Nem jól tudtuk: íme az igazság Frau Benz első útjáról

"Az emberek csak olyan dolgokat vásárolnak, amiket ismernek" - mondta Emile Roger, Karl Benz franciaországi képviselője a feltalálónak, aki a párizsi járműkiállításon bemutatott gépi meghajtású kocsiját néhány hónap múlva egy sarokban látta porosodni. Üzlettársa igen mélyre húzhatta a szemöldökét, mert végül beüzemelte az autót és a két férfi körbejárta vele a világvárost. A látvány magával ragadta a párizsiakat, s magát Benzet is, aki felvillanyozva tért haza.

Az egyébként ekkor még tökéletesítésre szoruló járművet kevésbé értékelték a mannheimi nyárspolgárok, akikkel gyakran került konfliktusba. A próbaköröket is csak nehezen tudta megtenni. Hol egy megbokrosodott ló hajtója szidta, hol egy hisztériás rohamot kapott asszonyt kellett miatta megnyugtatni... hamarosan rendelet is született arról, hogy a város jó néhány utcáján tilos a "ló nélküli kocsik" használata, a csendőrök pedig szemmel tartották a Benz műhely ajtaját. A feltaláló állítólag már-már feladta a reményt, s úgy tervezte, visszatér inkább a stabil motorok készítéséhez, hagyja ezt az őrültséget a fenébe, amikor sor került Bertha Benz kirándulására.
[kepallobal=451359]Bertha Benz sokkal merészebb volt az uránál[/kepallobal] A manapság ismert történet szerint Karl felesége, az elkötelezett Bertha úgy gondolta, hogy "ló nélküli kocsit" épp úgy kellene Németországban is népszerűsíteni, mint Franciaországban: használhatóságát a gyakorlatban is bizonyítva. Más verziók szerint azonban egyszerűen csak hajtotta a kíváncsiság, s azt mondta a fiainak: "Ha már úgyis itt van apátoknak a találmánya, próbáljuk ki!"
Történt, ami történt 1888. augusztusában, a lényeg, hogy egy éjjel elkötötték a találmányt a garázsból. Egy darabon csak tolták, nehogy a családfő felébredjen, majd beröffentették a motort és útnak eredtek Heidelberg irányába, a körülbelül száz kilométerre lakó anyai nagymamához. Úgy vonult be ez az utazás a történelembe, mint a világ első autós kirándulása, amelyet ráadásul egy nő vitt véghez - vagy legalábbis ő volt a csapatkapitány.
Az igazság ugyanis az, hogy akármilyen elkötelezett is volt Bertha, már korabeli források is leírták, hogy a kormányt az akkor 15 éves Eugen kezelte, édesanyja csupán mellette ült. A fiatalabb Benz, a 13 éves Richard egy kissé kényelmetlen ülésben, szemközt utazott. Nem kis feltűnést keltett a család, az útba eső településeken bizony rendesen megbámulták őket - amikor pedig szükség volt rá, a segítségükre siettek. Nem ment ugyanis minden simán.
Az emelkedőkön állítólag a gyenge motor nem bírta szusszal, ilyenkor Bertha és Eugen tolták, Richard pedig kormányzott. A domb tetején aztán a többiek is gyorsan felugrottak, hiszen lefelé már gurulni kezdett a Patent Motorwagen. Egyik alkalommal el is szenesedett a fékszalag, amelyet egy falusi varga bőrözött újra a számukra. Aztán a benzin fogyott ki, amelyet egy patikából, három liter sebbenzinnel pótoltak... később, egy másik patikában pedig már fejcsóválva adták ki a csonka család számára a teljes raktárkészletet, tíz litert. Nagyjából húsz kilométerenként a hűtővizet is pótolni kellett, ezt azonban kutakból vagy tiszta vizű patakokból könnyen beszerezhették. Később elszakadt a hajtólánc, amelyet egy kovács javított meg... aztán a benzinvezeték eltömődését Bertha asszony kalaptűjével szúrták könnyedén át, a gyújtókábelről levált szigetelést pedig - mi mással - női harisnyakötővel pótolták.
Közben nem csak megbámulták őket az emberek, hanem többnyire gúnyos megjegyzéseket tettek, vagy legalábbis ördögtől valónak tartották a furcsa szerkezetet és úgy gondolták, hogy kár ezért a (tényleg) szép asszonyért és fiaiért... hisz biz'Isten előbb a nyakukat törik vagy az égbe szállnak, mint hogy elérjék a céljukat. Azonban egyik sem történt meg, a kritikákat pedig zokszó nélkül elviselték. Igaz, legszebb vasárnapi ruhájuk elég szégyenletesen nézett ki, tiszta egy merő kosz volt, amikor megérkeztek az ámuldozó nagymamához - a mai szemmel nézve már nem is olyan távoli kisvárosba.
"Szerencsésen megérkeztünk Pforzheimbe!" - üzentek táviratban Karl Benznek, aki nem is értem, miért nem indult lóháton rögvest útnak, a többiek után, mikor észrevette, hogy az éj leple alatt kirándulni indultak a szerettei. Mindenesetre nem így történt, a kocsi, amely a napokban ünnepelte 125. születésnapját pedig három vállalkozó szellemű utasával, élükön az asszonnyal kiállta az első automobil túrát a világon, sőt, még megbízhatónak is minősítették! Ha nincs Bertha Benz, talán Karlt sem ismerik el és munkásságát, a "gázmotor meghajtású járművet" sem koronázza siker. Állítólag még segített és néhány praktikus tanácsot is adott a férjének, hogy mit módosítson az autón... például azt javasolta, építsen be egy harmadik sebességfokozatot hegymenet esetére. (Az automobilizmusban betöltött fontos szerepéért egyébként 95 éves korában, alig néhány nappal a halála előtt választotta tiszteletbeli szenátorává az a műszaki egyetem, ahol férje egykor a mérnöki diplomáját szerezte.)
Rögvest megszelídült a Benz munkásságához való hozzáállás, a badeni nagyhercegi kerületi hivatal az eset után állította ki Benz számára a világ első gépjárművezető engedélyét, amely már egyenesen feljogosította, hogy szabadalmaztatott motorkocsijával - persze szigorúan saját felelősségére - próbautakra induljon. Az okmánnyal a zsebében hajtott el többek közt az 1888-as müncheni ipari kiállításra is, ahonnét aranyéremmel tért haza. A történet folytatását pedig talán már mindenki ismeri: egy évre rá a házaspár elköltözött, s nekiálltak az új, tökéletesített Benz járművek gyártásának.