Nem csak néhány M-embléma

Ha valaki azt mondja tíz éve, hogy egy elektromos hajtású SUV úgy fog gyorsulni, mintha egy hullámvasútból lőnének ki és emellett olyan kényelmes lesz, amire szó sincs elég kifejező, és mindezt a BMW egy M-jelzésű autója fogja tudni, akkor biztosan kinevettem volna. Erre tessék: 2022-t írunk, a BMW villanyautó-palettájának a csúcsa nem a cukisága mellett bődületesen fejlett, kb. 1300kg-os i3, nagyjából 8 mp-es gyorsulással, hanem egy akár 619 lóerőt 1100 Nm nyomatékot leadni képes, 2,5 tonnás monolit. Az elektromos autózásról az általam ismert embereknek általában olyan dolgok jutnak eszébe, minthogy csend, kényelem, csúcstechnológia, őrületes gyorsulás és az, hogy “oké, de lemerül”. A BMW-ről pedig az, hogy prémium, sportos, néha kicsit agresszív formaterv, és az M. Az iX M60 ezek közül majdnem minden előbb felsorolt gondolatot igazol, kivéve azt, hogy izgulni kéne a hatótáv miatt.
A bajor gyártó meglehetősen ügyel (már amennyire lehet egy olyan környezetszennyező üzletágban ügyelni, mint az autóipar), hogy a termékei minél kevésbé fájjanak a bolygónknak -és végsősoron nekünk, embereknek-, így az iX M60 villanymotorjaiban sincsenek ritkaföldfémek, lehet bele rendelni újrahasznosított kárpitozást, stb. A bolygót nem mentené meg, ha tömegtermékké válna az iX (pláne az M60), de a kb. 50 millió forintos vételárral, azért finoman szólva sem fenyeget az a veszély, hogy több járjon belőle az utakon, mint Corollákból. Meg hát egy eszeveszett módon erős csúcsmodellnek nem az a fő csábereje, hogy mennyire környezetkímélő. Csábereje? Komolyan?
Igen, az. Több is van neki, de nézzük meg először kívülről. Amikor mondtam pár barátomnak, hogy a csúcs iX lesz nálam, akkor mindenki udvariasan mondta, hogy, tuti tök jó, de miért olyan nagyok a vesék? Magam részéről a Bangle-éra óta úgy vagyok az új, csúcs-BMW formatervekkel, hogy tudom: idő kell nekik, mert elsőre furcsák, szokatlanok, egyesek szerint nem szépek, aztán beérnek. A BMW szerint meg az a lényeg, hogy újdonság legyen, hogy megállítsa kicsit az embereket, és majd idővel beivódik, megértik. Az iX pedig olyan furcsa szerzet, hogy ellenkezőleg sok járművel, a képeken nehéz visszaadni az összképet és élőben a legtöbb embernek egyből összeáll, még ha az elejére a többség továbbra sem mondja, hogy remek. Lehet, hogy ez kicsit tényleg “túlment”, de vessenek éhes mókusok elé, az iX összességében jól néz ki. Egész sok jó dolog van itt formailag. Ilyen visszautalás az i3-ra a C-oszlop díszítőelemével, az elegáns, csík alakú LED hátsó lámpák, illetve a keret nélküli ablakok. Hygge
Ez talán a legfőbb vonzereje a modellnek. Ez egy dán és norvég szó, ami egy érzést, hangulatot ír le. Egyfajta meghittséget, komfortot, jólét-érzést jelent, de ennél sokkal összetettebb és a dolgok összességét takarja. Nagyjából a meghittség művészetét jelenti a Dán Boldogságkutató Intézet (ilyen tényleg van) definíciója szerint. A BMW iX belseje a tökéletes, autó enteriőrbéli reprezentációja ennek a fogalomnak. A formák, az anyagok, a berendezéseinek elhelyezkedése, a fények, ahogy futnak benne. Minden. Beülve, nem az jut eszébe az embernek, hogy, de fényes, “luxy”, divatos, csili-vili, hanem az, hogy magától értetődő és tökéletes. A luxus szerintem pont ezt jelenti, és nem 8 négyzetméternyi képernyőt jó minőségű bőrrel körülvéve. M, mint medve
