Nehéz ügy… Nissan Leaf e+ 62 kWh Tekna teszt

Hatalmasat gurított a Nissan 2010-ben az első Leaffel, rögtön Év Autója is lett (a 2011-es évre). Az első teljes értékű autónak is alkalmas, kompakt méretű és eleve villanyautónak tervezett modell, noha alig több mint 100 kilométeres valós hatótávjával mai szemmel nézve erősen kompromisszumos, de el kell ismerni, az akkori elektromos mezőnyben kifejezetten autószerű volt. Aztán a 24 kWh-s verziót követte a 30-as, majd jött 2017-ben a második generáció, már alapból 40 kWh-s akkumulátorral. Erre licitált még rá a Leaf e+, már 62 kWh-val, azaz az eredeti akkukapacitás több mint 2,5-szeresével és immár 160 kW-os, vagyis 218 lóerős, 340 Nm nyomatékú villanymotorral.

Ez az eddigi legerősebb és legjelentősebb hatótávú Leaf, ami 385 kilométeres WLTP értéket jelent.

Ugyanakkor ez nincs ingyen, és itt még nem is csupán a vételárra gondolok, hanem arra, hogy a nagyobb akkumulátor plusz tömeget is jelent, valamint el is kell még helyezni. Igaz, utóbbit elég ügyesen oldotta meg a Nissan: sem az utastér, sem a csomagtér mérete nem csorbult, ugyanakkor a karosszéria az alapváltozatnál 1,5 centivel magasabbra került, a hasmagasság pedig a terebélyesebb akkumulátor miatt ugyanennyivel csökkent. Oké, hiába már-már crossoveresen magas a Leaf a maga 1545 mm-ével, terepre eszünkbe sem jutna vele menni, így a 13,5 centis hasmagasság elfogadható, a hosszú első túlnyúlás alapból is figyelmet igényel. Viszont a saját tömeg több mint 150 kilogrammal, 1,7 tonna fölé emelkedett, s bizony a súlypont sem túl alacsony. A Leaf persze előnyére is fordíthatja az emelést: a ki-beszállás kényelmes, ahogyan az ülések is azok; közlekedőeszköznek tökéletesen megteszi, de vezetési élményt annak ellenére ne itt keressünk, hogy a 218 lóerős motorral valóban javult a menetdinamika, a 0-100-as sprint immár csak 6,9 másodperc, a végsebesség pedig 144-ről 157 km/órára nőtt, bár ennek sok jelentősége hazánkban (elvileg) nincs. Ám hiába nőtt a lineáris gyorsítási képesség, a Leaffel nem jó érzés tempósan autózni, a magas építéssel az átlagosnál jelentősebb az oldaldőlés, meg aztán a fizika az fizika, a nagy tömeg nagy tehetetlenséget ad, megállítani nehezebb a nagy akkus Leafet, mint a simát. A 385 kilométeres WLTP hatótáv olyannyira elegendő, hogy a Nissan szokása szerint megkapjuk a 80%-os töltési limit állításának lehetőségét, ennyire DC töltőről egy óra alatt gond nélkül fel tudjuk pumpálni a lemerült akkumulátort is. A teljes töltés konnektorról már 32 óra, de még Type2-es AC töltőről is 11,5 (ha teljesen le volt merülve a telep), ugyanis továbbra is csak 6,6 kW-os a fedélzeti töltő. Amennyire rosszul hangzik ez, olyannyira nincs igazából tétje, legalábbis a legtöbb esetben, hosszú távú utazásoknál pedig úgyis a villámtölthetőség a lényeg, ami kapcsán azonban továbbra is van egy kis bibi: a Leaf továbbra sem kínál aktív akkumulátortemperálást, így télen a hideg, nyáron a melegedés miatt gyakorta nem kapjuk meg a teljes töltési teljesítményt, ezen máig nem javított a Nissan. Bár maga a második generációs Leaf még csak hároméves modell, benne ülve igazából idősebbnek hat. A műanyagok, a kapcsolók, de még a mostanra amúgy már frissített és növelt (8 colos) képátlójú infotainment is idősebb autó hatását kelti. Ez talán leginkább a tesztautót is jelentő csúcsverzióban zavaró. Ez ugyanis már 15 590 000 forintos, ami állami támogatással is 15,09 milliós. Oké, itt már a 17 colos alufelnitől a Bose hifin és az automata reflektoros LED fényszórón át a félbőr ülésekig mindent megkapunk, de a Leaf ennyiért már egyrészt drága, másrészt nem elég ügyes. Ez a verzió igazából csak arra van, hogy megmutassák, van ám ilyen is. Ma azonban a lényegi Leaf továbbra is a második generáció alapváltozata, a 40 kWh-s akkus, a belépő Acenta szinttel, ami minden támogatással (beleszámítva a villámgyorsan kifutott 2,5 milliós államit is) 8,19 milliótól hazavihető, ráadásul könnyebb, picit alacsonyabb, nagyobb hasmagasságú, és a legfőbb extrákat szintén megadó. Ma ugyanis minden Leafben alap a kulcs nélküli nyitás-indítás, a 17 colosnál jobb rugózást hozó (205/55-ös abroncsos) 16 colos alufelni, de még a holttérfigyelő és a távolságtartós tempomat, valamint a sávtartó, na meg persze az egypedálos vezetést lehetővé tevő e-Pedal is. Kapunk mindenképp gyári, a töltőállomásokat is jelző navigációt is, de ennél fontosabb, hogy az Apple CarPlay és az Android Auto, továbbá a hőszivattyús légkondicionáló időzíthetősége is megvan, hatótávból pedig 270 kilométert ad az alap (az e+-nál szerényebb fogyasztású) Leaf is, ami már a teljesen elegendő kategória. Persze az e+ bő 100 kilométerrel többet ad, a teszten több mint 550 kilométeren 17,8 kWh/100 km fogyasztást hozott, ami jobb a gyári 18,5-ös adatánál, ám abszolút értékben nem szerény, így a WLTP szerinti 385 kilométeres hatótávot sem adja ki, csak 335-öt, magyarán nagyjából 320-szal érdemes számolni, meg azzal, hogy utána a villámtöltés másodjára már nem lesz villámgyors (az említett akkumelegedés miatt). Ennyi pénzért már van számos versenyző a piacon, persze egy dolog elvitathatatlan a Nissantól: hatalmas tapasztalattal rendelkeznek a villanyautók terén, s a Leaf megbízhatóságával sincs gond.