Nem kötötték fel magukat, inkább Malibut hoznak 5 év garival

Ha én Chevrolet lennék, mármint márka, a hazai piacon, valószínűleg nem tudnám elviselni a mintegy tizenötöd részre apadt keresletet, bevételt, profitot, s jó eséllyel kötelet, gerendát keresnék... Elképesztő visszaesést látunk ugyanis, ha a 2004-es, 14 601 példányos csúcseladáshoz viszonyítjuk a márka tavalyi, 915 autós eredményét. Persze nem csak a Chevrolet, a piac is zuhant - negyedére, de nem tizenötöd részére. A komoly visszaesés persze nem a márka hanyatlását, hanem vásárlókörének pénzszűkét jelenti - akik 2004-ben, '05-ben, '06-ban autót vettek, azok zöme még ma is nyögi a legtöbbször CHF alapú hiteleket, forintosítva már több autót is kifizettek, mégis ugyanazt használják még mindig, amibe a hitelfelvételkor beleültek. Idén egyelőre jobbak a kilátások, a különféle változások miatt erre az évre ütemezett autóátvételek miatt a márka már az év első 40 napjában eladta tavalyi keresletének negyedét. Az persze mindenki számára nyilvánvaló, hogy ennek az év távolabbi hónapjaiban böjtje lehet majd.
Nem csak az importőr, a vevők is jól járnának pedig, ha tudnának most autót venni, a soha ilyen mértékű piaci verseny ugyanis akár a nullszaldó alá tolja az árakat, miközben a Chevrolet modelljei is fényévnyit fejlődtek. Ma a márka legöregebb modellje a 2008-ban érkezett, tavaly ötajtóssal kiegészült, idén kombival is bővülő kínálatú és új arcot öltő Cruze - ami ügyebár komoly előrelépés volt elődjéhez, a Lacettihez mérten. A 2009-ben érkezett Spark talán még komolyabbat fejlődött a Daewoo Matiz alapú első generációhoz képest, a tavaly begördült Orlandót kár is lenne összevetni a valahai Tacumával. A jó áron kapható Orlando egyébként a kompakt-egyterű szegmens második legkelendőbbje, s utána érkezett még a szintén vadonatúj Aveo, a frissített Captiva, valamint a nekünk új Camaro, továbbá jön majd az Opel Ampera testvérének számító Volt, és már a jelenben itt van a Malibu.
Utóbbi több okból ismerősnek tűnhet, neve a Chevrolet és egyben a középkategória legnagyobb kort megélt elnevezése, a megszólított modell alapja pedig nem más, mint az Opel Insignia. A 2737 mm-es tengelytáv utóbbiból való, a 4865 mm-es hossz 3,5 cm többlet az Insigniához mérten. A futómű elöl MacPherson, hátul multilink - itt azonban nincs opcióként adaptív csillapítás, összkerékhajtás és az egyéb opciók hosszas sora.
Amerikásabb a forma, camarósak a hátsó lámpák és nem utolsósorban: az Opeléhez mérten az utastér hátul szellősebbnek, elöl-hátul kevésbé prémiumosnak érződik. Belül is visszaköszön a tengerentúl hangulata, nem csak a formákon az európai modellekénél hajszálnyit puritánabb anyagminőségen is. Opcióként persze szerepelhet érintőképernyős navigációs rendszer, hangvezérléses Bluetooth kihangosító is, hat légzsák, visszagurulás-gátlós ESP és 5 Euro NCAP csillagos utasvédelem pedig alapáron jár. Motorból majdan kettőt kínál a Malibu Európában. A már most jelen lévő, vezetett, 2,4 literes 167 lóerős benzines mellé nyár végén fut majd be a 2,0 literes, Németországban készülő - azaz Opel-féle - 160 lóerős, 350 Newtonméter nyomatékú közös nyomócsöves turbódízel. Mindkettőhöz 6 fokozatú kézi váltó jár, és mindkettőhöz kérhető (szintén 6-os) automata váltó is.
Képességeiket táblázatunk mutatja, a kétszer két kilométeres városi próbaút után túlzottan komoly megállapításokat fölösleges írni, pláne, hogy a Malibu megítélésének legfőbb mozgatórugója, azaz ára egyelőre ismeretlen. Utóbbira akár már a jövő héten sor kerülhet, akkor kiderül: vajon a Chevrolet legnagyobb modelljének, a Malibunak lehet-e esélye a nála elmaradottabbnak tűnő, ám hathengeres benzinesekkel kínált Epica vevőiből néhányat visszanyerni. Vélhetően igen, ám ez egyelőre nem más, mint feltételezés. Az azonban már biztos, hogy kulcs nélküli nyitó-, indítórendszerével, 5 év/150 ezer kilométeres általános garanciájával és dízelével új vevők, akár a piac zömét uraló flottavásárlók ésszerű választása is jó eséllyel lehet majd a Malibu. Jöjjön hát majd az ár, és akkor kiderül, érdemes lesz-e a koreai limóval számolni.