Az eddig felsoroltakat minden iX tudja. Az M60 annak a célcsoportnak készült, akik egy potens és gyors csúcsmodellt szeretnének. Vagyis egy M-es BMW-t. Fogalmazzunk úgy, hogy a potens jelzőt sikerült kimeríteni. Semmiben nem éreztem még azt, hogy jobb lesz figyelmeztetni azokat a mellettem ülő embereket, akik kíváncsiak az autó teljesítményére, hogy nincsenek felkészülve arra, amit tapasztalni fognak. Agyzsibbasztóan szürreális, ahogy ez a monstrum megindul. Gondolom sokaknak megvan a Revenant c. film, amiben Leonardo DiCaprióra elég erősen rámegy egy medve. Az iX menetteljesítménye is kicsit olyan érzés, ahogy ott megjelenik az óriási grizli. Brutális. Óriási show-t csinál. Beteszi az ember sport módba, rálép a fékre ballal, jobbal a gázra, felcsendül Hans Zimmer “klasszikusának”, a BMW-szimfóniának nyitánya, a hátsó kerekek elkezdenek rezegni, remegtetve az egész kasztnit. Ezen a ponton leugrunk a fékről, eltelik egy fél szempillantás, és elszabadul a launch controlban 10 másodpercig elérhető 619 ló és 1100 Nm nyomaték. Aki nem támasztotta be a fejét a támlába, az beleüti az 1 g-s gyorsulástól, aki igen, az is elfelejt levegőt venni, az autó pedig úgy indul el, mint a Star Trekből ismert USS Enterprise, amikor beröffentik a térhajtóművet. A dolog humoros oldala az, hogy nézhetjük az utasainkat, miután másodpercek alatt sokkal távolabb vagyunk az kiindulási pontunktól, és elvettük a gázt, ahogy üveges tekintettel pislognak előre, megy vissza a fejükbe a vér, miközben vihogva próbálják feldolgozni az átélteket. Az M-ség általában azt is jelenti, hogy kanyarogni is jó az autóval. Szerintem senki nem gondolja ránézve egy majd 5 méter hosszú, 1,69 m magas, SAV-ra (SUV, "bajorul"), hogy jól megjáratná néhány szerpentinen. Valószínűleg nem is elvárása a célközönségnek, hogy fülön lehessen fordulni, nem is erre való az M60, de becsületére szóljon: jó aszfalton meglepően lehet vele autózni. Köze nincs ahhoz, amit sportautósnak hívnék, a fizika szabályait sem fogalmazza újra, hisz több mint kétszer olyan nehéz, mint egy vérbeli játszós autó. Az élmény kicsit videójátékosan szintetikus, de az úton lévők jelentős részénél azért ez sokkal gyorsabb tárgy kanyarban is. Ha jó az útfelület, akkor élvezhető is, a háta is játékos kicsit, ha szeretnénk. Picit azért orrszarvús a mozgása, és kívülről nézve egészen biztos vagyok abban, hogy dermesztő látvány, de belülről teljes a nyugalom benne. Megmondjuk a gázzal és a kormánnyal, hogy mit csináljon, a végtelenül okos szoftver pedig ügyel arra, hogy ne repüljünk el. Ha rossz az út, akkor picit himbálózik az autó, és az nem a leginkább ellazító élmény, amikor egy 2,5 tonnás jármű keresi a tapadást, hiába teszi ezt nagyon jól és biztonságosan.
Nem csak pár "M" embléma
A sportrészleg az első motor programozásába nyúlt bele, a hátsó elektromotort pedig tulajdonképpen tuningolták. A sztátort és a rotort is nagyobbra szabták. Így több réz fér el az állórészen, a rotorban pedig több elektron tud átszaladni egységnyi idő alatt. Hozzáadtak a rendszerhez még egy invertert, így létrehozva egy ikerinverteres rendszert, amivel a 600-ról 1200 amperre tudták feltornázni a maximális áramerősséget. Mindezek mellett a hátsó motor hűtőkörét is átalakították. Vizesről olajosra cserélték a sztátor hűtőjét. A hátsó motorból így 44%-kal több maximális teljesítményt és 63%-kal magasabb nyomatékcsúcsot tudtak kisajtolni. Az két motor összteljesítményében 18-33% ugyanez az arány, miközben a nyomatékeloszlás 46-54%-ról 36-64-re módosult. A futómű hangolásán is alakítottak, hogy feszesebb legyen, illetve egy nagyon fontos fizikai módosítást is eszközöltek. A stabilizátorokat elöl 10, hátul 20%-kal erősebbre cserélték, hogy a futómű oldaldőlése nagyobb kontroll alatt legyen és az első kerekek tapadása javuljon. Ezeken felül a fékeken is dolgoztak. Kicsit harapósabbak, és nyomáspontjuk feljebb került. Vérbeli “Autobahn Bomber”
Amit az iX M60 egyedüliként tud ebben a kategóriában, az a 250 km/órás végsebesség. Ezt kipróbálni nem tudtam, de némi német nyelvterületen való autózás után nincs kétségem, hogy tudja. Nem azt mondom, hogy olyat lép 110-120 körüli tempóról, mint ahogy elindul, de elég könnyen meg lehet vele szakítani egy beszélgetést és nagyon hirtelen 200 környékén találjuk magunkat. A jelenléte meg hát olyan, ami előtt nem szeretnek tartózkodni emberek akkor sem, ha egyébként teljesen ártatlanul, előzékenyen és a legkevésbé sem sietve haladunk vele.

