Női szemmel a nem nőies sportról

Ha valaki az utcán fut össze Pikó Zsuzsával, akkor egy csinos üzletasszonyt lát, akiről nehéz elképzelni olyan őrültséget, hogy egy raliautó jobboldali üléséből diktálja az itinert, ha kell kereket vagy éppen ékszíjat cserél, és ha van egy kis szabadideje, akkor lemegy a műhelybe, hogy újabb fogásokat sajátítson el.
„2005-ben ismerkedtem meg a ralival, amikor Asi csapata Erdőbényén az én parasztházamban lakott. Első látásra megtetszett a rali, és persze azonnal ki is akartam próbálni. Nagyon tetszett benne a pörgés, a sok szervezés, az odafigyelés, meg persze a sebesség. Az autókat is szeretem, de érdekes módon nem ez fogott meg a raliban. Talán az, hogy nem nőies sportág” – mondta Pikó Zsuzsa, aki bárhol, bármikor kész a raliról mesélni.
A versenyzés kipróbálására nem kellett sokat várni. 2007-ben Asi a Veszprém Ralin hatalmasat esett, amikor egy utolért autót próbált a füvön kikerülni, ahol egy tankok számára kialakított lövészárokba esett a Mitsubishije orra és szaltózott a levegőben úgy, hogy az első fordulatnál le sem ért. Akkori navigátora, Percze Nándi úgy döntött, hogy ez után inkább nem ülne autóba egy darabig. Megüresedett a hely tehát Asi mellett, így Zsuzsa élesben is kipróbálhatta, milyen versenyautóban ülni.

„Sokan mondták, hogy nézzek meg belső felvételeket, mert abból lehet megtanulni navigálni. Én nem néztem meg egyet sem, csak úgy jött magától. A beilleszkedés sem okozott problémát, szeretem ezt a társaságot, és úgy gondolom, hogy mindenkivel jóban vagyok. Nem érzem, hogy olyan nehéz lenne a rali.”
„Persze mindenre fel kell készülni. Ami a leggyakrabban fordul elő, az a defekt, és a kerékcsere. Ezt sokat gyakoroljuk Gyurival (talán Zsuzsa az egyetlen, aki nem Asinak szólítja Aschenbrenner Györgyöt). Miskolcon például egy perc húsz alatt cseréltük ki az első kereket a hátsóra.”
A raliban az alapfelállás, hogy egy kerékcsere négy percet vesz igényben. Ha valaki ez alatt cserél, az már jó időnek számít.
„De elég sok mindent meg tudunk javítani mi is. Kereket vagy ékszíjat egyedül is tudok cserélni. Legutóbb a váltókulisszánk esett szét, mindig tele vagyunk gyorskötözőkkel, úgyhogy azzal oldottuk meg. Persze, ha eltörik a féltengelyünk, akkor az nincs nálunk, de sok alkatrészt viszünk magunkkal. Ha pedig van időm, akkor a műhelybe is lemegyek, hogy tanuljak. A fiúk mindig mutatnak valami új dolgot.”
A váltókulissza megjavítása gyorskötözővel. Na, ezt a mondatot biztosan nem várná az ember egy nőtől, de még mielőtt belemerültünk volna a technikai kérdésekben, egy kicsit kényesebb vizekre eveztem, amit ha nem raliról lenne szó, talán már udvariatlan is lenne megkérdezni egy nőtől. Én csak a pálya széléről követem az eseményeket, de mivel nagyjából ugyanannyit állok ott egy versenyen, mint amennyit a versenyzők ülnek az autókban, tudom, hogy ez idő alatt rengeteg folyadékot kell elfogyasztani, aminek nagy része nem izzadság útján távozik. A fiúknak ebből a szempontból könnyebb a dolguk.
„Ó én ebben a kérdésben nem vagyok kényes” – vágja rá Zsuzsa, aki meg sem rökönyödik rajta, hogy egy férfi ilyen udvariatlan kérdést tesz fel neki. „A gyorsaságik között etapon mindig megállunk, erdőben vagy mezőn nem olyan nehéz ezt elvégezni. Az egy kicsit bonyolítja a helyzetet, hogy ahol megállunk, ott általában másik autó is megáll. A fiúk sorban állnak, de én mégsem állhatok be közéjük, úgyhogy keresek egy bokrot vagy bemegyek az erdőbe. Persze a fű mindig vizes, de ezt ki lehet bírni.”
Ha már a női dolgoknál tartunk, az idén feltűnt, hogy több navigátornő is új fazonú ruhát visel, amiben végre nem úgy néznek ki, mint egy amőba, hanem a vonalukat követve kifejezetten csinosak.

