Nevével lett sportosabb: Honda CR-V 2.0 i-MMD Hybrid Sport Line

Hybrid volt, e:HEV lett. Akár úgy is tűnhet, hogy hajtásláncával is változott, újat hoz a Honda CR-V, ám erről nincs szó, csak miután megjelent az elnevezés tavaly a Jazzen, a CR-V is megkapta. Valójában pedig épp a CR-V hajtáslánc-képletét alkalmazza (kisebb méretben) a Jazz is. A rendszer lényege, hogy a kerekeket - amikor csak lehet - a 135 kW, azaz 184 lóerő teljesítményű, 315 Nm nyomatékú villanymotor hajtja. Utóbbit a hátsó ülések és a csomagtérpadló alá épített lítium-ion akkumulátor táplálja, amit pedig egy másik generátor/villanymotor egységen keresztül a 2,0 literes, Atkinson ciklusú, 145 lóerős benzines tölt. Változatlan tehát, hogy a CR-V alapvetően soros hibridként működik, autópályás tempónál már azonban párhuzamosként, akkor a benzinmotor egy kuplungon keresztül közvetlen hajt, de be tud segíteni a villanymotor is, fékezéskor pedig természetesen mindkét villanymotor generátorként tölti az akkumulátort. Az e:HEV logón túl egy új felszereltségi szintet is kapott tavaly a CR-V. A Sport Line csomagos CR-V Black Edition feliratokat hord, padlószőnyegén és például dombornyomással az első ülések háttámláján a bőrkárpitban is. A Black Edition névhez illő a megjelenés is: fényes feketék a 18 colos alufelnik és a lökhárítók középső betétjei is. A feketeség az utastérben is uralkodó, ilyen a kárpitozás mindenhol, a kilincsek is fényes feketék, de az ajtóbetétekre és a műszerfalra mélyszürke fa(hatású) betét is került. Az összkép ízléses, az ülések kényelmesek, feltűnően sok a pakolóhely, jó minőségűek a beltéri műanyagok is. A nyomógombos menetmódválasztó elsőre talán fura, de valójában praktikus, egyértelműen kezelhető. USB csatlakozóból négyet is kapunk az utastérben, érdekes módon a hátsók a nagyobb teljesítményűek, mintha a tervezők tudták volna, hogy hátul többet nyomkodják a kütyüket, mint elöl. Ha már nyomkodás: szerencsére fizikai gombokkal kezelhetjük a kétzónás légkondicionálót, ami azért is nagy előny, mert a színes érintőképernyős infotainment-rendszer menüje nem épp a leginkább logikus. Szerencsére van Apple CarPlay és Android Auto, így kedvenc navigációnkat annak megszokott kezelőfelületével használhatjuk, ám a tolatókamera és a hátsó radar kissé csalóka, igencsak későn kapunk hangjelzést, de igazából ez is olyan, hogy ha kitapasztaltuk, nem lesz vele gondunk. A hibrid CR-V legnagyobb hátránya, hogy szemben a turbós benzinessel, nem kapható hétülésesen, mindenképp ötüléses, így a nagycsaládosok nem kaphatnak rá 2,5 milliós támogatást. Viszont a csomagtér padlójának akkuval kitöltésén túl más egyéb hátrányt nem ad a hibrid, elképesztően praktikus családi autó, a hátsó ajtók derékszögben nyithatósága szokatlanul jó megközelíthetőséget ad a hátsó sorhoz, ami a gyerekek bekötésénél felettébb jól jön. Utastere pont olyan tágas, mint a benzineseké, ahogyan csomagtere is, 3 liter híján 500 literes. Bővíthetősége a lehető legegyszerűbb: a csomagtérből egy-egy kar meghúzására fekszenek síkba a 2/1 arányban osztott támlák, hogy sík padlójú, 1,8 méter hosszú teret kapjunk. Előnyként viszont megkapjuk a városban szinte néma üzemet és a villanymotoros gyorsítási élményt. Az azonnali nyomatékkal elég jó az indulási hajlam, de menet közben is jó a dinamika. Akár 2 kilométeres távot is megtehetünk benzinégetés nélkül, persze nagyobb gázadásra indul a benzinmotor. Városban azonban sokszor pihenhet, ki-bekapcsolása nem feltűnő. Hangja alapvetően távoli és nem túl éles, egyáltalán nem zavaró. Kapcsolhatunk Eco és Sport menetmódot is, ezek leginkább a gázreakcióra hatnak. A téli teszten adódott 6,7 l/100 km fogyasztási érték egyáltalán nem rossz, szinte a 6,6-os WLTP érték jött ki, pedig viszonylag mostoha körülmények között, vagy rövidebb távú városi, vagy autópályás utakon használtam. Ami a leginkább kedvező a CR-V fogyasztásának, az a hosszabb távú, lassú haladás, úgy látványosan csökken az étvágya, ami autópályán már 7 l/100 km érték fölé megy. Persze utóbbi sem rossz, egy nem kicsi, 4,6 méter hosszú, 100 km/órára 8,8 másodperc alatt érő tágas és masszív családi autóról van szó. SUV-ságához mérten jól vezethető: a futómű elég biztonságosan feszes, de csillapítani is tud, a kormányzás változó áttételű, nem egész 2,4 fordulatával pont elég közvetlen, mégis jó manőverezhetőséget adó. A csakis fekete vagy fehér gyöngyházfénnyel elérhető Sport Line csomag fekete kiegészítőivel vagány megjelenésű lett a továbbra is praktikus CR-V Hybrid, aminek egyetlen hátránya talán az ára: 12 789 000 forintba kerül, 990 ezer forinttal drágább, mint az alapjait adó Elegance. Persze nem véletlenül: az egyedi alufelnik mellé teljes bőrkárpitot, na meg külső és belső optikai elemeket ad. Hybrid CR-V-t egyébként legolcsóbban 10,7 millió forinttól kaphatunk. Sajnos pont egymillió forinttal drágábban, mint 2 évvel ezelőtti megjelenésekor. Nem a Honda árai szálltak el, hanem a mi fizetőeszközünk értéke csökkent ennyivel. A CR-V viszont még ma is egy nagyon kellemes és tágas, hibridként takarékos családi autó, ráadásul tisztességes, 19 (a 410 ezer forintos felárral elérhető összkerekesnél 20) centis hasmagassággal. Továbbá a gazdag alapellátmányban szereplő automata reflektoros LED fényszórókkal és a távolságtartós tempomattal autópályán is nagyon kellemes futással. Igazi Jolly-Joker, ami megéri az árát.