Talán az benne a legjobb, hogy a lehetőség adott, de egyébként nem kívánjuk a nagy tempót benne.

Legalábbis nekem az volt a megélésem. Sosem ültem ennyire kényelmes és otthonos autóban, és nem szívesen zavartam meg az önmagam nyugalmát. Persze, párszor odalép az ember, megmutatja az ismerősöknek, ha lámpánál mellé áll egy belsőégésű motorral szerelt erős német prémium pirosnál, akkor az premier plánban láthatja, hogy milyen egy “medvetámadás”, de egyébként a legnagyobb nyugalomban jó benne utazni. Hagyni, hogy a remekül összehangolt vezetéstámogató rendszerek elvigyenek minket, és a legnagyobb nyugalomban hallgatni a semmihez sem fogható, az M60-ban alapáras, Bowers Wilkins hifit közben. Az ígért hatótávja szerint ezt tudja is. A valóságban pedig 1 fokban, hóesésben 95%-ról indulva, egyáltalán nem spórolva, tudott alattam autópályán kicsivel 400 kilométer feletti távolságot megtenni. Ez még több is annál, amennyit a szintén remek iX3 tudott, amivel tavaly jártam a Dolomitokban, pedig ott 15 fokban dolgozott az autó. A iX-ben a maximális egyenáramú, 195 kW-os töltés miatt roppant gyorsan fel is töltöttem egy kényelmes szintre az akkucsomagot. Szóval ezen sem kell izgulni. Már-már diszkont áron
Ne értsen félre senki. Nem őrültem meg és gondolom, hogy ez az autó olcsó, de mindent a saját szegmensében kell vizsgálni. Az ebben a ligában játszó járművek között az iX pedig valósággal óriási vétel. Eleve vetélytársa is nagyon kevés van. A Tesla Model X Plaid 60 millió forintról indul, és bár igaz, hogy erősebb, mint az iX M60, azért a BMW nagyon más univerzumban létezik minőségben, és ha valami nem hiányzott a teszthét alatt, az a plusz teljesítmény volt. A másik közvetlen riválisa a Mercedes elektromos SUV-ja, az EQS 580 SUV. Azokat úgy mérik, hogy egy hasonlóan felextrázott darab vételárából vehetünk egy, a cikkben szereplő módon szinte minden lehetőséggel felszerelt iX M60-at, sportautónak pedig egy hátsókerekes, igen jól felszerelt M240i-t, amibe átülve beléphetünk a BMW profilunkba, és jönnek velünk a kényelmi beállításaink. A maradék pénzből pedig még nagyon sokszor megtankolhatjuk a benzinest, és tölthetjük az elektromost. Nem akartam én igazán szeretni az iX M60-at, mert nem látom, hogy hova kellhet 2500 kg mellé (saját GPS szerint) 3,6 mp-es gyorsulás, 619 lóerő és azonnali 1100 Nm nyomaték. Illetve nekem mást jelent, ha egy BMW modell nevében szerepel az M-betű is, de a teszthét végére azt éreztem, hogy meg tudom érteni, ha valaki emelett teszi a le a voksát. A nap végén ugyanis az iX M60 egy végtelenül kényelmes, boldog, fejlett és pazar autó, ami nem mellesleg pusztítóan erős ha akarjuk. Az a vásárlói szegmens, amire szabták, pedig pontosan erre vágyik. Szóval emelem a képzeletbeli kalapom.