Nem enged a 48-ból! – Audi Q7 60 TFSI e quattro teszt

Néhány napja épp az új mogyorós Sport szeletet kóstoltam meg, és döbbentem eszméltem rá, hogy teljesen megegyezik az íze a Snickers csokiéval. A Q7 hasonló érzéseket váltott ki, igazából egy böhömnagy Audi A6, és a magas üléspozíción kívül nem nyújt sokkal többet. Talán csak azt, hogy a társadalmi ranglétrán is magasabban érzi tőle magát az ember. Zöld rendszámmal pedig egy kicsit még azt is hiheti, hogy tesz valamit a környezet megóvása érdekében. De a világot nem a hatalmas, két és fél tonnás szabadidő-autókkal fogjuk megmenteni, ezért minden egyes alkalommal egyre dühösebb vagyok, amikor egy ilyen hatalmas vasba ülök. Magamra is. A társadalmi normákra is. Az autógyárak marketing osztályaira is. Az álszent szabályokra is. Na, de miért? Magamra azért, mert élvezem a 15 perc hírnevet, a legtöbben valószínűleg ezért választanak hivalkodó autót. Ilyenkor mindig önvizsgálatot kell tartanom, hogy miféle komplexusok rejtőzhetnek bennem. A társadalomra azért leszek dühös, mert szítja a tüzet, tényleg megnéznek benne, irigykedve, lopva pillantanak rám, milyen jó lehet egy ilyen tankkal közlekedni. (Megsúgom: városban borzalmas mindennel, ami a kompakt kategóriánál nagyobb). Az autógyárak marketing osztályára, és magukra az autógyárakra azért, mert folyton azt szajkózzák, hogy SUV-okra van igény, ezért azt fognak tömegesen gyártani. Ahelyett, hogy megteremtenék az igényt másra, ahelyett, hogy ők diktálnák a trendeket és nem befeküdnének alá, mert ez így farkába harapó kígyó. Az álszent szabályokra pedig azért, mert ekkora autók gyártására ösztönzi a világ autóiparát, ahelyett, hogy a városi közlekedéshez kicsi autók gyártására ösztönözné. Tény, hogy képes tisztán villanyhajtással járni az összes PHEV szabadidő-autó, akkor is energiapazarlás ekkora testeket mozgatni, ha azt elektromos árammal tesszük. Mert az energia is jön valahonnan és egyelőre kevésbé a megújuló forrásokból. De a kis siránkozás után át is térek gyorsan a Q7-re, amelyre a ráncfelvarrás után kicsit ferde szemmel néztem. Képekről olyan izzadságszagúnak tűnt a világítótestek átrajzolása, élőben azonban más a helyzet, tényleg jól néznek ki. Főleg közelről, amikor a burák alatti kis formai játékokat is meglátjuk. S Line csomaggal egyértelműen sportosnak akar tűnni az autó, a szürke fényezéshez passzolnak is a fekete díszbetétek. Igazából a forma nem is hivalkodó, csupán a méretek. Hátulra is jutott a fényes fekete műanyagokból, ezzel hangsúlyozzák például a kamu kipufogóvégeket, amik persze jól néznek ki, de a csövek vége valójában alattuk van. Aki szereti az Audi jelenlegi formanyelvét, biztosan kedvelni fogja a Q7 formáját is. Jót tesz az utastérnek is az S Line-ság. Habár érdekes a kontraszt, ugyanis alapból a kimért elegancia uralkodik, pontosabban uralkodna, ám ebbe „rondít” bele a sportkormány, egy kis Alcantara és a sportülések. És mennyire örülök, hogy belerondít! Az S-logós, lapított kormánykerék isteni, még tapogatni is jó, amikor áll az autó. Tekergetni meg aztán főleg. Tudom, teljesen ellentmond a józan észnek, de az a rengeteg zongoralakk is levett a lábamról, olyan hatással van rám, mint szarkára egy csillogó tárgy. Aztán persze az első tapintástól tiszta zsír lesz minden, de egye