Negyed évszázada ez a modell mentette meg a német márkát

A Porsche egy olyan autómárka, ami nem a legjobbnak titulált autója eladásából él. A 911 minden zsenialitása ellenére sem tudja egymagában életben tartani a céget, így azt néha bizony meg kellett menteni a csődtől az évek során. Ezt több modell is megtette, ám szinte mind olyan kompromisszumok árán, melyeknek az árnyékából sohasem tudtak kilépni. Ez az árnyék mindig ugyanaz volt: egyik sem volt "igazi" Porsche a rajongók szemében. Az egyik ilyen modell a Cayenne, ami sokaknak örökre csak egy átemblémázott Volkswagen Touareg marad. A másik iskolapélda az Audi közreműködésével készült frontmotoros, négyhengeres 924, később 944. Hogy miért tűri meg ezeket a modelleket mégis a rajongótábor? A maga kategóriájában mind kiemelkedő autó, így ez lenne a logikus indok. A valóságban viszont csakis azért, mert ha ezek a "nem igazi Porschék" nem kelnek el százezer számra, akkor a 911 nem élhetett volna tovább. Ezzel szemben a Boxster a legelvakultabb 911 fanatikusok szerint ebből a szempontból a tervezés csúcsa. Csak mert "igazi Porsche" tudott maradni a barátibb árcédula ellenére is. A titok viszont - hogy miért lett olyan, amilyen - egészen más színben tünteti fel a kis roadstert, vagy ahogy a cég szóvivői fogalmaznak: "speedstert". A tervezés részleteiről Horst Marschart, a fejlesztési osztály egykori vezetője nyilatkozott a Porsche múzeum sajtótájékoztatóján, ahol felfedte a három fő problémát, amit a Boxsternek meg kellett oldania. A cég komoly anyagi problémákkal küzdött, amelynek kiküszöböléséhez az eladások drasztikus növelésére volt szükség; a 2+2 üléses, orrmotoros Porschék nem arattak átütő sikert, így esedékessé vált egy merőben eltérő utód tervezése; a 911 pedig az eddigi legdrasztikusabb változásra készült, léghűtéses motorokról vízhűtésesre váltott, ami komoly tervezési költséget rótt az így is anyagi gondokkal küzdő vállalatra. A Boxster mindhárom problémát megoldotta, méghozzá azért, mert a legfontosabb tervezési szempont a költséghatékonyság volt. Marschart elárulta: a Boxster műszaki téren azért olyan amilyen, mert minél olcsóbb kellett, hogy legyen, így előny volt, ha bármiben osztozhatott az épp készülő 911-essel.

Azért nem kapott például négyhengeres motort, mert többe került volna egy új motorcsalád megtervezése, mint a már készülő hathengeres kisebb hengerűrtartalmú változatának előállítása.

Fontos volt továbbá, hogy minél kevesebb alkatrészt kelljen kizárólag a Boxsterhez megtervezni, így az összetevők jelentős része a virtuális alkatrészes vödörből került az autóba. A végeredmény egy kisebb, könnyebb, kétüléses, középmotoros, kabrió 911 lett. Mint kiderült, a vásárlók mindvégig éppen erre vágytak. "Akkoriban arra voltam büszke, hogy a költséghatár átlépése nélkül sikerült határidőre elkészülni a Boxsterrel, ma pedig már inkább arra, hogy ezek az autók még mindig az utakon vannak." - fűzte hozzá a tervező. Megszólalt Grant Larson is, aki az Auditól érkezett akkortájt a Porschéhoz, és az első Boxster dizájnjáért felelt. Állítása szerint akkoriban a Porschénál nem volt igazán komoly dizájner munka, hiszen ugyanazokat a modelleket frissítették újra és újra. Ehhez képest a Boxster egy új hullám volt, mert technológia és felépítés terén a 911-hez nagyon hasonlóvá vált így célszerű volt hasonlónak, mégis jól megkülönböztethetőnek megrajzolni. Larson így emlékezett vissza: "Az előző olcsóbb Porschék után úgy éreztük, itt az ideje jól csinálni. Inspirációt például a Porsche korábbi középmotoros autóiból merítettem, mint például az 550 és a 718. Külön nyomás volt rajtunk, hiszen nem csak egy jó dizájnt kellett megrajzolni. A cég jövője is a kezünkbe került." Larson a prototípus és egy sorozatgyártott példány különbségeire is felhívta a figyelmet az autók mellett állva. Műszaki szempontból az egyik legfontosabb eltérés, hogy utóbbi rendelkezik teljes értékű vászontetővel, fájó apróság viszont, hogy a szellőztetőrendszer látványosan forgó propellerei eltűntek. A formaterv megálmodója a középen kivezetett kipufogóvégeket nevezte meg kedvenc részleteként az autón. A Porsche végül megmenekült, a Boxster pedig azóta már a negyedik generációjánál tart. Az első kivételével mindegyikből készült keménytetős fastback változat is, Cayman néven. A recept ugyanaz maradt, minden újjászületés alkalmával egy kisebb, kétüléses, középmotoros 911 bújt elő a lepel alól, de ez így van rendjén. Felépítésének köszönhetően lehet remek élményautó és precíz versenygép is, kezelhetőségének és súlyának hála bárki megtalálhatja benne a saját szórakozását. Kérdésemre válaszolva Larson elárulta, a 4 különböző generációnak nincs egy azonos ismertetőjegye. Nincs rajtuk olyan alkatrész vagy dizájnelem, ami szándékosan azért ugyanolyan mindegyiken, hogy felismerhető legyen a típus. Az autó arányai, mérete, a hasonló technikai megoldások nyomai és összességében a stílus enélkül is egyedivé teszi a Boxstert, így nincs szükség ilyesmire.