Nem kell leszólni az öreget – Ford Mondeo IV vs. Mondeo V

Nyolc év után váltotta az ötödik generációs Ford Mondeo az elődjét. Az újról már külön is írtunk és a régiről is, amikor még az volt az új, de például próbáltunk már bőven 200 ezer kilométer fölött futott példányt is. Kis közbevetés, hogy a gyár szerint a mostani igazából negyedik széria már az ötödik, mert az 1993 és 2000 között gyártott első generációt két szériának tekinti a gyár - lelkük rajta. Azt is tudhatják a rendszeres olvasóink, hogy a tavaly végre bemutatott Mondeo jó sokat csúszott. De már itt van, és nem hagytuk ki a ziccert, hogy összehasonlítsuk a tulajdon elődjével. Jogos kritika lenne, ha az almát nem a másik almával méregetnénk, de nem fogunk ebbe a hibába esni. A kéznél levő, szinte új, benzines és automata tesztautót egy 2007-es évjáratú, 140 lóerős és kéziváltós dízelhez fogjuk hasonlítani. Éppen ezért erőről és menetdinamikáról értelmetlen lenne értekezni az esetükben, csakis az egyebekre szorítkozunk.

Ettől még az összevetés nem oktalan, a generációváltáskor teljesen új bódét kapott a kocsi, tele új szolgáltatásokkal, amik az előző széria közepesen felszerelt korai példányához képest elég nagy különbséget jelentenek. A 2007-es Mondeóban is légzsákerdő, meg ESP védi az utasokat, kétzónás és automata a légkondicionáló, állítható magasságú és deréktámaszos az ülés, sőt van tempomat is. Nincs benne minden rendelhető extra, de mindent tud, amire igazából szükség van. Bezzeg a tesztautó: az hozza a nagy zene és nagy kerék kombót. Feláras és nagyon szép a bőrkárpitja, de ne vakuljunk el ettől se, a nagy előrelépés benne a sofőrsegédek sora. Sávelhagyásra figyelmeztetés és hozzá sávtartó asszisztens, holttérfigyelő, ráfutásgátló és az elég ügyes adaptív tempomat. Utóbbi mondjuk már 2007-ben is szerepelhetett a Mondeóban, de a sofőrsegédek általánosságban akkor még az űrtechnikát képviselték, ma meg már szivárognak lefelé a kisebb autókba is.


A Mondeo a második, bocsánat harmadik szériájától azzal kezdett aratni, hogy a Ford megcsinálta hatalmasra. Az összehasonlított két autó közül az újabb a hosszabb, viszont alacsonyabb és keskenyebb is. Mindezek ellenére az új széria belmagassága nem csökkent elöl drasztikusan, dacára annak, hogy a tesztautóban még üvegtető is volt. A hátsó fejtér viszont a lejtős tetővonal miatt a régiben kellemesebb, nekem ez 180 centivel nem gond, de magasabb kollégám már panaszkodott a pár centis visszafejlődére. Menjünk tovább a méreteken! Hogy jön ki a matek, ha mindkét autó tengelytávja megegyezik, azonos az üléseik laphosszúsága, mégis az újban kisebb a hátsó lábtér? Előrebocsátom, hogy nem néztük be a méréskor a centiket, legalábbis arra külön odafigyeltem, hogy az új Mondeo gyújtáson legyen, mert az elektromos állítású ülései és kormánya ilyenkor csúsznak a helyükre. A gyújtás levételekor meg hátra illetve föl, hogy könnyebb legyen a kiszállás.



Ha összenézzük a képpárokat, akkor látszik, hogy az újabb kocsi hátsó ülései sokkal inkább két, mintsem három fenékre lettek optimalizálva. Kicsit csalóka a kép, pedig mindkét évjáratban 48 centin trónolhat a két szélső, hátsó utas. Átverés? Kicsit erős megfogalmazás, de a Ford ad okot a múltba révedéshez, miszerint régen minden jobb volt. A két generáció közül az új sokkal menőbb, trendibb, dinamikusabb és a többi - ahogy azt a vevők elvárják. Mellette a régi kicsit bambának és bénácskának hat, pedig önmagában nem az. A menőbb, laposabb és kupésabb forma mellett mit várnak még a kedves vásárlók, na mit? Hát persze, hogy a csomagtér méretének a növekedését. A könnyen és jól marketingelhető adatban az új lenyomta a régit. 540 helyett már 550 literes a kuffer, de én mégsem örülök ennek a katalógusadatnak. Ha megnézzük a lecentizett értékeket, akkor látszik, hogy emiatt áldozták be a hátsó lábtér centijeit, az alacsonyabb farú autóba ugyanis hosszabb csomagtér kellett a méretnöveléshez. Tíz liter ezen a szinten igazából nem sok, a régebbi bódé viszont egy magasabb és emiatt jobban pakolható, "kockább" hasábforma csomagtartót rejt. Kár érte.



Katasztrófa ez? Egyáltalán nem. Aki új Mondeót vesz, vagy esetleg ilyet kap céges autónak, az nagyon örülhet, benne van a tutiban. Biztos nem fog csalódni, csak arra figyeljen, ne kérjen túl nagy felniket. A 19-essel már nem elég komfortos a futómű, mint a tesztben is megírtam. Igaz cserébe bestiálisan jól kanyarodik, főleg nagy dög létére. Mindemellett aki egy használt középkategóriásra vágyik, az igen bőséges kínálatból szemezgethet a használt Mondók közül. Az összehasonlításában szereplő céges autó léte ellenére igazoltan nem sokat futott, 8 évesen is csak 66 ezret ment darab. Rossz úton sajnos a beltérben több minden is zörög, főleg az ajtókárpitokban, de ettől még én simán megéreztem benne azt a bizonyos jóság érzetet. Kormánya nem annyira túlszervázott, viszont fékei és futóműve ma is jók és élvezetes vezethetőséget adnak. Nagyon más érzés és csak alig merem elírni, de nekem kollégámmal egyetértésben autószerűbbnek és emiatt kicsit talán szerethetőbbnek tűnt.

Na de akkor most ki kivel van, és melyik a jobb? Mindkettő jó. Az új azért, mert mindent tud és nagyon dögös, a régi meg mert 2 és 3 millió forint körüli használtpiaci árával elérhető, és értékeivel ma is tökéletesen helytáll egy, a képeken szereplőhöz hasonló példány. Akinek meg annál újabb, alig pár éves van otthon, az pláne nem kell egyből fusson az újért, hacsak nem akar. Nem egy egy vén autóban ül, különösen akkor, ha a 2010-es ráncfelvarrás utáni, jobban felszerelt példányt tud sajátjának.