Néma gyereknek anyja se érti – kommunikáció a közlekedésben
Te miért vezetsz rosszul? - Ami a vezetésoktatásból kimaradt IV.
Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!
Számtalan baleset és félreértés okozója a kommunikáció hiánya. Megbeszélésre se idő, se alkalom, de bizonyos jelzésekkel sokat segíthetünk egymásnak.
Ilyen környezetben fölösleges egyéni akciókkal próbálkozni
A közlekedésben számtalan baleset és félreértés okozója a hiányzó illetve helytelen kommunikáció. Megpróbálunk pár támpontot nyújtani a sikeres kommunikációhoz annak érdekében, hogy közlekedőtársainkkal viszonylagos egyetértésben, fennakadások nélkül haladhassunk az utakon. Néma gyereknek anyja se érti a szavát - vagyis, ha valaki nem jelzi, mit szeretne, nagy valószínűséggel nem is fog hozzájutni, hacsak el nem veszi magának. Ebben a mondatban máris megjelenik három tipikus közlekedő: a túl óvatos, bizonytalan, a másokat segíteni igyekvő, de kapcsolat híján képtelen, és az elégedetlen néma gyerek, aki önnön sikertelensége okán inkább az ész nélküli nyomakodást választja. Azaz ismét csak a figyelem és a körültekintés témakörénél járunk.
Csak azért, mert az esetleges baleset felelőssége a hátulról érkezőt terheli, még tájékozódjunk mindenfele
A tekintet vándorlása alapvető, ne csak előre nézzünk, hanem minden irányban legyünk tisztában az autót körülvevő dolgokkal: ez figyelmet igényel. Nem olyan agyhalott bámulást, mint az esti szappanopera, hanem olyat, amivel nem csak észleljük, értelmezzük is a beérkező információkat. Sejtjük, ki készül sávot váltani, ki akar átmenni a zebrán, melyik lámpa vált legközelebb, mennyi a sebességhatár, azaz számtalan apró, folyamatosan változó morzsát kell felszedni, feldolgozni, majd pár pillanat múlva eldobni, s újabbakkal frissíteni az egész halmazt. Ha tisztában vagyunk környezetünkkel, akkor már csak ennek kölcsönösségében kell reménykednünk. Ennek pedig nem lehet biztosabb, jele, mint a közlekedők egymás közti kommunikációja. Tapasztalatlanabb autósokban felmerülhet a kérdés, hogy mégis hogyan lehet kapcsolatba kerülni azokkal, akiket karosszéria zár el, s még a telefonszámuk sem ismert? Vannak lehetőségek.
Az autós számára ezek közül a legfontosabb a szabályoknak megfelelő haladás. Nem az, hogy adott esetben megy-e 50 helyett 53-mal, hanem, hogy mozgásával azt sugallja-e a többieknek, hogy tisztában van a leglényegesebb vezérfonalakkal, mint a jobbra tarts, az egyenrangú és/vagy alsóbbrendű utak találkozásánál követendő elsőbbségadási szabályok, a táblák és felfestések jelentései, és a közlekedési lámpák által diktált lehetőségek/korlátozások. Aki ezekhez képtelen alkalmazkodni - mindegy, hogy figyelmetlenségből, lustaságból vagy épp letojás okán - az kiírja magát a játékból. Monopolyban csalni egy dobásnál nem helyes gondolat, de senki sem hal bele, a közúti szabályok mellőzésével viszont könnyen válhatunk - nem BTK. kategória szerint - gyilkossá.
