Nem kell félteni, mégis lehet élvezni! Sierra használtteszt

Hiába volt űrhajó, amikor megjelent (1982-ben), hiába lett második az 1983-as Év Autója választáson, és hiába lett még modernebb az 1987-es és 1991-es frissítésekkel, a Sierra igazából már a saját idejében sem volt egy forradalmi technikát rejtő autó. Legalábbis alapváltozatban nem. Oké, a Cosworth a maga 2,0 literes, 204 (az RS500 Cosworth esetén 225) lóerős 16 szelepes motorjával a mai napig legenda. De az alapgép 1,3 literes, 59 lóerős volt, s még az 1,6 literes is csak 75 lóerőt tudott. Utóbbit kezdetben 4 fokozatú, később (1987-től) már 5 fokozatú manuális váltóval adták. Kettősség él bennem a modellel kapcsolatban: első nyugati autónk egy 1986-os ötajtós Sierra volt, a maga négyzetes fényszóróival, kecses farával és bizony 4 fokozatú váltójával. Nem úgy maradt meg, mint a tüzes hátsókerekes, hanem higgadt, a Lada után hipermodern családi autóként.
A Sierra igazából már az 1993-ban megjelent és Év Autójának is választott első Mondeo után is csöppet ciki lett, aztán nagyjából el is tűnt a piacról, a Cosworth persze gyűjtői darab, de az összes Sierra egyfajta titkos tipp az elérhető árú hátsókerekes autót keresőknek. Messze nem övezi olyan kultusz, mint a kortárs 3-as BMW-ket, épp ezért viszonylag olcsó. Sok persze nem maradt meg, a legtöbb melósautóként végezte, hiszen a Mondeo megjelenése után igen komoly áresés jellemezte. Ma a Használtautó.hu kínálatában átlagosan mindössze 10-15 Sierra szerepel, 99 ezertől 2,3 millió forintig. Utóbbi egy 2,0 literes Cosworth, de van első tulajtól kínált 1,6-os háromajtós Coupe is 900 ezer forintért. Napi járósnak azonban jobb lehet egy olcsóbb példány. Nyilván nem a legolcsóbb, mert a 99 ezer forintos példányt például őszinte hirdetése szerint is lakatolni kell. Mi viszont 280 ezer forintért olyat láttunk, amihez alapvetően hozzá sem kell nyúlni. Már amennyiben elfogadjuk, hogy ez egy 25 éves használati tárgy, nem pedig makulátlanságot várunk el tőle.
A szintén 1,6-os, de szedán extulaja ugyanis igazi hobbista. Mire ez a cikk megjelent, már el is adta az általa sem túl régen vásárolt autót. Ennek ellenére a közelmúltban csináltatott egy alvázvédelmet a biztonság kedvéért. Szerette ugyanis a Sierrát, csak most épp már helye nincs számára. Nemhogy a garázsában, az udvarában sem. Ha nagyon tüzetesen nézzük, találhatunk néhány apró horpadást, színeltérést is a hiper praktikus, a koszt alig mutató metálezüst karosszérián, de összességében jól néz ki. Pont elég jól ahhoz, hogy ne úgy tűnjön, hogy csóróságból járunk filléres autóval, hanem a stílus kedvéért. Az öreg csatahajónak ugyanis megvan az a tulajdonsága, hogy akkor is mosolyt csal az ember arcára, ha 75 lóerejével olyan túlzottan sok örömet nem találunk a hátsókerék-hajtásban. Nagyon gyér tapadású felület, még rossz abronccsal is nedves út kell ahhoz, hogy a hátsó kerekeket nyekegtethessük. Ezen viszont viszonylag korrekt van, így aztán marad a murva.
Menet közben viszont megvan a jó érzés, hogy minden egyes váltással jut egy kis gépészkedés, érezni, ahogyan rakosgatjuk a fokozatokat, de persze az is örömteli és keblet dagasztó, hogy a 25 éves váltó egészen korrekt. Szépen muzsikál az öreg, hengerenkénti 2 szelepes motor is. Orgánuma ladás, továbbá teljesítménye is épp annyi, mint az Ezeröcsié - meg kell hagyni, nem is megy érezhetően jobban. A Sierra persze sokkalta komolyabb autó. Meglepett például, hogy szervó nélkül sem túlzottan nehéz, parkoláskor sem tragédia, menet közben persze már túlzottan könnyű és meglehetősen indirekt. Ez egy ilyen bicikli. Mosolyogtató a műszerblokkban a sebességmérővel egyező méretű óra, a csúszkás hőmérsékletszabályzó és a kazettatartó rekesz, ahonnan a korhű, már digitális kijelzős Blaupunkt hifibe rakosgathatjuk a mágnesszalagon lévő muzsikát. Az ilyen apróságokból látszik, hogy 25 évvel ezelőtt még egy tiszteletre méltó középkategóriás autó volt a Sierra. Ma már kedves emlék, ami viszont jól használható is lehet. Ez a kívül-belül alapvetően egyben lévő példány abszolút vállalható, vezetése, használata igazából fricska a legtöbbek felé: lehet autózni nem egész 300 ezer forintos vassal, lehet autózni némi stílussal, múlttal is rendelkező autóval is ennyiből, és ez jó! Ahogyan voltaképp az is, hogy a csöppet csálén álló első lökhárítóval attól sem kell szívgörcsöt kapnunk, ha valaki lekoccolja parkolás közben, de persze meg is lehet igazítani, ugyanis egy 25 éves autó még viszonylag egyszerűen és olcsón legózható. A se nem mai, se nem veterán autóhoz még legtöbb esetben diszkontáron van alkatrész. Ugyanakkor, hogy az Üvegtigris Gabenjától ismert fordulatra utaljak: a Sierrával már Traubit iszunk.