Nem kérdés, hogy melyik a jobb. De milyenek egymás mellett?

Nem csupán a Ford Mondeo Hybriddel eresztettük össze az Év Autója díjra is esélyes legújabb Toyota Priust (az a cikk itt olvasható), hanem a 2005-ös Év Autója címet viselő Prius II-vel és a 2009-ben megjelent Prius III-mal is. Mivel az 1997-2003 között gyártott első Prius már nagyon öreg, ráadásul a kettesnél sokkal kevésbé komoly és sokkalta kisebb példányszámban készült, ma a kettestől számíthatjuk a hazai átlagautósoknak elérhető legnépszerűbb hibrideket. Pörögnek is a használtautó-piacon, jönnek szép számmal használtan külföldről, igaz, nem olyan mértékben, hogy a 20 legnépszerűbb importmodell listájára felkerüljön a Prius. Legalábbis egyelőre, a DATAHOUSE-tól kapott információ szerint az idei év első felében 417 darabbal 39. helyen állt a használtan behozott autók listáján. A legnépszerűbbnek számító VW Passatból több mint hatszor ennyi érkezett ugyan, de így is az utcakép meghatározó része a használt, M-es, N-es rendszámú Prius.
Egyáltalán nem titok, hogy magam is Prius II tulajdonos vagyok kevéssel több mint 2 éve. A korrektül szervizelt, igazolható, leinformálható előéletű, ugyancsak külföldről hozott példánnyal olyan szinten elégedett vagyok, hogy nem sokkal később testvéremet is rábeszéltem egyre, majd az ő példányát kipróbálva és persze engem hallgatva és olvasva döntött a vásárlás mellett (felesége számára) az az ismerősöm is, aki kihozta autóját a Tanpályára (a miénk ugyanis éppen nyaralt a gyerekeimmel és a nagyszülőkkel). Bár van kollégám, aki szintén a mi autónk próbája alapján vásárolt egy újszerű Prius III-ast magának (majd Prius II-est a szüleinek), a teszthez egy olcsóbb, a hazai vásárlók számára érdekesebb hármast szerveztünk a Prius tulajdonosok Facebook-csoportjából.
A mogyoródi Groupama Tanpályára felsorakoztatott 2006-os, azaz már faceliftes, fullos felszereltségű Prius II piaci ára 1,8-2 millió forint környékén mozog, ez ugyanis egy bőrüléses, ülésfűtéses, navigációs, tolatókamerás, ráadásul konnektoros előfűtéssel is ellátott példány, benne a világ első parkolóautomatikájával. A 2009-es, navigációval és kamerával, valamint (IPA) automata parkolórendszerrel és már head-up display-jel is felszerelt Prius III ára ma már csupán 2,5-2,8 millió forint körülre tehető. Érdekesség, hogy a két használt Prius futása nagyon hasonló volt, a Prius II-ben 210, a III-ban 220 ezer kilométert mutatott a számláló. Mindkettő szervizkönyves, ugyancsak követhető előéletű, azaz óraállásaikban fölösleges lenne kételkedni. Hozzájuk képest a most még alsó hangon is 9,7 millió forintos Prius IV más világ, pláne az a 11,45 milliós bőrüléses tesztautó, ami az átlagvásárlóknak még inkább csak álom. De vajon mennyire érdemes vágyni rá, mennyire érdemes Prius II-ből Prius III-ba vágyni? Mennyire érdemes egyikről a másikra váltani? Ezt próbáltuk kideríteni a teszttel, ami inkább Prius-fanatikusok játéka volt, mint valódi összehasonlító-teszt, hiszen három különböző árkategóriát képviselő autó szerepelt benne.