„Ebben az évben kaptam az új ruhát. Eddig Nándi régi overalljában versenyeztem. Nagyjából azonos magasságúak vagyunk, de mindenhol lógott rajtam a ruha, és már nagyon nem szerettem, hogy a derekán meg kellett köti (az amúgy tépőzáras övet). Az idén az Alpinestars készített egy tűzálló versenyzőruhát kifejezetten nőknek. Ez azért fontos, mert a férfi modell, ha jó derékban, akkor biztos hogy nem jó vállban. Öt méretet kellett megadni, az alapján gyártották le. Másfél hónapos procedúra volt.”
Majdnem mint egy esküvői ruha. Na de azért itt kibújt a nő Zsuzsából, mert a fazon mellett a szín is fontos volt.
„Először piros, fehér, feketét választottunk, de felpróbáltam egy olyat és nem állt jól. Ezért maradtunk a fekete mellett, amiben van rózsaszín betét és ettől egy kicsit nőiesebb. Mivel nem voltam biztos a dolgomban, rendeltem egy legkisebb férfi méretet és egy női modellt is. Végül a női lett a jó, de amikor megjött a ruha, akkor többen is felpróbálták, és volt aki a férfi modellt tartotta kényelmesebbnek.”
Négy ilyen ruha is van ma a mezőnyben, de amíg utcán elképzelhetetlen, hogy egy nő ugyanolyan ruhát vegyen fel, mint a városban egy másik, addig a raliban ez nem okoz problémát.
„Engem nem zavar, hogy másnak is ilyen ruhája van. Örülök, hogy tudtam segíteni nekik. Szerintem a ruha mindenkin másképp áll, úgyhogy engem utcán sem zavar, ha ugyanolyan ruha van rajtam, mint máson.”
Na jó, a váltókulisszát elhiszem, de ezt azért nem. Viszont a másik nagyon lényeges női kérdés a frizura, aminek a bukósisak ősi ellensége, és bármilyen frizurát azonnal tönkre tud tenni. Ez persze a pasiknál nem számít, van aki nem is borotválkozik a verseny alatt, de hát azért a nő még akkor is nő, amikor leveszi a bukósisakját. Persze Zsuzsa azonnal egy sor olyan esetet említett meg, amikor a verseny utáni dobogón borzalmasan nézett ki, én viszont még kócos hajú navigátornőt egyszer sem láttam, és így utólag visszagondolva, kifejezetten nőiesek, csinosak szoktak lenni a célban is.

„Persze én is minden verseny előtt elmegyek kozmetikushoz, fodrászhoz, hogy legalább a gépátvételen jól nézzek ki.” Ha valaki azt gondolná, hogy ez olyan női dolog, akkor ki kell ábrándítanom. Nagyon sok férfi is ezt teszi – persze a fodrászra gondolok – már csak azért is, hogy a versenyen jobb legyen a közérzete.
„Akármilyen jó frizurával kezded is a napot, az egészen odáig tart, amíg felveszed a bukósisakot. Annyit tudsz tenni, hogy összefogod a hajad és ahogy kinézel, úgy nézel ki. A borotválkozás elmaradása egyébként a fiúknál nem az ápolatlanság jele, inkább a babonáé. Gyuri sem szokott borotválkozni. Ha egy verseny jól sikerült, akkor ahhoz ragaszkodik az ember, ahogyan akkor versenyzett. Ha egyszer borostásan nyer valaki, akkor utána mindig borostásan versenyez.”
„Tavaly például, amikor a vb-n voltunk, a csapattól kaptam egy kabala bugyit, amit mindenki aláírt, és azt kellett viselnem. Mivel ott jól mentünk, most is magammal viszem a navigátortáskában, de nem hordom, mert a fiúk a legrondábbat választották ki.”
Biztos kellett a hely az aláírásokra.
De egy nőnek nem csak csinosnak kell lennie, hanem ott van a háztartás és a munka is, na meg a szórakozás. A rali pedig szinte egész embert kíván. Ez még akkor is igaz, ha Pikó és Asi nem csak a pályán, hanem az életben is egy pár.

„Nagyon szeretem a ralit, és néha soknak érzem a négy hét szünetet két verseny között. Viszont nagyon fárasztó is tud lenni. Van úgy, hogy egy hét alatt tudom kipihenni magam. Nem ritka, hogy vasárnap (illetve az már hétfő) hajnal négykor érünk haza, és reggel mennem kell dolgozni. Az OTP-nél dolgozom, mint áruhitel-értékesítési menedzser. Nagyon sok partnerem van, ami miatt a fél országot be kell járnom minden héten. Emellett ott van a háztartás is, amit vezetek. De egyelőre bírom, ha nem fogom bírni, akkor talán a háztartás vezetésében kérek majd segítséget.”
„A rali mellett nem nagyon van időm másra. Síelni járunk, de szerettem volna ejtőernyőzni is, amire egyelőre nem jutott idő. Azért egy mozi bele szokott férni. A héten szerettem volna megnézni a Szex és New Yorkot, de nem jött össze. Azt hiszem, hogy a Szombathely Raliig nem is sikerül, mert addig be van osztva minden napom, de talán utána.”