Nem nő a Fiesta fölé – Ford EcoSport ST-Line teszt

A címben szereplő képzavar szándékos. Természetesen az EcoSport magasabb, mint a Fiesta, azonban a hasmagasság és a kasztni növekedése még nem jelenti azt, hogy valóban többet is kapunk. A tavalyi ráncfelvarrás szerintem nagyon jót tett az eredetileg Dél-Amerikából származó EcoSportnak. Immár sokkal jobban illeszkedik a márka arculatába a legkisebb kékoválos szabadidő-autó és az ST-Line csomag még csinosabbá teszi. Persze az arányai továbbra is furcsák. Megmaradt a nyúlánk testalkata, amelyből első pillantásra arra következtettem, hogy nem lehet valami nagy élmény vele a kanyarodás. Bevallom őszintén, tévedtem, szóval továbbra is igaz a mondás, ne ítélj első látásra! Azonban nem szaladok ennyire előre.

A néhány milliméter híján 4,1 méter hosszú EcoSportot nem csak csinosabbá, de valóban sportossá is teszi az ST-Line csomag. Ha nem lenne a hűtőrácson két vízszintes vonal, akkor szinte teljesen méhsejt mintázatúvá válhatna, ami még tovább erősítené a sportos hatást. Az autó oldaláról eltűntek a fényezetlen műanyag idomok, ugyanakkor a krómdíszeknek is búcsút inthet, aki a sportosabb megjelenésre vágyik. Jár hozzá viszont látványos, 17 colos könnyűfém keréktárcsa és egy szolid kis hátsó légterelő a tető folytatásaként. Hátul azonban megmaradt az egyik legzavaróbb részlet, méghozzá az oldalra nyíló csomagtérajtó, ami igencsak kényelmetlen helyzeteket szülhet, amennyiben nem elég körültekintően választ parkolóhelyet a vezető. Öröm az ürömben, hogy a csomagtér mérete a maga 356 literes alap térfogatával átlag feletti ebben a méretkategóriában, ráadásul 1238 literre bővíthető.
Az EcoSport a frissítés ellenére a Fiesta előző generációjának alapjaira épül, és az utastér anyagai sem hozzák azt a nívót, amely az aktuális Fiestában érezhető. Egyszerre van jelen a belső térben az igényes bőr és az olcsó hatású műanyag. Előbbire jó példa a nagyon kellemes fogású kormánykerék és az ülések, amelyek a bőr mellett szövetkárpitot is tartalmaznak, utóbbi pedig a középkonzolon és az ajtóburkolatokon tűnik fel. Az ülések egyébként deréktájon jól tartanak, viszont a combtámaszuk eléggé vékonyka, így az oldaltartásra kap egy közepes osztályzatot. Viszont az alumínium pedálok még ha túlzásnak is tűnnek egy kicsi SUV-ban, szerintem jól jönnek a sportos hangulat fenntartásához.

De hogyan viselkedik az egyliteres EcoBoost motor egy szabadidő-autóban? A Fiesta Vignale modellben meggyőzött a létjogosultságáról a kis háromhengeres egység. Azonban a Fiesta majdnem 200 kilogrammal könnyebb, mint az EcoSport. A szabadidő-autó ugyanis 1280 kilót nyom a mérlegen, ám ennek ellenére nagyon virgonc ezzel a 140 lóerős motorral.

Pörgetve jön meg igazán az ereje, de a mindennapi igényeknek tökéletesen képes megfelelni a rugalmasságával. A kormányművet, a futóművet és a váltót ebben az autóban sem tudta elrontani a Ford.

Bár talán a váltókar megvezetése a gyenge láncszem ebben a hármasban, még így is kimondottan élvezetes a fokozatok között barangolni vele, a futómű pedig nagyon kellemes meglepetés számomra, aki mint az elején leírtam, már első pillantásra elszomorodtam az autó magas építése miatt. Kiválóan fekszi az utat az autó! Természetesen nem hozza a Fiesta szintjét, nem hazudtolja meg a fizikát, ám szabadidő-autóhoz mérten minimális a dőlés vagy legalábbis az érzete a tempós kanyarokban. A feszes hangolás és a 17 colos felnik miatt határozottan érezni minden úthibát, ám mégsem kényelmetlenül pattog át rajtuk az EcoSport. Ráadásul egy sportos hangulatú autónál én ezt inkább a pozitívumok javára írom.
Hiányzott viszont az összkerékhajtás. Egy kiadós eső után tévedtem földútra, ahonnan épphogy sikerült kievickélnem, a 19 centis hasmagasság ugyan jól jön az aszfaltról lekanyarodva, azonban a valódi terepjárás ennél többet kíván. Mindent egybevetve azonban telekjárásra tökéletesen alkalmas az EcoSport. Persze az összkerékhajtás biztosan növelné a fogyasztást, ami egyébként teljesen elfogadható, hét liter környékén alakult vegyes használatban.

Sarkalatos pont viszont az EcoSport ára. Alapfelszereltséggel 6 795 000 ezer forintért vihető haza a 140 lóerős turbómotorral az ST-Line, a gazdagon felextrázott tesztautó árcéduláján viszont már 7 938 000 forint szerepelt. Persze ebben tényleg benne volt minden földi jó. Az alapfelszereltség is tartalmazza többek között a kulcs nélküli indítórendszert, az automatikus klímaberendezést, a hátsó parkolóradart és a sebességtartó automatikát.

A tesztautóban azonban még helyet kapott - a teljesség igénye nélkül - az elektromosan nyitható napfénytető, a tolatókamera, a hátsó mellé első parkolóradar is, továbbá a keresztirányú forgalomra is figyelmeztető holttérfigyelő rendszer, adaptív Bi-Xenon fényszórók és a korábban már említett finomságok.

Ennek ellenére érdemes belegondolni, hogy a Fiesta Vignale a frissebb technikájával több százezer forinttal kedvezőbb áron vihető haza. Persze az nem a manapság oly divatos szabadidő-autó, ám muszáj elárulnom ezzel kapcsolatban, hogy jómagam sűrűn járok „telkezni” és a simább földutakon, amelyek néhol murvás és aprókavicsos karaktert öltenek, simán boldogultam az alacsonyabb hasmagasságú Fiestával is. Amennyiben mégis a magasabb szabadidő-autók között nézünk szét, akár még a nagyobb kategóriában is vadászhatunk ennyiért, igaz nem ilyen bőséges felszereltséggel.