, amire a hétköznapokon nagyon vágyunk, az benne van az autóban, tehát kétzónás automata klímáért, egész jó hangminőségű hifiért, Bluetooth telefon csatlakoztatóért, tempomatért, kényelmes kezelést biztosító Renault kártyáért nem kell felárat fizetni, ezen kívül pedig nem eltúlzottak az opciós tételek árai – mi egyedül a szélfogó háló különdíját nehezményeztük. A sportos hangulat kedvelői külön GT Line csomagot rendelhetnek, ennek szűk 400 ezer forintos összegében külső és belső tartozékok egyaránt találhatók.

A keménytetős kabriókkal egyszerre két vásárlóréteget szólítanak meg a gyártók, hiszen csukott állapotban a kupék stílusát hozzák ezek a modellek – a Mégane CC is ilyen. A tető elektromosan mozgatható, de szigorúan csak álló helyzetben, és a teljes művelet alig több 20 másodpercnél. Ha nincs nyitva, fényből akkor is bőven jut a kabinba, mert a plafon üvegből készült, az árnyékolója pedig csak finoman szőtt háló. A környezet, ami körülveszi az utasokat, egy az egyben ismerős a többi Mégane után, mutatós sebességmérőt, sportülést és alupedált a GT Line ad, a kárpitozás bőr, akarom mondani bőrhatású anyag és textil kombinációja, a szövet nélküliség ismét feláras lehetőség. Az első sorban problémamentes a helykínálat, a hátsó sor már szűkösebb, a térdeknek nehezen jut hely, a meredek háttámla miatt pedig kardnyelő pózt vesz fel az ide száműzött ember. A csomagtér a tető állapotától függően változik: ha a CC éppen kupé, akkor 417 literrel egész jól lehet gazdálkodni, de nagyobb bevásárláskor már nem ajánlott a napfürdőzés, mert a poggyásztér majdnem a felére zsugorodik (211 liter). A praktikusságot csökkenti a hátsó üléstámla fix rögzítése, bővítésre semmilyen lehetőség nincs.

Konkurenseihez hasonlóan a Mégane CC is küzd azzal a problémával, hogy a szélvédő túlságosan az első utasok feje felé hajlik – így hiába a nyitott állapot, szinte alig észlelni a kabriós hangulatot. Légmozgás mindig tapasztalható, a huzat először (kb. 60 km/órás tempónál) a hátsó utasok arcába vág, de ezen valamelyest még lehet javítani az ablakok felhúzásával. Négy személlyel azonban itt vége van a taktikázásnak, a szélfogó háló bevetése csak a vezetővel és a jobb egyben ülővel - hátsó utasok nélkül - lehetséges, így viszont még autópályán is élvezhető a szellős suhanás anélkül, hogy a huzat letépné a fejeket. A dízelmotorral alapvetően nincs különösebb gond, a teljesítmény és a nyomaték elegendő az autó jellegéhez illő, azaz a kényelmes, vonulós haladáshoz, és ezzel a szemlélettel a váltó is inkább dicsérhető, mint kritizálható – a kapcsolások finomak, de a reakcióképesség nem élenjáró. A kormányzás jó, a futómű szintén, a tekintélyes önsúly miatt „vasal” a Mégane, igaz, a finom rezgések érzékeltetik, hogy a karosszéria nyitott tetővel veszít a merevségéből. Ami viszont zavaró, az a motorzaj. Az autóban ülve még nem lenne olyan nagy a baj, viszont a kollégák jelezték, hogy kívülről hallgatva igencsak csatazajos a gép, és őszintén szólva, nyitott tetővel sem éppen vérpezsdítő a beszűrődő zakatolás. A motorzajért cserébe viszont nem fogyaszt sokat az 1.5 dCi, városban is elgurul hét literrel, városon kívül öt alatt, így gondolatnyival hatliteres átlag alatt adtuk vissza (5,9 l/100 km).

Hogy szabad-e ilyen hatáslánccal kabriót venni, véleményünk szerint egyénileg eldöntető kérdés. Egy dolog azonban biztos. Akinek csak azért van szüksége kabrióra, mert alkalomadtán szeretné átélni a nyitott autózás különleges érzését, örömét, szeretne kicsit kitűnni a tömegből, ám mindezek mellett fontos számára a gazdaságos üzemeltetés, annak a 7,39 millió forintért kínált Renault Mégane CC 1.5 dCi Dynamique valóban ideális lehet. A motorhang ellen pedig alapáron van védekezés: fel kell tekerni a 3D Sound by Arkamis hifin a hangerőt. Ennyi.