No, megállj csak! – Parkolási praktikák

Biztos akad olyan friss jogsis, aki rózsaszín igazolványa, illetve kártyája megszerzésének pillanatában máris magabiztosan parkol, valószínűleg mégis kevesebb, mint aki első néhány útján szigorúan orral előre, merőleges parkolást lehetővé tevő helyre hajlandó csak beállni, majd kínok között, rettegve kitolatni onnan induláskor. Tovább fokozza a megállás okozta stresszt, hogy a parkolással egy időre fel kell tartani a forgalmat, s nehezítheti a manővert, ha szűk helyre kell beállni, vagy épp árgus szemek figyelik az ügyetlenkedést. Pedig ez sem ördöngösség, pár apró praktika mindenki helyzetét megkönnyítheti.
Összetett feladat a parkolás, sok tétel szerepel az eddig átfutottak közül: körültekintést, figyelmet, irányjelzést, precizitást, kommunikációt és némi vezetési tudást is igényel. Fontos a jó előkészítés, ami többrétű feladat. Először is tudassuk a többiekkel, hogy parkolni készülünk. Ezt a forgalom sebességéhez viszonyított lassítással, a megfelelő irányban megtett indexeléssel tehetjük meg. Ugyanakkor parkolóhely-keresés címén se tartsuk fel a mögöttünk haladókat, ha kiraktuk az irányjelzőt, s csak kicsivel haladunk lassabban az indokoltnál, már tudni fogják, mit tervezünk. Az irányjelzés kihagyhatatlan! Ennek elmulasztása esetén a mögöttünk érkező csak az indokolatlan lassítás tényét észleli, s joggal kezd mutogatni vagy dudálni, ha egyszer csak beletaposunk a fékbe. S hogy helytelen indexeléssel se zavarjunk meg senkit, kövessük a következő ökölszabályt: mindig arra indexeljünk, amerre a kormányt forgatjuk, akár előre, akár hátrafelé fogunk haladni.
És még valami a kormányforgatással kapcsolatban: sose tegyük álló helyzetben, mert nem akarjuk lereszelni a futófelületet a gumikról, azaz feleslegesen, a normálisnál durvábban koptatni abroncsainkat. Induljunk lassan, finoman, s csak akkor fordítsunk a kormányon, ha már megmozdult a kocsi. Ugyanilyen, legfőképp parkoláskor esélyes, de máskor is kerülendő magatartás guruló autóban rükvercet kapcsolni. Nemcsak hangja szörnyű, de a váltószerkezet is megsínyli, ha túl gyakran csináljuk.
Alapvetően kétféle parkolást különböztetünk meg, a nevek az alapján születtek, hogy a padkával párhuzamosan, vagy arra merőlegesen parkolunk. A két fajtát lehet előre- és hátramenetben is csinálni, párhuzamos parkolás esetén az első neve hosszú, míg a hátrafele történőt rövid parkolásnak hívják. Merőleges parkolásnál szinte mindegy, hogy út szélén álló autók, felfestések vagy a garázsfalak közé állunk be, minden helyzetben ugyanazokra kell figyelni. Például, hogy elég széles-e az adott hely. Ehhez nem árt, ha tisztában vagyunk autónk szélességével, s érdemes figyelembe venni, hogy az autóból kinézve szűkebbnek tűnnek a helyek, mint amekkorák a valóságban, ellentétben azzal, hogy a tükörben látszó tárgyak meg közelebb vannak, mint ahogy látszanak. Ha pedig kiszállás után vesszük észre, hogy túllógunk a felfestésen, ne legyünk restek visszaülni, s korrigálni a hibát. Igyekezzünk a hely közepére pozicionálni az autót, de ha egyedül vagyunk, akkor nyugodtan állhatunk a jobb szélre, hogy könnyebb legyen a kiszállás, persze csak annyira, hogy ezzel ne nehezítsük meg a mellettünk parkoló beszállását.

Ha kanyarodva tolatunk, ne felejtsük el, hogy az autó orra a farral ellentétes oldalon "söpör körbe", azaz mindig óvatosan, kis gázzal mozogjunk, és ne felejtsük el a haladási irány megfigyelése mellett időnként az autó többi oldalát is ellenőrizni, a manőver megkezdése óta nem bukkant-e fel valamilyen akadály körülötte. Ilyen merőleges helyről kifele jövet új értelmet nyer a tekintet vándorlása, a benti tükörből nézzük, hova tartunk, az oldalsókban, hogy mennyire vagyunk közel a mellettünk állókhoz, és előre is kell pillantani időnként, hogy elkerüljük az orral tarolást. Ha közvetlenül az úttestre kell kiállni, akkor centiről-centire haladjunk, s ha csak a gyanúja is felmerül annak, hogy akadályozzuk az ott haladókat, azonnal álljunk meg, akár húzzunk is szépen vissza fészkünkbe. Komolyan, számtalanszor látni, hogy valaki kidugja az autó orrát vagy fenekét, s amikor meglátja, hogy érkeznek, ahelyett, hogy visszahőkölne, de legalább megvárná türelmesen az elhaladást, inkább nagy lendülettel kiugrik, s ha már kinn van, a lehető legnagyobb lelki nyugalommal gyorsít 40-re. 40 másodperc alatt. KE-RÜ-LEN-DŐ!
