Nem csak a részvétel a fontos

Írtunk már korábban a Budai Várban is közlekedő Modulo elektromos kisbusszal Föld körüli útra indult csapat sikeres hazaérkezéséről, a közelmúltban viszont hosszabb élménybeszámolóval osztották meg élményeiket. Ebből az is kiderült, hogy egyáltalán miért indultak el és hogyan szerveződött ez a rendezvény. Az ötlet Rafael de Mestre fejéből pattant ki, aki 2012-ben egyedül tette meg a 25 ezer kilométeres Föld-kerülő utat egy Tesla roadsterrel. Most, 4 évvel később tíz másik csapat társaságában indult útnak, hogy még nyomatékosabban kifejezze a fenntartható jövő megalapozásának fontosságát és az elektromos hajtású közúti járművek létjogosultságát. Ehhez a túrához csatlakozott a magyar csapat, a kínaiak Denza autójához hasonlóan saját fejlesztésű járművel, míg a többi 9 induló Teslával állt rajthoz. Esetükben a saját fejlesztésű jármű tehát egy evopro-féle Modulo buszt jelentett, ami a túra európai szakaszán műszakilag gyakorlatilag megegyezett a Budai Várban járó társaival. Így tulajdonképpen azok hosszútávú tesztjének is felfogható a világ körüli út, bár korántsem ilyen célra készültek ezek a kifejezetten városi buszok. További előzményként még annyi, hogy idén tavasszal díjátadóra hívták az evopro szakembereit, amit a Modulo busszal nyertek, így azzal utaztak Párizsba. Ez adta az ötletet, hogy a villanyautók 80 napos útján is elindulnak. A tapasztalatok szerint ugyanis a Modulo akár 350 kilométer feletti hatótávolságra is képes átalakítás nélkül. A Barcelonából rajtolt túra résztvevőit az eredeti tervek szerint autóikkal együtt szállították volna repülővel az amerikai kontinensre, majd onnan tovább Ázsiába. A másik tíz csapat esetében ez valóban így is történt, a busz viszont nem fért be abba a repülőbe, amibe a személyautók, így vagy külön, jelentős többletköltséggel repülhetett volna a busz is Amerikába, vagy hajón utazik, jelentős időbeli lemaradással. Egyik sem jó megoldás, ezért inkább 3 buszt készítettek fel az útra, azaz minden kontinensre egyet-egyet, így volt idő hajóval útnak indítani őket a helyszínekre. Az ázsiai szakaszt végül logisztikai és egyéb okokból mégis ki kellett hagynia a magyar csapatnak, így a teljes, 25 ezer kilométeres távból a 7-7 ezer kilométeres európai és amerikai távokon tartott a többiekkel a magyar busz. Az egyes kontinensek eltérő kihívásokkal állították szembe az indulókat, így tulajdonképpen előnynek is felfogható, hogy a magyar csapat a helyi viszonyokra felkészített járművekkel indulhatott. Kihívás persze így is akadt bőven, hiszen például a busz akkumulátorai nem tölthetők a személyautókhoz használt utcai gyorstöltőkről, így ahhoz külön átalakító-vezérlő rendszert kellett készíteni. Ráadásul az elektromos hálózat is eltérő a 3 kontinensen, tehát erre is fel kellett készíteni a busz rendszerét. Ezek után már csak olyan „apróságokra” kellett odafigyelni, hogy például minden résztvevőnek legyen jogosítványa busz vezetésére, no meg a busznak biztosítása a tengerentúlon. Érdekes módon az utóbbi bizonyult nehezebb diónak, ezért lakóautóvá minősítették a Modulo városi buszt, az ahhoz szükséges átalakításokkal. Így került például zuhanyzó, főzőfülke és ágy is az Amerikában járt villanybuszba. A tengerentúlon szolgált Modulo nem csupán lakóautó funkciói miatt különbözött az Európát megjáró társától. Úgy számoltak ugyanis, hogy Amerika érintett területein az európainál is ritkábban jutnak majd töltőhelyhez, így az egyébként tisztességes, bő 350 kilométeresnél is nagyobb hatótávolságot kell tudnia a busznak. Ezért leghátra, az ágy alá, az alaphelyzetben beépített 5 akkumulátorcsomag mellé, valamint az utastérben elhelyezett ládákba - amelyek felül asztalként funkcionáltak - is került még további 4 akkumulátorcsomag. Így már 600-800 kilométer megtétele sem jelentett gondot két töltés között. Mégis mindegyik kontinensen többször előfordult, hogy nem sikerült hivatalos töltőoszlopnál tölteni a buszt, ezért ipartelepen vagy például tűzoltóságon kértek segítséget és áramot. Az ehhez kapcsolódó kalandok külön cikket megtöltenének, ám csak közvetve kapcsolódnak a villanyautózáshoz. Hiába, a világjáróknak mindenre fel kell készülniük. Amerika után Bukaresten csatlakozott ismét a világjárókhoz a magyar csapat, Európában viszont sokkal inkább hangsúlyt kapott az a cél, hogy sokakhoz eljusson a magyar villanybusz jó híre. Ebben segített, hogy az út állomáshelyein kisebb-nagyobb rendezvények fogadták a világjárókat, és ügyes logisztikával a helyi közlekedési vállalatoknak és városvezetőknek is meg tudták mutatni a Modulót. Monacóból például néhány nappal később jött is a telefon, hogy egy hosszabb tesztelésre visszavárják a buszt, közvetlenül a barcelonai befutó után pedig Madridban és Andorrában is átment az első próbán a legnehezebb ottani útszakaszokon is jól teljesítő villanybusz. Olyannyira, hogy a spanyol fővárosban már tárgyalások zajlanak a folytatásról. Jövő áprilisban pedig először Monaco kap egy buszt tesztelésre, majd a többi érdeklődő városba is több napra ellátogat a Modulo. Addig hazai városok kapják meg kipróbálás céljából a járműveket, és remélhetőleg több hazai és európai városban ismét magyar buszok járnak hamarosan. Már csak azért sem tűnik utópiának a Modulo elterjedése, mert a visszajelzések és a gyártó evopro tapasztalatai szerint számos előnnyel rendelkezik versenytársaihoz képest. A könnyű felépítésből is adódó tekintélyes hatótáv eleve komoly ütőkártya: az átalakítás nélküli busz a München-Zürich távon valós körülmények között tett meg 316 kilométert, és megérkezéskor az akkumulátorok 24 százalékos töltöttségét jelezte még a műszer. San Franciscóban véletlenül tévedtek 31,5 százalékos emelkedőre a Modulóval, amit gond nélkül mászott meg és ereszkedett le rajta. A Bukarest és Barcelona közötti 5009 kilométeres szakaszt 39,9 kWh/100 km fogyasztással tette meg a Modulo, ami csak duplája a többi résztvevő személyautóival mért adatnak, holott a busz természetesen jóval nagyobb befogadóképességű. A városi sebességkorlátozás feloldása ellenére persze a tempó sem volt ugyanaz, mint a Teslákkal, ám a busz jelentős homokfelülete miatt mindenképpen figyelemre méltó ez az érték, tudva, hogy a Budai Várban 61 kWh/100 kilométeres fogyasztással közlekednek a Modulók, ami szintén rekorder alcsony, ha szállítható személyre vetítjük.