Neked egy fullos Duster kell! – automata Duster teszt

Mit keres nálunk egy első generációs Dacia Duster mikor épp nemrég mutatták be az utódot? A Duster ma is sláger, főként, hogy EDC bejövetelével bővítették a kínálatot tavaly év végén. Igen, már duplakuplungos automatát is kaphat hazánk egyik kedvenc hobbiterepjárója, mi pedig a hozzá járó csúcsdízellel, csúcsfelszereltségben és elsőkerék-hajtással vallattuk a pofátlanul kívánatos és egyben lévő top verziót. Lelövöm a poént: ez jelenleg a második legdrágább Dacia Duster – az összkerekes 1.5 dCi ugyanis kézi váltóval is megelőzi –, listaárával azonban még így is 5 millió forint alatt tud maradni, ezért egész egyszerűen nincs ellenfele. A teszthét után egyértelmű, hogy ha valaki megkérdezi milyen városi terepjárót válasszon, azt fogom válaszolni, hogy „neked egy fullos Duster kell!”
Persze csak akkor, ha képesek vagyunk elfogadni a valamivel átlag alatti anyagminőséget és az egy-két jól láthatóan elrontott részletet, amivel szeretik éreztetni velünk az olcsóságot. Nem csak érezteti, az arcunkba kiabálja: másképp ki folyamodna arra, hogy a külső tükrök vezérlőjét a kézifék alá varázsolja, vagy éppen ennyire elérhetetlenné tegye az ülésfűtés gombját, vagy miért lenne ennyire puritán módon lépcsős a csomagtér ülésdöntéskor. Sajnos találni ilyen részleteket az utastérben, ahogy olcsó hatású zongoralakkot, vastag illesztési hézagokat és néhol sorjás műanyagokat, gombokat is, de a helyzet már közel sem olyan rossz, mint mikor 2004-ben a Logannal újraélesztették a Daciát.
Frissítése óta már odafigyeltek olyan finomságokra, mint a jobb fogású bőrkormány – ami egyébként egész mutatós is – vagy éppen a narancs légbeömlőkarimák. Utóbbi színt egyébként örökölheti a 150 000 forintos felárat jelentő félbőr ülések varrása is, amik ugyan továbbra is rövid ülőlapot adnak, de egész kényelmesek. Még Duster felirat is jutott rájuk. Ez igen! Itt már egész egyszerűen nem nyomasztó a környezet és ezt igenis értékelni kell. Ahogy a szögegyszerű, néhol puritán lemezét mutató, de öblös 475 literrel ellátott csomagteret is. Ilyen ársávban amúgy se legyen nagy igényünk.
A külső már fenyítőbb, de szerencsére nem számunkra. Tesztautónk meteorszürke színe nagyszerűen egészítette ki a Duster meggyőző 21 centis szabad hasmagasságát és persze a finom maffia kisugárzást is. Az első-hátsó ezüst koptatók és a körbefuttatott műanyagozás megadja a masszív kiállást, a 16 colos, hátul bizony dobféket takaró könnyűfém felnik pedig némi diszkót is bevetnek. A lényeg azonban a hajtás, ami annyira összeszedettnek és könnyednek hatott, hogy minden kiszállás után azt mondatta velem:

Ez egy jó autó!

Ismét bebizonyosodott, hogy nagyszerű motor a Renault-Nissan csoport 1.5 dCi-je, ugyanis még a Dusternek is meglepően nyugodt karaktert kölcsönzött és terepen is kitartó társnak bizonyult. Már alacsony fordulaton nyomatékos, kevésbé éreztet turbólyukat, a 110 lóerő pedig elég ahhoz, hogy nagyot lépjen. Már kezdtem attól félni, hogy cserébe torkos lesz, de az 5,6 literes tesztfogyasztás eléggé meggyőző, főként miután nem keveset terepeztünk is. Ehhez pedig kell az is, hogy ennyire jól összehangolják a 6 fokozatú EDC automatával. Gyorsan és finoman vált, észrevétlenül dolgozik alattunk a duplakuplungos váltómű, nem olyan ideges, mint amilyen például a Capturben volt. Mindig éppen ott váltott, ahol én tettem volna, a gázreakció is rendben. Persze a dízel nagyon traktor, de a hangszigetelés hiánya, így az utasteret belengő kerregés is csak annak éreztetése, hogy olcsó autót vettünk. Még a szervó és a turbó működését is hallhatjuk odabent, a rezonancia is elég jelentős, de ez egy félterepjárónál inkább szexi szerintem. Együtt lehet élni vele, ahogy minden apró botlásával is. Sokkal fontosabb a magabiztos viselkedés terepen is.
Apropó terepezés, döbbent arccal álltunk a Groupama Tanpályán, mikor Katona Csaba megmutatta nekünk, hogy miért is lenyűgöző szegmensében a Duster 29,3 fokos első, 34,9 fokos hátsó és 23 fokos átlépő terepszöge. A puritán közvetlenség ezen a terepen jött igazán jól, a nehézkes szervójú kormányban a talaj minden rezdülését érezni, a futómű pedig meglepő puhasággal lendített át a korántsem barátságos terepen. Mintha Daciáék a SUV kézikönyv helyett véletlenül a terepjárókét kapták volna le a polcról. Úgyhogy jól bedobták a pótkereket is a váz alá, mert az úgy menő. Ennél durvább tereppel pedig jó eséllyel nem sűrűn találkozik egy kompakt szabadidő-autó. Az a tapasztalat, hogy csak évi pár alkalommal veszik igazán hasznát a feláras összkerékhajtásnak, a Dusternél pedig szinte nem is indokolt költeni rá. Egyébként éppen ekkor járt nálunk a Lada 4X4 Urban is, amivel össze is vetettük, de erről majd egy későbbi anyagban.

Outdoor szinten alap a négy elektromos ablak, a hátsó üléssor fejtámlái, a manuális klíma, a központi zár, a tempomat és a hátsó parkolóradar, tehát minden, amit elvárhatunk. Így méltányos a 4,999 milliós alapár, ami tovább már nem is extrázható mérvadóan. Mind a tolatókamera, mind az ülésszett vicces felár. Tesztautónk végösszege 5 434 000 Ft, mindenféle kedvezmény nélkül. Lehet, hogy kicsit sorjásak a műanyagok, lehet, hogy nem németesek az illesztések, de ugyan már! Nem vagyunk mi svájci bankárok, hogy urizáljunk. Egyszerű magyar polgárok vagyunk, és ha a Dacia képes nekünk ennyiért megadni az emelt hasmagasság és finoman a terepezés élményét, akkor köszönjük szépen. A Duster nem villantós kocsi, sokkal inkább egy megfizethető SUV, amiben a család is kényelmesen tud utazni, apu pedig a földúton is tud mókázni, ha úgy adja ki. Nem véletlenül fut ennyi a hazai utakon.