fene, törölgetem szorgalmasan. Szintén pirospont jár a fekete, bőrrel burkolt sportüléseknek, illetve a hátsók hosszanti állítási lehetőségének is, amivel egy picit növelhető az alaphelyzetben 650 literesnek írt csomagtér. Sajnos a padlója alatt nincs plusz tér, viszont rendelhetők hasznos térelválasztó és a csomagokat kordában tartó kellékek is hozzá. Illetve gombnyomásra leereszthető az autó hátsója, hogy könnyebben lehessen pakolni, ami praktikum szempontjából mindenképp hasznos, viszont újfent megmutatja, hogy mennyivel jobb egy szimpla kombi, amelynél nem kell trükköket alkalmazni a csomagtér kényelmes használatához. Kicsit hedonistának érzem, hogy a hibrid rendszer egyik tagja a háromliteres V6-os benzinmotor. A sportos énem viszont örül neki, mert amikor bekapcsolnak a hajtásba a hengerei, akkor nagyon szép bariton hanggal búg. Viszont ilyenkor peregnek az elfogyasztott decik az ember szeme előtt. Érdekes dolog ez. Ha csak egy szimpla V6-os Q7-ben ülnék, nem nagyon érdekelne, elkönyvelném, hogy ára van az élvezetnek. Ám, ha már hibrid a rendszer, akkor átkattan egy másik állapotba az agyam és fájnak a villany nélkül megtett kilométerek. Amiből 48 áll rendelkezésre teljes töltés esetén. Legalábbis rendre ennyit mutatott, amikor leválasztottam az itthoni hálózatról 9-10 órányi töltés után. Type2-es töltőről 7,4 kW-ot fogad, amivel mindössze 2,5 óra a 17,3 kWh-s akkumulátor telítése. Az ígért 48 kilométert tényleg tudja, de ezzel a 48 kilométerrel együtt is 100 kilométeren vegyesben, amikor az autópályába is belekóstol, ahol 130-nál még tudja a tisztán villanyhajtást, benzinből is benyel 3,4 litert. Érezni, hogy mindenképp sportosra akarták hangolni a futóművét, amit tőlünk nyugatabbra, vagy bárhol, ahol következetesebben karbantartják az úthálózatot, ki lehetne élvezni. A hazai rossz minőségű utakon viszont inkább hátrány, hogy az állítható rendszert Comfort módba kapcsolva is megérzünk mindent. Egy valódi sportautóban ez erény lenne. Viszont van más téren erénye a konnektoros hibridnek. Beállítható például, hogy bizonyos útszakaszokon spóroljon az energiával, használja inkább a benzinmotort. A naviban tervezett útvonalra is „kidolgozza” a leghatékonyabb stratégiát. Még meg sem említettem azonban, micsoda erő lakozik az autóban. A rendszerteljesítmény 456 lóerő, 750 Nm forgatónyomaték kíséretében, ami valljuk be, kell is, hogy dinamikusan mozogjon a pontosan 2460 kilogrammos Q7. Érdekes egyébként, hogy milyen jó a rekuperációban. Miközben az 5,7 másodperces 0-100-as gyorsulását próbáltam leellenőrizni, a 4-5 gyorsítás majd erőteljes lassítás során magába szippantott majdnem 10 kilométerre elegendő energiát a 17,3 kilowattórás akkupakk - nem hiába emeli ki a sajtóanyag is a 25 kW-os visszatöltési képességet. Összességében tehát azt kell mondjam, hogy amit a Q7 tud, azt nála kisebb Audik is tudják, a tekintélyt parancsolóbb külső, illetve méret felára viszont jelentős. Ha csak az alapváltozatokat nézem, egy A6 kombi valahol 16 millió forint környékéről indul, egy Q7 pedig 21 millió forintról. Ugyanakkor a plug-in hybrid már 30,2 millióról indul, a tesztautó árcéduláján viszont 37 529 000 forint szerepelt, természetesen a már említett S Line csomaggal és rengeteg kényelmi, illetve biztonsági extrával.