Nagyon úgy néz ki, hamarosan világhódító útjára indul a kínai autóipar

A harmincas évek nagy gazdasági válsága vezetett oda, hogy az Egyesült Államokban számos luxusgyár csődbe ment, az egyre nagyobb darabszámokban termelő hétköznapi márkák azonban virágzásnak indultak. Európában lassabb volt a gazdasági fellendülés, így az igazán nagy durranásokkal már nem készültek el időben – értsd a második világháború kitörését megelőzően – a gyárak, legjobb példa erre a Citroën 2CV, amely forradalmi ötletekkel próbálta megreformálni az autógyártást. Kontinensünkön a világégést követően ugrásszerűen gyorsult a járműgyártás. A britek elkészítették a majdnem teljesen alumínium karosszériás Land Rovert, a Ford 1949-ben piacra dobta az első MacPherson rugóstagos autót, a Vedette-et, Németországban a Goliath és a Gutbrod 1952-ben már közvetlen benzinbefecskendezést kapott. Nem látványos, de műszakilag kétségkívül jelentős újdonságok ezek. Az autógyártás következő lökésszerű fejlődésére a hetvenes években került sor, amikor is a világ megismerkedett a japán autókkal. Az olajválság robbanásszerűen növekedő benzinárakhoz vezetett, a kormányok minden eszközzel próbálták korlátozni az autók fogyasztását. A konstruktőrök azonban nem tudtak egyik napról a másikra forradalmi változtatásokat eszközölni. Az autógyártással épp csak közelebbi kapcsolatba kerülő, a nyugati konstrukciókat végletekig tökéletesítő japán cégek azonban a megfelelő autóval rendelkeztek a megfelelő időben. Kicsik voltak ugyan az autók, de nem fogyasztottak sokat, és a vásárlóknak a drága üzemanyagon kívül nem nagyon kellett az autóra költeniük. Kakukktojásként csak a dél-koreai autóipar tudta meghódítani a világot. Ők a japánok farvizén evezve kerültek a köztudatba, amikor olyan olcsó, strapabíró autókat kezdték el gyártani, amelyekkel a japánok idő közben leálltak, mert olyan autókra álltak át, amelyekkel vastagon lehet pénzt keresni. Most megint egy gazdasági válság kellős közepén vagyunk, és nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy kitaláljuk, melyik ország autóiparából válik néhány éven belül globális szinten is meghatározó tényező. Igen, Kína térhódítása az autóiparban már tényleg csak hónapok-évek kérdése. Nem hiszik? A Geely, Kína második legnagyobb magánvállalata épp most kapott meg minden engedélyt a Volvo felvásárlására, az 1,8 milliárd dolláros vételárat mellényzsebből fizették. A General Motors több autót ad el és nagyobb forgalmat generál a világ legnépesebb országában, mint odahaza, az Egyesült Államokban. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy a kínai állam környezetbarát imázst akar építeni termékeinek, ezért tiltották meg a Sichuan Tengzhong nehézgép-gyártónak a Hummer megvásárlását, mert az amerikai márka benzinfaló terepjárókat gyárt. A kínai állam pedig a világ legfejlettebb, elektromos és hibrid-autóit akarja előállítani, és mindent ennek a célnak szentel alá. Kezdhetünk félni.