Kis előrelátással megelőzhetők az ilyen helyzetek. Még ha nem is mindig
Nézz, mutass, jelezz, és ezt nyugodtan várd el másoktól is
A következő lépcső a világítóberendezések tudatos használata, ami ne merüljön ki a világítás sötétedés utáni felkapcsolásában. Az is része, hogy országúton lekapcsoljuk a fényszórót, ha szembejönnek. De nappal is hasznát vehetjük, két rövid villantással jelezhetjük, hogy elsőbbséget adunk a másiknak. Sokan használják autópályán annak jelzésére is, hogy mennének gyorsabban, ez azonban nem szabályos, inkább egyezményes jelzés. Városban az indokolatlan fékezés is konfliktusforrás lehet, ezért ha kanyarodás, parkolás miatt fékezünk, tegyük mellé, sőt, inkább elé az irányjelzést, ebből a mögöttünk haladó rájön, nem bénázunk, hanem meghatározott céllal lassítunk. Az sem árt, ha ilyenkor - nem hirtelen - kicsit visszalassulunk a forgalom tempójához képest, s így tesszük ki az irányjelzőt, ez még világosabbá teszi, mit szeretnénk. Szándékainkkal kapcsolatban adjunk minél több jelzést a többieknek: több támpont egyenlő kevesebb támadási felülettel, s a jól informált autósok okosabban reagálhatnak a helyzetre. Hasonló a parkolóhelyekről való kiállás is, ha csak úgy kiugrunk, ne legyen meglepetés, ha ránk dudálnak, legyen energiánk rendesen körülnézni, kivárni a sorunkat, és ekkor is csak a megfelelő jelzések megtételével elindulni. Van egy sokakban kialakult nagyon rossz reflex, ami az előttünk haladó féklámpájának felvillanására adott automatikus fékezés: sokszor bőven elég lenne egy gázelvétel, kis motorfékezés, a láncban féket taposó, s egymás mögött különböző intenzitással lassuló autók széttördelik a haladás ritmusát. Ettől még persze figyeljük a féklámpákat, de azt is, hogy valóban lassul-e a pirosat villantó autó, vagy csak automatikus reakcióról van szó.
Nagyobb, gyorsabb, erőszakosabb: hagyjuk, hadd menjen, felesleges kakaskodni vele
Mindezek a jelek a tempó növekedésével egyenes arányban egyre fontosabbá válnak, úgyhogy autópályán még lényegesebb, hogy ne mulasszunk. Legyen erőnk előzés előtt és előzés után is indexelni a megfelelő irányban. Ha gyorsan megyünk, tegyük azt, de pusztán sebességünk felsőbbsége révén nincs jogunk senkit letolni az útról. Ezért akármennyire is sietnénk, ne álljunk be túl szorosan, fényszórót villogtatva a belső sávban előttünk haladó lökhárítójára: ez is egyfajta kommunikáció, de inkább várjuk ki míg észrevesz. Cserébe persze az is elvárható lenne, hogy senki se felejtse magát 100-zal a belső sávban, s ha végre észleli, hogy mást akadályoz, ne önkéntes rendőrködjön, hanem engedje szépen útjára. Egy-két villantás a fényszóróval még elfogadható figyelemfelkeltés, folyamatos tolás öt centiről tahóság, s igen veszélyes is.
Vigyázzunk a puhatestűekre, s tudassuk is velük, hogy észleljük és engedjük őket
Városban a lassabb tempó miatt szélesebb tárházból válogathatunk. Legyen az alapelv az, hogy a nagyobb vigyáz a kisebbre, ezért óvjuk a nálunk sérülékenyebb, kétkerekű, kétlábú közlekedőket. Ne fájjon nagy ívben, irányjelzéssel kikerülni a bringást, zebrán elengedni a gyalogost, a sávban kicsit félrehúzódni, hogy helyet hagyjunk az érkező motorosnak: ők értékelni, mások pedig követni fogják a jó példát. Ennek a kölcsönösségnek más jelei is lesznek, előzékenységünket intéssel, biccentéssel, motorról láblengetéssel fogják megköszönni, az interaktív viselkedés nem csak praktikusan lesz kifizetődő. És még ennél direktebb jeleket is alkalmazhatunk. A gyalogosok/kerékpárosok valamint az autósok szemkontaktussal már egészen egyértelműen közölhetik egymással szándékaikat: a lökhárítóról nehezen fogjuk leolvasni, mire készül a másik, arca azonban árulkodó lehet - így azt is könnyebben észrevesszük, ha esetleg fogalma sincs jelenlétünkről. Ha megvan a kontakt, akkor már kézjeleket is bevethetünk, persze nem az egyenesre nyújtott középső ujjra gondolunk.
