Németes francia – Citroën DS 3 1.6 BlueHDi 120 teszt

Biztos, hogy Citroën? Az első kilométerek megtétele után és a teszt során többször is megfogalmazódott bennem: biztos, hogy Citroënben ülök? Ha mindenhol le lett volna takarva a márka és típusjelzés, akkor biztos azt mondtam volna, hogy ez valamilyen német autó. Nem kérdés, hogy a DS 3 a sportos, prémium kategóriát képviseli. A minőségi anyaghasználat és az ára is ezt támasztja alá, cserébe egy valóban szerethető, nagyon korrekt autót kapunk. A 120 lóerős BlueHDi motor teljesítménye és a hozzá tartozó fogyasztás miatt pedig még inkább szerethető a DS 3.

Megfordulnak utána. A külső a felemás színű karosszériának köszönhetően már eddig is egyedi volt. Az eddig is sportos és dizájnos megjelenésre még egy lapáttal rátettek a franciák. Az első és hátsó LED-es lámpák, a szürke oldalsó díszlécek, a krómkeretes hűtőmaszk és a részben fekete felnik igazán különleges megjelenést kölcsönöznek a kis Citroënnek. A dupla króm kipufogó már csak hab a tortán. Egyik alkalommal az utcán huzamosabb ideig parkolva és az autóban várakozva azt vettem észre, hogy sokan visszafordultak és nézték meg tüzetesebben az autót. Nem véletlen, valóban vonzza a tekintet a DS 3, még így is, hogy kevésbé kirívó a fényezése.
Sportos belső. Az ajtót kinyitva különös látvány tárul elénk. A bőr sportülések olyan brutálisak, mint valami vérbeli sportautóban. Kinézetükkel azonnal arra csábítanak, hogy pattanjunk be, és nézzük meg mennyire fekszi az utat a DS 3, valóban szükség van-e ilyen ülésekre és versenyautós hangulatot idéző fémpedálokra? A vezetési pozíció kényelmes, ez részben a mélységben és magasságban is állítható kormánynak köszönhető. Teljesen magamra szabva az ülés- és kormánypozíciót, egyetlen zavaró dolog adódott: a kormány felső része kitakarta a műszerfal számlapjának felső részét, amely nagyjából a 90-140 km/h sebességintervallumot fedte le. Ez viszont egyáltalán nem a DS 3 hibája, a legtöbb autóban előfordul ez nálam. A fényes fekete műszerfalbetétek jól mutatnak. Annak ellenére, hogy a teljes belső színvilág sötét – kivéve a kormány és váltó alatti ezüst berakásokat – nem uralkodik komor hangulat az utastérben. Az anyaghasználat prémiumos: a kormány finom, puha bőrözésű, ugyanez jellemző a bőrkárpitra is. A műszerfal felső része ránézésre olyan, mintha valamilyen durvább szövetből lenne, fogásra viszont kiderül: műanyag. Ez egyáltalán nem hátrány, összességében sokkal jobb megjelenést kölcsönöz, mintha csak sima, fapados plasztikból lenne. A belsőnek egyetlen hátránya van: hátul egy 180 cm magasságú vezető mögött felnőtt ember részére kevés hely marad.

Gyári „parfüm”. Egy dologban a DS 3 le sem tagadhatná francia mivoltát. Párizs a divat fővárosa, amelyhez nem csak a trendi ruhák, hanem a finom és elegáns illatok is hozzátartoznak. Igaz, hogy a Citroën még nem szállt be a parfüm-bizniszbe, a DS3-mal viszont gyárilag beépített illatosítót kapunk. A műszerfal jobb felső részén találunk egy kis tekerhető, kivehető tégelyt, amelybe különféle, a gyár által kínált illatpatronokat rakhatunk. Én nem vagyok híve ezeknek a dolgoknak, pláne új, bőrüléssel ellátott autóknál. A Citroën megoldása mindenesetre sokkal trendibb, mint a középső tükörre akasztott méregzöld vagy indigókék Wunderbaum.

Induljunk el. Az első kellemetlen meglepetés a biztonsági öv bekapcsolásakor ért. Annak ellenére, hogy viszonylag hátratolt üléshelyzetben vezetek, meglehetősen nyújtózkodni kellett, hogy elérjem. Ebben a felszereltségi változatban és árkategóriában már elvárható lenne, hogy egy kar előretolja nekünk a csatot. A kuplung és a váltó egy hajszálnyit hosszú úton jár, utóbbi tökéletesen kapcsolható és jó fogású. A motort beindítva kellemes, morgós dízelhang fogad. Elindulva a váltófokozat-jelző 2000-nél már követeli a következő sebességet. A kormány nagyon közvetlen, ez egy kis megszokást igényelt, később már nem volt vele gond. A futómű sportos, de nem annyira, hogy szétrázza az autót és a belső szerveinket. Halkan nyeli el az úthibákat, egyedül egy-egy nagyobb keresztborda üt hangosabban. A fékek jól adagolhatóak. Hamar rá lehet érezni a kis Citroën vezetésére, 1,5-2 óra után úgy tűnt, mintha mindig is ezt az autót hajtottam volna.