A mai Priusok formai őse a 2003-ban, a New York-i Autószalonon már 2004-es modellévűként bemutatott Prius II. Ötajtós Kamm-formájával, Cd=0,26 alaktényezőjével elképesztően nagyot durrantott akkor. Hajtáslánca már ismerős volt az elsőből: 1,5 literes, változó szelepvezérlésű és Atkinson-ciklusú benzinmotor, ami ugyanúgy egy e-CVT nevű, elektronikus vezérlésű bolygóműbe hajt, ahogyan 68 lóerős és 400 (!) Nm nyomatékú villanymotorja is. A bolygóműben ráadásul van még egy generátor/önindító egység, ami akkor is tud külön dolgozni, amikor a villanymotor hajt. Ez a full hybrid hajtáslánc-séma azóta is a Prius sajátja, ettől olyan szenzációs a HSD, azaz Hybrid Synergy Drive rendszer.
Sokan támadják persze, hogy milyen borzalmas a fokozatmentes nyomatékosztás miatti sokszor egyenletes motorhang. Tény, hogy meg kell tanulni vezetni, ám nem nehéz ráérezni az ízére, az pedig több mint kellemes, hogy dugóban még a tizenéves Priusokkal is gond nélkül lehet villanymotorral csorogni, akár kilométereken keresztül is. Táblázatunkból látható, a Prius III már 1,8 literes benzinmotort kapott, ahogyan az azóta bemutatott Auris és Prius IV is. Ez azonban nagyjából semmitmondó paraméter. Ami számít, az a tömeg és a villanymotor nyomatéka. A Prius II-ből, de akár a IV-ből a III-asba átülve többen is azt néztük, hogy be van-e tolva a lábbal vezérelendő rögzítőfék. Az elindulási hajlam ugyanis a hármasban a leginkább tompa. Az abban megjelent Power módban persze tud lépni, a három autó közül hajszálnyi előnnyel az a legfürgébb a 100 km/órára gyorsulási adata szerint. A valóság viszont leginkább az, hogy mindegyik Prius elég jól mozog.

A Toyota nem véletlenül hangsúlyozta, hogy a Prius IV motor-, illetve váltóvezérlése úgy módosult, hogy a kerekek sebessége és a motor fordulatszáma között jelentősebb kapcsolat legyen, ez erősen ki is jön, ezért az elődökénél autószerűbb a IV-es vezetése, leginkább a hármas pakolgatja szabadon a motor fordulatszámát. Persze ez is olyan, ami csak az autóba először ülőknek lehet zavaró, idővel ki lehet ismerni. És bár tény, hogy a legújabb Prius vezethetősége a legjobb, komoly lemaradásban az elődök sincsenek. Mindegyik „tesztautó” igen jól felszerelt volt, ám a Prius II-est (hála istennek) csakis 16 colos kerekekkel szerelték (Európa számára, Amerikában kisebb fékekkel, 15 colos kerekekkel futott), míg a Prius III és Prius IV számos verziója már 17 colos kerekeket kapott. A felfüggesztés elve azonban csak a IV-esnél változott, csatolt helyett kettős keresztlengőkaros lett a hátsó, ami a nagyobb és peresebb abroncsokkal szerelt kerekekkel is megdöbbentően jó csillapítást ad. A 17 colos felnikkel szerelt Prius III viszont, ha nem is vészesen, de érezhetően keményebb a 16 colost hordó II-nél. Hármasból persze 15 colos, olcsón gumizható verziók is léteznek, én azokra voksolnék.
A Prius legfontosabb jellemzőit - a világ első elektromos, leállított benzinmotorral is működő autóklímája, remek stop-start, rekuperáció, elektromos szervorkormány már a Prius II is adja, így vezetési, illetve utazási élménye az újabbaknál kisebb, 1,5 literes motorja ellenére sem drasztikusan különbözik az amúgy már teljesen szíjmentes és 1.8-as motorral szerelt hármasétól. A motorok természetesen folyamatosan fejlődtek a Priusokban, s ahogyan lett egyre jobb a karosszéria alaktényezője (0,26, 0,25, 0,24 a Cd érték a három generációnál), úgy lett egyre jobb a benzinmotor termikus hatásfoka is. A jobb alaktényező azt jelenti, hogy a Prius III-ban valamivel kisebb a szélzaj, de a kettesben sem vészes. És egyben azt is, hogy a Prius III több támadást kap „hangos” motorja miatt. Érezhetőbbek azonban a dizájnbeli különbségek, a III-as jobban körülöleli a sofőrt, jobban tart az ülése, ami főként itt jött ki élesen: a bőrkárpitos Prius II-est nem szívesen ajánlanám senkinek sem, sokkalta jobbnak tartom az alap plüssbelsőst. Mivel itt a Prius IV is bőrkárpittal szerepelt, az ülésversenyt jobb tartása miatt a III-as nyerte, legalábbis elöl. Hátul azonban a Prius II adja a leghosszabb ülőlapot és egyben legkényelmesebb ülést, de még a legnagyobb lábteret is.
