Nem Mondeo! Ford Vignale teszt

Nem Mondeo! Az új Ford Mondeót már ötajtós dízelként és szintén ötajtós, turbós benzinesként is teszteltük, a kombit viszont még mindig csak várjuk, mert most sem a kombi Mondeót hajthattuk. Hiába megtévesztően néz ki úgy a tesztautó, mint egy nagyon gazdagon felszerelt Mondeo, ez még annál is több. Ez a Vignale széria, amiről láthatóan még a Ford sem döntötte el teljesen, hogy Ford Mondeo Vignale vagy Ford Vignale néven fusson. Az eredendően amerikai, de erős német kötődésű és amúgy spanyol gyártású prémiummodell az olasz Alfredo Vignale karosszériatervező, illetve -építő nevét viseli. A recept viszont egyszerű: végy egy Mondeót, tedd bele minden tudásodat, és add el némi felárral. Álcázza magát. A Vignale mindenképp egy különleges recept, hiszen kívülről nem mutatja magát sokkal többnek, mint egy Mondeo, s így egészen egyszerűen senki sem akarja elhinni, hogy ez nem csupán az, több annál. Amikor pedig mondom, hogy ez tényleg nem az amúgy méltán népszerű középkategóriás, a kedvelt cégautó, akkor értetlenkedve fogadják: vajon kinek éri meg, hogy egy Mondeo megjelenésű, annál drágább autót vegyen. Egyáltalán megéri-e a felárát a Vignale? Most nyilván mindenki azzal fog jönni, hogy kilóra megvett a Ford, pedig nem így történt, ráadásul még csak nem is kaptuk meg egy teljes hétre az egyenesen a Ford európai központjából, Kölnből származó tesztautót, mégis leborultam előtte, illetve a Ford mérnökei előtt. Nem kamu, hogy ez egy másik autó.

Külsőségek. A karosszéria elemei nyilván azok, amik a Mondeón is megtalálhatók. De újak a lökhárítók, más a hűtőmaszk, a felirat a sárvédőn és még az amúgy opcióként elektromos mozgatású csomagtérajtó krómcsíkjába is belekerült, hogy Vignale, törje csak a fejét a dugóban mögöttünk álló, hogy az meg mi. Amúgy LED-esek a hátsó lámpák, miként a fényszóró is az, természetesen adaptív, futófényes irányjelzős, dögös, erős fényű. Ez persze a Mondeón is szerepelhet, csak itt alapáron jár. Ettől lesz a Vignale mindenképp komoly megjelenésű. Ebből nem lesz lemezfelnis, kerékből ugyanis alapból 18 colos, természetesen egyedi dizájnos könnyűfém jár.
Belső értékek. Valójában a legkevésbé fontos az, hogy kívülről milyen a Vignale. Mert kívülről valóban nem sokkal több, mint egy Mondeo. Oké, számos apró részlettel különbözik, de nem azok fogják eladni. A belseje és a vezethetősége fogja. Az, hogy módosítottak a futóművén, komfortosabb és élvezetesebb lett, közvetlenebbnek tűnik a kormányzása, és ami a leginkább meglepő, a hatfokozatú duplakuplungos automatával szerelt 180 lóerős - itt belépőnek számító - dízel összkerékhajtással élénkebbnek mutatkozott, mint a kéziváltós ötajtós Mondeo ugyanezzel a motorral. Ha nem én próbálom, nem hiszem el. Persze magamnak sem hiszek én mindig, mindent el. Így aztán odaadtam a Vignalét egy olyan kollégának, aki szintén próbálta az ötajtöst, s úgy adta vissza az amúgy természetesen zsebben hordható okoskulcsot, hogy ez tényleg egy másik autó, egy nagyon jó autó. Kellemes városban, élvezetes országúton, autópályán pedig egy nagyon jó hosszútávfutó. Extra zajszigetelést kap a Mondeóhoz mérten, de még három mikrofonon és rejtett hangszórókon alapuló aktív zajkioltórendszer is került bele. A működése észrevétlen, viszont az autóban érzésre és zajmérőnk szerint is csend honol.
Centizzünk! Nem csupán érzéki csalódás, hogy a steppelt bőrbe varrott ülések sokkalta kényelmesebbek, mint a Mondeóban. Valóban méretesebbek, a tömésük pedig pazar. Légpárnákkal tucatnyi módon szabályozható, valamint a sofőr és az utas oldalán egyaránt olyan komoly masszázs kapcsolható, hogy azt még luxusautók is megirigyelhetnék. Oké, feláras, 339 ezer forint a "prémium komfort ülés csomag", de azt kell mondjam, megéri. Hátul is jók, hosszú ülőlapúak az ülések. A lábtér nem olyan nagy, mint a Mondeóban, főként ha a korábbihoz mérjük, de így is bőven elegendő. A középső hely persze csenevész, de egy prémiumautóban ez bizony így szokás. A belső szélesség pazar, abban a középkategória óriásának tartott Skoda Superbet vagy a Volkswagen Passatot is lepipálja a Vignale. Csomagterével az összkerékhajtás miatt valamivel szűkebb egy alap Mondeónál, pláne az előzőnél, de azért így is kereken 500, üléshajtással 1650 litert pakolhatunk tele, a támlák döntése egyszerű, a nyílás teljes értékű, küszöb nincs, a raktérperem alacsony.
Magas nívó, magas ár. A Mondeóból faragott Vignale prémiumkombi esetén a 180 lóerős dízelmotor az alap. Az ellátmány igencsak korrekt, sok más mellett a már említett LED fényszórókat, steppelt bőrkárpitot, fűthető szélvédőt vagy a kormányoszlopról is kapcsolható automataváltót és összkerkékhajtást is tartalmazó, amihez mérten a 12 364 000 forintos vételár nem rossz. A nyitható panorámatetős, navigációs, távolságtartós tempomatos, hűthető-fűthető masszázsüléses tesztautó persze már 13,9 millió forint körüli árért lenne megkapható. Nem olcsó, de tudása sem szerény, ára pedig a prémiumkategóriában - ahonnan belső jellemzői alapján nem kell kinézni - egészen nyerő. Ráadásul 3 év/150 ezer kilométeres garancia, extra törődés, például havonta egy ingyenes külső-belső takarítás is jár hozzá a Fordtól. Ha lehet ilyet mondani, a Vignale egy józan választás a prémiumautóra vágyóknak. Igazán érdekes persze 3-4-5 év múlva, használtan lesz. Most még nyitott a kérdés, hogy vajon mennyit őriz majd meg felárából, az ingyen mosás pedig csak az első, újonnan vásárló tulajnak jár.