Szuper BlueHDi. Az utastér jó szigetelésének köszönhetően hidegen sem hangos az 1,6 literes blokk, melegen pedig még jobban elcsendesül. Menet közben gázadáskor kellemesen morog a 4 henger, jobban odalépve pedig kb. 1800 1/perces fordulattól jön a hirtelen hátba vágó gyorsulás. 3000-3500-as fordulat felett már kezd elfogyni az erő és csak az egyre erősödő motorhang marad. A váltó 6 fokozatú manuális, az áttételezése nagyszerű, emiatt a fogyasztás is nagyon barátian alakul, melyhez a gyors, különálló önindító helyett a generátorral és a motor szíjas berántásával dolgozó start/stop rendszer is nagyban hozzájárul. Az első utam a városon keresztül vezetett, pont az esti csúcsforgalomban. A folyamatos araszolás ellenére sikerült 5,5 l/100 km-rel hazaérni, innentől kezdve pedig folyamatosan esett az átlag a teszt során. Egy nyugodt, szombati délután városi, elővárosi és némi országúti higgadt tempós autózáskor sikerült a gyári, 3,6 l/100 km fogyasztással teljesítenem egy utat. A pillanatnyi fogyasztások 1500-as fordulatszámon az alábbi táblázatban láthatóan alakultak. A teszt során fele-fele arányban oszlott el a városi és az országúti használat, a fogyasztás végül 4,5 l/100 km-re adódott.

Akadnak hiányosságok. A kezelőszervek használata felemás képet ad. A kormány mögött összesen négy kapcsolókar helyezkedik el. Kettő a jól megszokott index és ablaktörlő, utóbbi végén egy gombbal tudunk váltani a központi kijelzőn megjelenő utazási adatok között. A másik két karocska pedig az audiórendszer és a tempomat, illetve sebességhatároló kezelésére szolgálnak. A négy kapcsolókar mindegyike jól elérhető, könnyedén kezelhető. A központi kijelző áttekinthető, az érintőképernyőt viszont hiányoltam. Lefelé haladva a klíma és a szellőzés kezelésére szolgáló panellal találkozunk. Első ránézésre világos minden, jó ötlet volt a körök harmadolása. A középső kijelzőn az automata klíma kellően nagy számmal mutatja a beállított hőmérsékleti értéket, a ventilátor fokozatát és a levegőáramlás irányát. Tovább haladva lefelé találkozunk a központi kijelző vezérlésére használatos gombokkal. Sajnos ezek már nagyon mélyre kerültek, a gombok is kicsik, emiatt nem lehet reflexből és emlékezetből odanyúlni. Minden alkalommal muszáj ránézni, a túlzottan lenti pozíciónak köszönhetően pedig a tekintetünk már nem tud az úton maradni. Sokkal jobb lett volna közvetlenül a kijelző alá vagy köré helyezni a menü navigációs gombjait, ha már nem építettek be érintőkijelzőt. A telefon menüjében kicsit nehézkes a keresés, a középső tekerőgomb nem a hangerőé, hanem a lapozó gomb. A nevek listájában és a menüpontok között viszont az egység jobb oldalán található billentyűkkel tudunk lépkedni. A hangerőszabályzó is nyomógombos, bár ez kevésbé zavaró, hiszen többnyire úgyis a kormány mögötti kapcsolóval vezéreljük a hangerőt. A menüben való mozgást és a gombok használatát mindenesetre tanulni és szokni kell.

Szerethető. A legkisebb DS 3-mal hamar összebarátkoztam, nehéz is volt búcsút venni tőle. Sportos, nagyon jól fekszi az utat, vagány a kinézete, prémiumos a belseje. A 120 lovas, Euro6-os BlueHDi zseniális, fogyasztása igen pénztárcakímélő. Városban tökéletes, a kis méretének köszönhetően a szűkebb helyekre is beparkolhatunk. Közúton és autópályán is abszolút megállja a helyét, a nyomatékos motorra ott is mindig számíthatunk, legyen szó akár egy előzésről vagy autópályán való tempósabb haladásról. A tesztelt modell a legmagasabb, Ultra Prestige felszereltséget kapta meg, amely 8,315 millió forintról indul. A tesztautó mindössze egy tolatókamera árával volt több ennél, ami plusz 80 ezer Ft. Akinek tetszik a DS 3 de sokallja az árat, lehetősége van alacsonyabb, abszolút értékben még mindig nem szerény felszereltségű változat választására, továbbá a benzinmotoros ára is kedvezőbben alakul.