Formában hiába sokkalta modernebb, hiába nagyobb benzinmotorral hajtott, valójában a Prius III nem tűnik akkora lépésnek a Prius II-höz mérten, mint amekkora volt a Prius II az I-hez mérten, vagy amekkora a IV-es a III-ashoz mérten. Hiszen a legújabb Priusban már csupán a hátsó ülés alá került az akkumulátor, csökkent annak a mérete és a tömege is, alacsonyabb a súlypont és a korábbihoz mérten a menetkész tömeg is. De az megvan, hogy még így is a Prius II a legkönnyebb a három közül? Nem akarom persze sztárolni, hiszen a (bemelegítési ciklust nélkülöző, azaz a valóságtól távoli) tesztkörökön ez hozta a „legmagasabb”, 4,2 l/100 km átlagot, míg a Prius III értéke kereken 4, a IV-esé pedig mindössze 3,3 l/100 km lett. Ha viszont az árakat nézzük, akkor 1,5-2 millió forintos árával ma egy Prius II nagyon jó ajánlatnak tűnik (megfelelő példány esetén).
Erősen megfontolandónak mondanám, érdemes-e még 1-1,5 millió forint többletet fizetni a III-asért. Ami persze valóban többet tud, például adhat head-up display-t, vagy akár napelemes, a parkoló autó ventilátorát hajtó nyitható napfénytetőt is. Divatosabb, modernebb, kényelmesebb is (elülső üléseivel mindenképp) és valamivel nagyobb a csomagtere is, a frissebb forma felára azonban így is elég jelentős. Persze ott van az a tényező is, hogy mindenképp fiatalabb, mint elődje, ez azért is különösen fontos, mert a Toyotánál sokat ér, hogy az autók tízéves koráig hosszabbítható a hibridrendszer, így az egységesen Ni-MH akkumulátorok garanciája is. Utóbbi hibájától sem kell vészesen tartani persze. Bár a Toyota csak egész egységként (~450 ezer forintért) cseréli az akupakkot, a honi szakemberek a nem túl gyakori problémák ellenére is ráálltak már a cellánkénti javításra. Hiba egyébként sem jellemző a Priusokra, a legtöbb példány csupán olajcserékkel fut éveket, még a fékek is tudnak nem ritkán 200 ezer kilométert szolgálni (az intenzív rekuperáció miatt ugyanis sokkalta szerényebb terhelést kapnak, mint egy normál autóban).
Mennyire éri meg a Prius IV? Nagyon. Bár a használt példányokhoz mérten drága, ám nem is szabad hozzájuk mérni. Egy nagyon finom műszer, ami - sokak számára nehezen emészthető - formájával is jelzi, hogy forradalmár. Fogyasztása akár villanyautós költséget, illetve valós emissziót közelítő lehet, hiszen egy-egy résztávon gond nélkül 3 l/100 km alá vihető. Ha pedig azt nézzük, hogy mennyit spórol szerény fogyasztásával a hasonló teret és kényelmet adó konkurensekhez mérten, elődeihez hasonlóan ugyancsak erősen ajánlott vételnek mondható.
Az a kérdés könnyedén megválaszolható, hogy melyik Prius a legjobb: a legújabb. Egyértelműen érezhető a fejlődés a generációk között, azt pedig minden egyes vevőnek magának kell tudnia, hogy melyiket tudja, kívánja megengedni magának, a három generáció nem egy vevőkört szolgál ki, de ez a három nemzedék ma egy igen széles kör számára kínál józan, környezetbarát és mégis nagyon komfortos autózást.