Sokak számára a jobbra tarts csupán üres frázis. Pedig betartásával sok konfliktus elkerülhető lenne
A lényeg, hogy tudjuk helyünket a forgalomban, és képesek legyünk ennek meglétéről vagy hiányáról meggyőződni közlekedőtársainkkal kapcsolatban is. Ha lehet, kommunikáljunk, ha viszont azt érezzük, hogy a másik erre nem vevő, akkor inkább óvakodjunk, ki tudja, mire készül. Nyugodtan lehetünk rosszhiszeműek: amíg nem léptünk kapcsolatba valakivel, inkább kezeljük bizalmatlanul, óvatosan, ebből senkinek sem eshet baja. És persze ne csak adjunk, hanem vegyünk is, hiszen a biztonságos közlekedés alapja a kölcsönösség.
A sorozat eddigi részei
I. rész: Ami a vezetésoktatásból kimaradt - Bevezetés
II. rész: Figyelem! Csak az jöjjön, aki bírja!
III. rész: Nyomás utána! - Az indulás
I. rész: Ami a vezetésoktatásból kimaradt - Bevezetés
II. rész: Figyelem! Csak az jöjjön, aki bírja!
III. rész: Nyomás utána! - Az indulás
Elég szomorú, hogy ilyen hozzáállás is létezik. Igenis jelezni kéne a másiknak, sőt, akár még szólni is neki (pl. tilosnál előre sétálni), ha nem ég valamelyik lámpája, vagy épp ég, aminek nem kéne.
Ha rossz világításnál vagy ki nem világított útszakaszon nem látod a főútról jövő Kama3-t, mert az elfelejtette felkapccsolni a lámpáját és összeütköztök, akkor bizonyára örültél volna, ha valaki előtte figyelmeztette volna. Vagy beleszállsz az előtted fékezőbe, mert senki sem szólt neki, hogy kiégett a féklámpája.
A ködlámpa igenis lehet zavaró. Te vagy még életedben nem vezettél, vagy azok közé tartozhatsz, akik lesz@rják, hogy a másik nem lát a feleslegesen égő vagy rosszul beállított lámpájuktól.
„De nappal is hasznát vehetjük, két rövid villantással jelezhetjük, hogy elsőbbséget adunk a másiknak. Sokan használják autópályán annak jelzésére is, hogy mennének gyorsabban, ez azonban nem szabályos, inkább egyezményes jelzés.”
Tudtommal az is csak „egyezményes” jelzés, hogy villantással lemondunk az elsőbbségünkről. A KRESZ szerint, a villogás nem jelent semmit!
Ugyanakkor, autópályán az előzés jelzésére használhatjuk a dudát, amit viszont nagyon kevesen használnak, és akire rádudálnak, az meg sértésnek veszi.
Kedves „grubi”! Ez volt a sejtésem, amit nem akartam találgatásként leírni. Ugyanis az ilyen, azaz az egyenesen történő továbbhaladásra vonatkozó kiegészító jelzés igen ritka. Gondoltam, hogy ezt nézte el a szerző (Ön?) is, pedig erre éppen a ritkasága miatt kellene fölhívni a figyelmet – főleg egy ilyen „oktató” cikkben.
Erről a következő bölcsesség jut eszembe: Ne csak nézz, láss is! De vezetés közben is!
Köszönöm!
Kedves Gery3! Köszönöm a válaszát, de kétlem, hogy a „költő” erre gondolt volna! (Ha állandóan arra kéne számítani, hogy tilos jelzés ellenére valaki takarásból ugrik eléje, akkor nem lehetne közlekedni. Egyébként meg erre figyelmeztetnek pl. az iskoláknák kihelyezett, gyermekekre figyelmeztető táblák, ahol valóban gyakrabban fordulhat elő ilyen.)
