Nincs többé ZIL, konyec

Lehúzták a rolót a ZIL gyárban

Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!

Tavaly még a döbbenetes ZIL limuzinról szóltak a híradások, hogy új luxusautó is készülhet a Lihacsovról elnevezett gyárban. Ezzel szemben a szomorú valóság: a ZIL sorsa sajnos megpecsételődött.

Tavaly még mi is arról számoltunk be, hogy modern, mégis jellegzetes, mondhatni hagyományőrző köntösben mutatkozhat be egy új ZIL luxuslimuzin, és így az orosz legfelső vezetés - jó eséllyel - ismét hazai gyártmányú autóval mutatkozhat a hivatalos eseményeken. Nos, ebből már nem lesz semmi. A gyár adóssága több száz millió euróra rúgott, ennek törlesztését azonban nem tudták finanszírozni, így több ezer dolgozótól megválva bezárták a gyárat. A személyautók összeszerelése egyébként már régen nem volt üzlet a Sztálin halála után Lihacsovról elnevezett üzemben: a monumentális megjelenésű, de a műszaki színvonalat tekintve a nyugati élmezőnytől fényévekre elszakadt luxuslimuzinokat az utóbbi években már csak egyedi megrendelésre szerelték össze, de vevő csak szökőévben egyszer jelentkezett. A teherautókkal eddig tudta húzni a ZIL, de most eljutott arra a pontra, hogy a termelés folytatásával a leves többe kerüljön, mint a hús.
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

3 thoughts on “Nincs többé ZIL, konyec

  • 2017.10.31. at 16:30
    Permalink

    Én még Zilen vizsgáztam,szerettem nagyon,csak sajnos az már dízel volt.De meglepően könnyű vezetni,kényelmes a maga módján.Aztán katona koromban találkoztam igazi benzines Zillel,na annak a hangja az valami isteni.És akik dolgoztak is benzines Zillel,mind csak annyit mondott,hogy hatalmas ereje volt,üresen meg jobban gyorsult az akkori személyautóknál.Lehet ma már mosolyogni ezeken a gépeken,de akkor nagyon jók voltak.

  • 2017.10.31. at 16:30
    Permalink

    Akik hozzám hasonlóan a ’70-es években születtek, még hallhattak igazi benzines, V8-as ZIL-dübörgést – az valami csoda volt. A ’80-as elején költöztünk egy lakótelepre, és jó szokás szerint a ház ugyan beköltözhető állapotban volt, de a környezete háborús helyszínre hasonlított. Parkot, autóparkolót, játszóteret alakítottak ki, és sokáig hemzsegtek itt a ZIL-ek, főként az MMZ 555-ös billencsek, avagy a Sportzil, ahogy a sofőrök hívták, mert azzal a kis teknővel a hátán úgy ment, mint a golyó. Emlékszem, anno az Autó-motorban is volt egy cikk arról, vajon miért agresszívek a ZIL-vezetők 🙂

Vélemény, hozzászólás?