Amennyiben két autó közé kívánunk betolatni, akkor a szélső tükrök lesznek legjobb barátaink. Egyikbe, majd másikba pillantva lekövethetjük, épp milyen távolságra vagyunk a szomszédoktól, jól érzékelhető, hogy mikor állunk velük teljesen párhuzamosan, azaz melyik az a pillanat, amikor visszaszedhetjük egyenesbe a kormányt, s már csak be kell tolatni a hely végéig. A lassú szabály itt is érvényes, jobb 2-vel nekigurulni a falnak, mint 20-szal.
Figyelemmel és óvatossággal tehát a legtöbb parkolási feladat megoldható, talán a párhuzamos parkolás, annak is rövid változata az a szituáció, amihez nem árt ha előre elkészített forgatókönyvvel indulunk neki. Az autó orrával előre beállni a padkával párhuzamosan nem ördöngösség, ha van elég hely, de ha nincs legalább két autónyi szabad tér, akkor jobban járunk a tolatással. Dolgunkat a szélső tükrök lejjebb állításával könnyíthetjük meg, hogy lássuk, pontosan hol van a padka, amihez illeszkedni akarunk. A benti tükör sem elhanyagolható, abból látható, mennyire van a mögöttünk álló autó. Ha autónk olyan konstrukció, aminek bentről nem igazán érezni a végeit - a legtöbb modern autó ilyen - akkor a lábfejünk nyújthat támpontot, hiszen a bal oldali lábtartó egyben a kerékjárat végét is jelzi, és ahhoz képest könnyebb felmérni, hol lehet az autó orra.
A legtöbb szerencsétlenkedést okozó manőver a párhuzamos rövid parkolás. Ennek az adja szépségét, hogy hátramenetben történik, és sajátunkon kívül általában még két másik autó épségét is kockáztatjuk, azok végeit is érezni kellene. Ráadásul a hátulról érkezők is kénytelenek kivárni, míg befejezzük, úgyhogy kellőképp stresszes tevékenység. Ezt (kellően nagy hely esetén) úgy mérsékelhetjük, hogy gyorsan orral befordítjuk a helyre az autót, majd amikor elhaladtak, kijövünk, s megvalósítjuk a rövid parkolást. Dolgunkat az alábbi leírás és a mellékelt videó könnyítheti meg. Álljunk meg a hely előtt parkoló autó mellett úgy, hogy a mi autónk orra körülbelül 30-50 cm-rel lógjon előrébb annál, legalább ennyi oldaltávolságot is hagyjunk. Lassan kezdjünk el tolatni, és jobbra hátra kitekintve menjünk addig, amíg a hátsó ülés nem kerül egy vonalba a mellettünk levő autó farával. Ha ez megvan, tekerjük ki jobbra a kormányt, s tolassunk addig, amíg a bal oldali tükörben az egész mögöttünk álló autót meglátjuk. Ekkor forgassuk vissza középállásba a kormányt, s tolassunk egyenesen addig, amíg jobb oldali visszapillantó tükrünk egy vonalba kerül az előttünk álló autó hátuljával. Ezután már csak az autó orrát kell berakni a helyre. Ehhez folytassuk a tolatást, s amikor a jobb oldali tükrünk elhagyja az előttünk álló autó hátulját - ehhez persze előre kell nézni - szedjük alá a kormányt balra, s tovább rükvercelve navigáljuk be az autó orrát a parkolóhelyre.
A leírt manőver a legtöbb autó esetében működik, de akadhatnak zavaró tényezők. Ha a célzáshoz használt autók túl távol állnak a padkától, mi is csúnyán fogunk parkolni. Megeshet, hogy nem tekerjük ki eléggé a kormányt, s ezért túl laposan érkezünk a helyre, vagy épp túl gyorsan tolatunk, s túlhaladunk azon a ponton, ahol változtatni kellene a kormányálláson. Problémás lehet a túl hosszú orr- vagy farrésszel megáldott autók elhelyezése, viszont minél rövidebb a kocsi túlnyúlása, annál könnyebb lesz a dolgunk. De akkor sincs gond, ha elszúrjuk, mindig van kiút, és akár az egész folyamatsort meg lehet ismételni. Koncentráció, türelem, alacsony tempó: ezekre lehet támaszkodni, és némi gyakorlás sem árt. Tessék elmenni egy elhagyott placcra, például pláza parkolójának félreeső sarkába, kitenni két nagy kartondobozt, vagy egyéb puha tereptárgyat, és addig próbálkozni, amíg azok lezúzása nélkül, az autó mozgását megértve, kontroll alatt tartva és pontosan sikerül megoldani a feladatot.
Akkor sincs világvége, ha kitartó gyakorlással sem sikerül elsajátítani a parkolás menetét. A pittyegő parkolóradarok segítenek, ha nem látunk jól, s emiatt gondunk támad a távolságok felmérésével, a kamerás berendezések pedig még közvetlenebb visszajelzéssel, az autó leendő helyzetét jelző segédvonalak kirajzolásával jelzik, hogy jól csináljuk-e amit csinálunk. Akinek pedig ez sem elég, az ma már vehet önmagától parkoló autót: Fordot, Volkswagent, Mercedest, Toyotát, Lexust, BMW-t, bőséges a kínálat.