Nem szeretnék találgatni, ezért továbbra is a cikkíró válaszát várom.
Fontos dolog, amit spec nekem nem oktattak. Jobbra kanyarodásnál elsőbbségadási kötelezettséged van. 10-ből 9 ember elnéz balra és már megy is, holott jobbról is épp jöhetnek (pl előznek) és neki is elsőbbsége van. Sokszor találkoztam már az esettel, eddig nem volt gáz belőle, de nem a kikanyarodó félen múlt a dolog.
Figyeljünk egymásra.
Az oszlop mögött ott áll egy gyalogos, aki így takarásban van. Jobban látható helyre is állhatna. De ebben az esetben úgysincs elsőbbsége, mivel forgalomirányító lámpa van. Szerintem arra gondolt a költő, hogy ha nem lenne lámpa, csak egy sima kijelölt gyalogátkelőhely, akkor ne álljon takarásban/nehezen észrevehető helyen a gyalogos, hogy meg lehessen adni neki az elsőbbséget. A másik pedig az, hogy a sofőr számítson rá, hogy esetlegesen valaki takarásból kilép/kiszalad elé, pl 5-6 éves kiskölykök autó mögül stb., szintén kijelölt gyalogátkelőn (vagy nem csak ott, gyerekektől nem várhatjuk el a KRESZ 100%-os elsajátítását). Velem is fordult már elő, de szerencsére mindig figyelek az ilyen helyeken, ezért még egyszer sem kellett ilyen helyzet miatt csikorgó gumikkal megállnom.
Bocs, a 3. képnél, amelyik a képtárban a 40.
A 4. képnél (a képtárban a 40.) miért van az: Kis előrelátással megelőzhetők az ilyen helyzetek. Még ha nem is mindig
Mit kellene ott megelőzni?
Kompresszoros kürtöm nekem is van, jó hosszú, jó mély és jó hangos 🙂
Ha jól tudom csak az utólagos ködlámpákra és vadászlámpákra kell takarókupak. A KRESZ-ben stroboszkópról nincs szó 🙂
Néhány alkalommal arra is volt példa, hogy mentem a pályán és utolértem egy kamiont (csak a traktort), aminek oltva maradt az akasztójámpája. Hiába villogtam, meg mutogattam, hogy ég hátul a reflektor, szerintem azt sem tudta melyik bolygón van.
amit tervezel olyant én már láttam is jó 10 éve.Történt,hogy egy haverommal autóztunk,és rajt felejtette a reflektort.Utolértünk egy régi trabit,aminek a hátsó redszámtáblája mellé volt felszerelve egy baromi nagy térvilágító lámpa (mint a fejem) bám-bám kétszer megvillantotta,majd’ kisütötte a szemünket.Szerintem nagyon vicces volt,napokig röhögtünk rajt.Ha törvény nem tiltja,és nem sajnálod az autódat,szétfúrni miatta,tedd fel.Szerintem jó nevelő.
Egy másik nagyon kulturáltan közlekedő barátomnak az ősrégi fehér Suzukijában (amit mindenki lenéz és aláz) egy kamion kürt van beszerelve.Irdatlan nagyot szól…szintén nevelő céllal.Imádok Vele menni és nézni a bamba embereket: „emmeg mi vót?”
Én már tervezem egy ideje, hogy a kocsi elejére és a hátuljára is felszerelek valami komolyabb stroboszkópot vagy négy-négy vakut. És ha valamelyik „paraszt” fényes nappal is a ködlámpával felkapcsolva közeledik, lelkiismeret furdalás nélkül kiégetem a szemét.
És nem az irigység beszél belőlem, mert nekem is van ködlámpám, használtam is már többször, de csak kizárólag indokolt esetben (ami nálam a ködöt jelenti), ahogy a KRESZ is kimondja.
