Nem kell félni, ha gázos – Škoda Octavia LPG használtteszt

Talán a legfőbb félelmet a parkolási nehézségek jelenthetik, hiszen az már réges rég tudatosult szerintem az emberekben (legalábbis remélem), hogy a gázüzemű autók nem robbannak csak úgy fel azért, mert az üzemanyagtartályukban cseppfolyós földgáz csörgedezik, benzin vagy gázolaj helyett.

Viszont hiába született egy belügyminisztériumi rendelet még a 2010-es évek elején, amelynek alapján már nem tiltott gázüzemű autóval mélygarázsba hajtani, sok helyen még mindig nem engedélyezik.

A garázs(ház) tulajdonosának ugyanis szíve joga dönteni róla. Emellett maximum a tankoláskor jelenthet némi kényelmetlenséget, hogy kizárólag a kútkezelő engedheti be az üzemanyagot (az amúgy is ritkább LPG-kutaknál), illetve a műszaki vizsgára csakis érvényes gázbiztonsági tanúsítvánnyal, tehát a szivárgásmentesség igazolásával lehet elvinni az autót, ez pedig néhány ezer forintnyi pluszköltséget jelent.
Ennyi volna a negatívumok listája, illetve az autó típusától és az üzemanyagtartály elhelyezkedésétől függően a csomagtér méretének a csökkenése. A most vallatott Škodában ez csupán a pótkereket érinti, amely egyelőre a csomagtartóban kapott helyett, így csökkentve a hasznos tér méretét, de ha szükséges, máshol is lehet tárolni. A 2008-as Octavia egyébként szinte kifogástalan állapotban falja a kilométereket. Egyszerre gáz- és benzinüzemű, hiszen az 1,4 literes 75 lóerős motor dolgozik benne.

Indulásnál mindig a benzint használja először, utána viszont vált gázüzemre, amit csak nagyon enyhén lehet érezni, picit komótosabbá válik, de egyáltalán nem zavaróan.

Az ilyen vegyes üzemű járművek azért is annyira kedvelhetők, mert duplán biztosíthatók, hogy ne hagyjanak az út szélén, ha kifogy az üzemanyag. LPG-ből 7,5-8 litert gurít le a torkán benzinből pedig megelégszik 6,3 literrel vegyes, de szigorúan nem budapesti használatban. A benzinfogyasztása is elfogadható, de a nyolcliteres LPG-fogyasztás nagyon jó, tekintetbe véve, hogy jelenleg körülbelül 210-230 forint környékén mozog a gáz literje.

Amikor megtudtam ennek az Octaviának az évjáratát bevallom őszintén, hogy meglepődtem, mert tisztára kiment a fejemből, hogy egészen 2010-ig gyártották az első generációt Csehországban, párhuzamosan a második generációval, csak épp Tour utónévvel. Tízéves korára nem egész 150 000 kilométert futott, ami teljesen átlagosnak számít. A karosszériája és az utastere viszont sok más tízéves autóhoz képest jóval csinosabb állapotot őrzött meg. A fényezés csak a hátsó lökhárító jobb oldalán sérült. Rozsdának nyoma sincs a kasztnin, a kipufogó viszont már jól láthatóan korrodál.

Az utastérben szintén kellemes az összhatás. A műanyagok le sem tagadhatnák, hogy tíz évet szolgáltak már, az ajtóburkolatokon található kárpitok viszont kitűnő állapotnak örvendenek. Az üléskárpitok is hasonlóan jó állapotban vannak, bár ehhez hozzájárult, hogy szinte mindig védőhuzat alatt tengették mindennapjaikat. A kormánykereket ugyanezzel a megoldással óvták, a váltókar feje búbja viszont szépen kifényesedett, de a szoknyája szinte újnak hat.

És maga a váltó is kiválóan teljesít, nagyon szépen veszi a fokozatokat, nincs lötyögős, kilazult érzés. A futóműre szintén nem lehet panasz. Szépen átlibben minden úthibán, az Octavia fiatalabb generációihoz képest sokkal lágyabbnak érzem, viszont a kormány holtjátéka azokhoz hasonló. Nem zavaró, de érezhető, ám ez nem sportautó, szóval kár lenne hibaként felróni.

Miközben a típus hibáit kerestem, lépten-nyomon elégedett emberekbe botlottam a fórumokon, akik teljes mértékben elégedettek voltak az Octaviájukkal, sőt többen egyenesen imádatuknak adtak hangot. Ellenben hibákról annál kevesebb szó esett. Csak apróbb elektromos bakik ütötték fel a fejüket, mondjuk többnyire kontakthiba miatt. A beszámolókból úgy tűnik, hogy a kopó alkatrészeken kívül valószínűleg nem sokat kell költeniük javításra az Octavia Tour tulajdonosoknak. Váratlan költséget legnagyobb valószínűséggel a gyújtótrafó kapitulálása okozhat. A gázüzemmel kapcsolatban pedig tényleg semmi, de semmi motorikus hiba nem ütötte fel a fejét.

A rengeteg pozitívumot ráadásul lehet még fokozni. A használtautó-piacon körbenézve, rendkívül kedvező árakkal találkozhat, aki Octavia Tour modelleket keres. 200 000 kilométer feletti futásteljesítményű példányokat már 600-700 ezer forintért kínálnak, de a kevesebbet futott, mondjuk a tesztalanyhoz hasonlóan 150 ezer km körüli autók sem lépik át az egymillió forintot. Amelyek mégis, azok már inkább a kerek 100 ezer kilométeres futásteljesítményhez állnak közelebb és az erősebb, 1,6 literes motorral felszereltek, vagy tényleg kifogástalan állapotú karosszériával rendelkeznek. LPG-üzemű modellekre már nehezebb ráakadni, és mindenképp egymillió forint feletti árral, kell számolni, ugyanakkor ez a megoldás utólag is beépíthető.

A tapasztaltak, a hallottak és a kutatásom alapján eléggé adu ásznak tűnik egy ilyen Škoda Octavia Tour. Szóval, akik egy megbízható, kellően tágas utas-, és csomagterű autóra vadásznak mindenképp írják fel a listájukra - nem mellesleg újkorában is ezen jellemzők miatt vették. Ha a gazdaságos benzinmotoroknál még hatékonyabb megoldásra vágynak, akkor pedig bátran keressék a gázüzemű példányokat, amennyiben a fentebb említett kisszámú hátrány nem okoz gondot számukra, a korosabb példányoknál ez ugyanis szerényebb meghibásodási lehetőséget és főként olcsóbb javíthatóságot jelent, mint ami egy turbódízelnél tapasztalható.