Nem az, aminek látszik – Peugeot 308 SW 1.2 PureTech teszt

Mintha már lett volna. Már az átvételkor rémlett, hogy a 308 SW bemutatóján mintha épp ezt az autót vezettem volna, és valóban. Azóta járt nálunk 1.6 e-HDi motorral, nekem pedig ismét a barna színű 1.2 e-THP jutott, s annak ellenére nem bántam meg, hogy többszörös csalódást okozott.

Már nem hétüléses. Ott kezdődik a történet, hogy a korábbi 308 SW egy praktikus, hétülésesként is elérhető, egyterűs jellemzőket is adó, ugyanakkor hagyományos kombi volt, ami mellett az olcsóbb ötüléses Break is szerepelt. Most pedig már nincs Brake, az SW pedig csakis ötüléses lehet. Baj? Talán nem annyira, mert a hétüléses, de hagyományos kombira vágyók száma nem túl komoly, remek hétülésesnek pedig ott az 5008-as a Peugeot kínálatában, a 308 SW pedig nem csak ülésszámából, tömegéből is leadott, utóbbiból mintegy 200 kilót, s ez bizony nagyon jót tett neki.

Az Év kombija. Az Év Autója díjas Peugeot 308 kombija a 308 SW, ám nem ez a legfőbb erénye, sőt, talán jobb is egy kicsit elvonatkoztatni az alap ötajtóstól. Az SW inkább külön modell, nyugodtan mondhatjuk az év kombijának is, mert mindazon jellemzőket megadja, amiket a 308-as, de hozzá még 33 centi többlet hosszúságot is, amiből 11 centi a tengelytávot növeli, a maradék 22 pedig a hátsó túlnyúlást, azaz a csomagteret. Ha az utaskabin hossza nem is rekorder méretű − a Skoda Octavia például érezhetően tágasabb, de a csomagtér a kategória legjobbjai közé teszi a 308 SW-t. Miként az Octavia, a 308 SW is 610 literes csomagteret ad, igaz azonban, hogy ebből „csak” 540 liter a padló feletti tér, 70 liter alatta van. Viszont így is nagyobb térbe pakolhatunk, mint mondjuk az új Ford Mondeo vagy az Opel Insignia esetén, s a nagyobb (nemrégiben frissített) 508 SW-énél is mindössze 10 literrel kisebb a tér.

Kategóriák közt. Bizony, a 308 SW amolyan kategóriák közötti modell, s ha a megjelenését nézzük, kecses formájával inkább mondhatjuk középkategóriásnak, mint kompaktnak, amilyen valójában. Hosszúsága 1,5 centi híján 4,6 méter, amivel még nem vészesen nehéz parkolóhelyet találni, pláne úgy, hogy felárért parkolóasszisztens segít − nem csak a beállásban, akár a kiállásban is, befelé nem csak párhuzamosan, merőlegesen is. Kár, hogy a rendszer nem túlzottan gyors. Viszont ez is kipipálható az extralistán, ahogyan a fontosabb sofőrsegédek is, kérhető hasznos holttérfigyelő és manuális váltóval igazából csak autópályán élvezhető, ott jól szolgáló távolságtartós tempomat is.