Végezetül – ha már lámpákról beszélünk… olyan nehéz dolog beállítani a fényszórók magasságát, hogy az autósok közel fele képtelen rá? Legyen egy méterre a kocsi előtt pont egy centivel lejjebb a csóva, mint az izzó magassága és nem lesz semmi baj. Látni is fognak és a szemből közeledők vagy épp előttük haladók sem vakulnak meg.
Sokan ész nélkül beépítik az utólagos xenont is, de ahhoz nem kellene egy automata magasság állítás?
Az már csak a hab a tortán, ha egy motorost kérdezek meg, hogy miért felfelé világít a lámpája, azt válaszolja – azért hogy jobban lássák őt… Értem, szóval a közlekedés többi résztvevője részükről le van Sz@rva…
Érdekes, én sokszor havi 20ezret vezetek le és ezidáig senki sem szólt, hogy gond lenne a világításommal. Egy autóba nem csak be kell ülni és indítani, hanem tisztában is kell lenni a műszaki állapotával!
Csak annyit tennék hozzá (42 éve vezetek balesetmentesen- ebből 6 évet oktattam is), hogy aki nem használja az irányjelzőt az más aljasságra is képes! Ezért jobb minél távolabb lenni az ilyen „partnerektől!” Minden jóindulatú közlekedőnek balesetmentes utazást és hosszú élete kívánok!
Ebben, nem egészen értek egyet. Előfordulhat ugyanis, hogy a szembe jövő, nem azért nem világít, mert szarik az előírásokra, hanem azért, mert egyszerűen elfelejtette. Ritkán, de előfordul velem is. Ebben az esetben, a fénykürt folyamatos működtetésével szoktam jelezni és az esetek túlnyomó többségében, veszi a lapot a szembe jövő és intéssel köszöni meg a jelzést. Én is örülők, ha ilyen esetben jelez nekem a szembe jövő, mert tudom, hogy attól kezdve, ezért, már nem büntethet meg a rendőr.
„Nagyobb, gyorsabb, erőszakosabb: hagyjuk, hadd menjen, felesleges kakaskodni vele”
Ha kisebb, akkor se kell!!!!!!
A lámpák beállítása, egy rakás kaka mostanában, nem úgy kéne jobban látni, hogy a másik ne lásson, szó nélkül felnyomom a refit, és mutatok a lámpájára, vegye észre magát!
[i]A ködlámpa/tompított stb. használata vagy nem használata nem lehet zavaró[/i]
nem arról van szó hogy zavar-nem zavar…hanem kötelező, vagy nem, ha igen mikor és hol…
A felnőtt ember ezt tudja és betartja….
Ha pedig a testi épségemmel játszik valaki, pl csakazért is megelőz, majd „büntetésből” nyom egy satuféket előttem, há persze hogy kirángatom a kocsiból ..pláne ha a család is velem van…
„Kis előrelátással megelőzhetők az ilyen helyzetek. Még ha nem is mindig”
Ezt nem kell megelőzni, ez a kívánatos, azaz, hogy haladjunk a zöld kiegészítő lámpát is figyelve!!
Mindenki felnőtt ember, szerintem nem kell jelezni semmit. Arra ott van szükség esetén az adófizetők pénzelte rendőr, jelezze az! 😉 Hacsak nem „önkéntes rendőr” vénával rendelkezik a delikvens, de ebben az esetben rövid életet jósolok… :))
A ködlámpa/tompított stb. használata vagy nem használata nem lehet zavaró, mások sebességét, vélt/valós szabálytalanságát sem ítélheti meg senki (csak adott esetben a bíróság) – egy kis önuralom mindenkire ráfér! Ja, és jobbra tarts…, még széles sávon belül is – már egy ideje!!
Hogyan jelezzem a másiknak, ha zavar, hogy fel van kapcsolva a ködlámpája vagy ködfényszórója?
Villogjak rá hátulról vagy elölről?
És hogyan jelezzem, hogy kapcsolja fel a tompítottat városon kívül? villogjak rá?