Nincs ki a négy ajtaja? Fiat 500e 3+1 teszt

Az ötvenes években, pontosabban 1957-től Olaszországot mobilizálta a Fiat 500, ami 2007-ben nem csak 50 éves jubileumát ünnepelte, hanem újkori, máig kapható generációjával is megjelent, és hatalmas siker lett. A tavaly debütált 500e nem egyértelműen utód, hanem a 13 év után kiadott, immár csakis villanymotorral kapható harmadik generáció. A forma a klasszikus, a méretek némileg növeltek: a hosszúság és a szélesség 6-6, a magasság 4, a tengelytáv 2 centivel nőtt. A platform teljesen új, s bár Mexikóban az előző Fiat 500 is készült elektromosként, ezt most Olaszországban építik, sőt akkumulátor-összeszerelő üzemet is létrehozott Olaszországban a Fiat.

Nem vitás, hogy az 500e villanyautóként is szívdöglesztőre sikeredett.

Utastere nem csak tágasabb, érezhetően igényesebb is lett. Sőt, mondhatni, hogy többet fejlődött a minőség, mint a helykínálat, az ugyanis továbbra is passzentos, mégiscsak továbbra is egy parányi, 3,63 méter hosszú, 1,68 széles "kisautó" az 500-as, igaz ma ez a méret már inkább miniautós. Városban áldás vele közlekedni, parkolóhelyet találni nem kihívás. A kabrióként és sima lemez-/vagy panorámatetősként kapható 500-as azon túl, hogy legújabb kiadásával teljesen elektromos, még egy kivitellel is bővült, ez pedig a koncepcióként korábban is mutogatott 3+1, olaszul Trepiuno kivitel, amilyen a tesztautó is volt. A sima háromajtóshoz mérten 700 ezer forintos felár, hogy a hosszú sofőroldali ajtóval teljesen aszimmetrikusan kapjunk egy rövidebb első és egy még csenevészebb, középső tetőoszlop nélküli hátsó "öngyilkos" ajtót az utasoldalra. Bár ez autópályán kissé zajos, kicsit mocorog és érezhetően mérsékli a karosszéria merevségét, a beszállást hátra olyannyira könnyíti meg, hogy azt kell mondjam, megéri. Persze mindez a Fiat 500, pláne az 500e esetén meglehetősen szubjektív, ez egy stílusautó, az eredeti Fiat 500 stílusával és immár elég korrekt elektromos hajtással. Az első kerekeket ugyanis egy 118 lóerős (87 kW), 220 Nm nyomatékú villanymotor hajtja, ezzel elég jó, kereken 9 másodperces a 100-a sprint. Ereje autópályán sem fogy el, hacsak nem tesszük a menetmódválasztót a teljesen aszkéta, a klímát is nélkülöző Sherpa módba, akkor ugyanis csak 80 km/óráig gyorsulhatunk, de persze azért a tövig nyomott gázpedál azt is felülírja. A Normal mellett elérhető Range mód az egypedálos vezetés adta fokozott visszatöltéssel is nevének megfelelően a hatótáv maximalizálására összpontosít, de a tapasztalatok szerint hiába. Hiába ígér 320 kilométeres hatótávot és ahhoz passzolóan 11,7 kWh/100 km kombinált fogyasztási értéket a WLTP ciklus szerint is az 500e, a bruttó 42, nettó 37,3 kWh-s akkumulátorral a reálisan 15-16 kWh/100 km körüli átlagfogyasztással a 250 kilométer körüli hatótáv a reális. Hozzáteszem: ez sem kevés. A tölthetőség ráadásul korrekt: AC-ról is 11 kW-tal, azaz nem egész 4 óra alatt feltölthető a teljesen lemerült akkumulátor is, a DC villámtölthetőség (megfelelő töltővel) 85 kW-ot enged, amivel nem egész fél óra az akkumulátor 80%-osra pumpálása. Amire az 500-as való, arra bőven elég ez a hatótáv.

A teszt meglepetése volt amúgy, hogy autópályán is egész jól használható, az egyenesfutás a méretekhez mérten korrekt a feszesre hangolt futóművel. Erőhiány nincs, a zaj visszafogott, hiszen a motor néma, s a szélzaj sem vészes.

Elöl egész korrektek az ülések is, persze a kategóriához mérten. Hátul már jóval passzentosabb a hely, meredekek támlák, ott inkább csak rövidebb utak vállalhatók. A csomagtér ugyan csak 185 literes, de padlójában a konnektoros töltő dedikált rekeszt kapott a defektjavító mellett. Pótkerék ugyanis nincs, nem is férne el. A Type2-es, töltőoszlopi kábel csak a LaPrima csúcsverzióhoz jár, külön táskában, így a csomagtérből szemmel látható helyet elvéve, ugyanakkor sokszor hasznos lehet. Ami az 500-as ütőkártyája az egyértelműen a dizájn, mind kívül, mind belül. A műszerfalat szintetikus, újrahasznosított, de kellemes tapintású és igényes szövet is borítja a kemény plasztik mellett, a jó fogású kormánykerék nem csak lapított aljú, hanem kéttónusú is, a teljesen digitális műszerblokk mellé pedig a középkonzolra éles képű és egész gyors, jópofa animációkkal is megtoldott infotainment is került. Más kérdés, hogy a teszt 4 napja alatt a rendszert kétszer kellett angolra, a fogyasztást pedig az olaszos km/kWh értékről kWh/km értékre állítani, egyszer ugyanis teljesen újraindult. Sebaj, ennek az autónak ez is elnézhető. Legalábbis akkor, ha már eleve megnyerte a szívünket, máskülönben nem fogunk kikötni a nagyobb akkuval eleve 9,999 millió forintos listaárról startoló a 3+1 verzióval még 0,7, a La Prima csúcskivitellel még 1,4 millió forinttal drágább, tehát a tesztautó esetén 12,4 millió forintos listaárú gépnél. Igen, ennyi pénzből, sőt olcsóbban is kapható Mini Cooper SE, vagy Mazda MX-30, amelyek bár szerényebb hatótávúak, sokkal komolyabb autók. Ha pedig a hatótáv kell, Renault Zoe is akad olcsóbban, jóval nagyobb hatótávval. Persze egyikük sem ilyen aranyos, mint az 500-as.