Autópályán is jó. Bár sokan úgy vélhetik, hogy a háromhengeres SW nem elsősorban autópályázáshoz való, kifejezetten jól teljesít ott is. A mindig csendes és háromhengerességéhez mérten egészen egyenletes alapjáratú, közvetlen befecskendezésű, kiegyensúlyozótengelyes, olajban futó szíjjal hajtott vezérműtengelyes és természetesen turbós 1.2-es PureTech motor a hozzá kapcsolt 6 sebességes kézi váltóval jó kombináció. Városban is gyorsan végig lehet kapcsolgatni a fokozatokat negyedikig, pedig nem rövid áttételezésű a váltó, a 130 km/órás utazótempó hatodikban alig több mint 3000 1/perc fordulattal futható. A 230 newtonméteres csúcsnyomaték már 1750 1/percnél élvezhető, de az igazi kunszt nem ez, hanem az, hogy 1500-3500 1/perc fordulat között konstans a nyomaték 95 százaléka, azaz közel 220 Nm megvan. Ezzel már eléggé szépen lehet autózni, az SW kereken 10 másodperc alatt tudja abszolválni a 100 km/órára gyorsítást, végsebessége 205 km/óra lehet. Igaz, nem ez az üzemmód illik hozzá. Sokkal inkább a higgadt, nyugodt autózás, amit az Euro6-os, amúgy is tiszta üzemű motor barátságos fogyasztással hálál meg: vegyes körülmények között 6,3 l/100 km lett a tesztátlag.
Vörös is lehet. Feláras tételként kapcsolható a Sport-mód a gázpedál reakciójának közvetlenebbre hangolásával, az eléggé szintetikus, de visszajelzést úgy sem sokat adó elektromos szervós kormány rásegítésének visszafogásával, a műszerblokk pirosra színezésével, valamint teljesítmény-, nyomaték és turbónyomás-mérő megjelenítésével. Ennek igazából egyetlen értelme van: megmutatja, hogy józanul vezetve alig használjuk ki a motor erejét. Ha pedig kihasználjuk, akkor nem a gyári 4,9 literes vegyes fogyasztási értéket fogjuk kapni. A 308 SW nekem viszont nem az az autó, amiben erre vágynék, fémgombos váltókarjához nem túlzottan szerettem nyúlni, télen jellemzően hideg, maga a váltó pedig kicsit karcosan jár. Precízen megvezetett, szó se róla, Peugeot-ban rég találkozhattunk ilyen jó váltóval, de azért egy hajszálnyit járhatna könnyebben, klattyanhatna finomabban a fokozatokba. Még egy kicsi kritikával illethető a futómű is. Alapvetően kényelmes, lágy, és talán éppen ebből eredően a fekvőrendőrökön szinte döccen és közben koppan az autó, hiába megyünk rájuk lassan. Ez viszont leginkább csak a vékonyabb „fekvőközegeken” jelentkezik, a méretesebbekre már az általánosan megszokott kényelemmel mászhatunk fel.
Finom, puha. Eljött az idő, hogy 2,75 éves, természetesen autófanatikus fiamat idézzem, e két szóval foglalta össze, hogy milyennek tartja a 308 SW belsejét. És tényleg, az óhaj szerint sötét vagy világos belsejű 308, illetve 308 SW beltere nagyon finom, minőségi, a lágy szürke kárpitozással már-már légies. Kár, hogy kilátni nem olyan egyszerű belőle. Ezért van a feláras holttérfigyelő és a tolatókamera. Az utastér nem csak gusztusos, kellően tágas is. Ügyes trükk, hogy bár az övvonal divatosan magas, a hátsó ülésbe viszonylag magasra kerültek az Isofix-csatlakozók, épp annyira, hogy az azokba rögzített ülésekben a gyerekek egyenes háttal ülhessenek, s ki is lássanak. Ehhez jön még, hogy a csomagtér karhúzásra, egy-egy apró mozdulattal bővíthető 1660 literes, síkpadlós, több mint 1,8 méter hosszú térré, hogy a csúcs Allure szinten már alapból jár a kétzónás automata klíma és az adaptív LED fényszóró is. És összeáll a kép: a 308 SW egy nagyon kellemes családi autó, sokakat meglephet, de azzal a háromhengeres turbómotorral is, ami gyors bemelegedése miatt a zömében városban autózóknak leginkább ajánlható, ugyanakkor autópályán is jól használható.
Drága, mint minden. Ha a negatívumokat nézzük, leginkább csak néhány fanyalgás és az ár említhető. A 130 lóerős PureTech motorral a 308 SW 5,57 millió forintról indul, a gazdag Allure felszereltséggel már alsó hangon is 6,03 millió fizetendő érte. Néhány hasznos, ám feláras extrával, mint például kulcs nélküli nyitással és indítással (140 000 Ft), ráfutásgátlóval kombinált távolságtartós tempomattal (120 000 Ft), az első-hátsó parkolóradart, parkolóasszisztenst, holttérfigyelőt és tolatókamerát adó 350 000 forintos csomaggal és navigációval (145 000 Ft) nem nehéz érte több mint 7,5 milliót fizetni. A 17 colos alufelniket is adó, panorámatetős tesztautó már a 8 milliós árat súrolta alulról. Utóbbiakról lemondanék, a 350 000 forintos hatfokozatú automata váltót pedig feltétlen kérném hozzá! A vételár enyhítéseként 200 000 forint kedvezmény mindenkinek jár, de azért az sem nagy titok, hogy a piacot zömében uraló flottavásárlók a rendelt autópark nagyságától függő, akár jóval nagyobb kedvezményekre számíthatnak. Mindent − természetesen utóbbiakat is − számba véve megdöbbentően, kellemes csalódásokat okozóan jó autó lehet a Peugeot 308 SW.