Nagy a baj, ha félrehúz a kormány?

Sokszor hallunk panaszkodást ismeretségi körben - különösen a téli fagyok után -, hogy rossz minőségűek az utak, rengeteg a gödör, a kátyú, és ezek bizony tönkreteszik az autókat. Ez valóban így van, és az igényesebb, több lengőkaros futóművek különösen nem bírják a kiképzést – erről bizonyára hosszú történeteket tudnának mesélni az Alfa Romeo 156 tulajdonosok, mert az ő kocsijuk ebből a szempontból tényleg nagyon sebezhető. Sokszor mi is észrevesszük a tesztautókon, hogy egyenesen haladva nincs középállásban a kormány, és a kocsi félrehúz. Ennyire pontatlanok lennének a gyárakban? Aliga, sajnos a napi szintű használat kártyapaklijában benne vannak a futómű „amortizációs” lapjai is: elnézünk egy kátyút, és bumm, vagy túl nagy lendülettel állunk fel a járdára parkolásnál, és máris kész a baj. Nem mindegy azonban, milyen mértékben sérülnek az alkatrészek, de némi öröm az ürömben, hogy lehetnek egyszerűbb okai is annak, ha az autónk úgy viselkedik, mintha szerelmes lenne az út jobb vagy bal oldalába. Nem mindegy viszont, mikor tapasztaljuk a jelenséget. Normál futásnál? Fékezésnél? Kezdjük az előbbi esettel.

A legelemibb ok a gumiabroncsoknál keresendő. Ellenőrizzük, hogy a kerekekben lévő nyomás megfelelő-e, mert ha az egyik oldalon (amerre húz az autó) sokkal kisebb az érték az előírtnál, akkor az első benzinkúton megállva, és a gumit felfújva megszüntethető a hiba. Természetesen, ilyenkor már érdemes az összes abroncsot leellenőrizni, és ha sok csomaggal, nagy terheléssel állunk, például utazás előtt, akkor a kezelési könyvben - vagy az autón (legtöbbször a vezető ajtónyílásában, a tetőoszlopon található) információs matricán - látható magasabb értékre állítsuk be a nyomást. Komolyabb a gond, ha a gumi szerkezetileg károsodott, deformálódott, és emiatt tapasztaljuk a húzást. Ha otthon van jó tartalék kerék (a célnak megfelel a teljes értékű pótkerék is), ennek felszerelésével házilag kiszűrhető, melyik abroncs a hunyó.
Ha a jelenség valamelyiknél megszűnik, azt a gumit cserélni szükséges, mert balesetet is okozhat, ettől függetlenül mindenképpen ajánlott egy futóműállítás. A mostanság alkalmazott lézeres műszerek négy fejjel és egymással összhangban dolgoznak, így a teljes futóműgeometria ellenőrzésére kiválóan alkalmasak, szemben a régebbi, optikai elven működő szerkezetekkel. Sokszor hallani, hogy a centrírozás megoldja a félrehúzás problémáját. Ez bizony téves elmélet, ha a gumi a hibás, a kiegyensúlyozás nem orvosol semmit, mert ez a művelet csak a nem sérült felni és a hibátlan abroncs egyensúlyának beállítására használható. A gumi mellett a sérült, deformált felni ugyancsak okozhat elhúzást, különösen a hatalmas, nagyon peres abroncsokkal használt könnyűfém tárcsák vannak kitéve a gödrök okozta veszélyeknek.
Ha a kerekek jók, és mégis félrehúz az autó, akkor a futómű alkatrészeit szükséges ellenőriztetni – ehhez keressünk fel egy szakműhelyt. Ilyenkor szintén műszerrel vizsgálják a kocsit, hogy a geometria milyen eltéréseket mutat a gyárilag megadott értékekhez képest. Ha nem volt komoly az ütés, ami a károsodást okozta, akkor a szükséges mértékű, utólagos állítási lehetőségekkel „helyre teszik” a futóművet. Ez összetett dolog, többek között részét képezi a kerékösszetartás, a kerékdőlés, a csapterpesztés, az utánfutás, és a kanyarodási szögeltérés ellenőrzése, amelyek tudományos hangzásuk mellett mind-mind kihatással vannak az autó menet közbeni viselkedésére. Mechanikai sérüléseknél azonban borítékolhatóan alkatrészcserére lesz szükség. A kátyúk áldozatául eshetnek a gömbfejek, a szilentek, az összekötők, a stabilizátorok, és súlyos esetben a lengőkarok is. Ha utóbbinál például kiszakadnak a préselt szilentek, már megváltozik a futómű geometriája, és ez gázadásnál vagy fékezésnél azonnal érezteti hatását, az autó nem akar egyenesen menni.
Előfordulhat, hogy normál esetben nincs különösebb probléma, viszont fékezésnél a fenti jelenség áll fenn, azaz a kocsi valamelyik irányba „elindul”. A futómű ilyenkor kipipálható, de mi lehet ilyenkor a hiba oka? Elsőként azt érdemes tudni, hogy az elhúzás iránya a jobban fogó fékhez igazodik, mert a jelenséget a fékek egymástól eltérő hatásfokú működése idézi elő. Ennek több oka is lehet. Jellemző, hogy berozsdásodnak a féknyergek: ez leginkább rosszul karbantartott autóknál fordulhat elő, ahol a hanyagul elvégzett átvizsgálásnál, kötelező szerviznél nem cserélik a szakadt porvédőt, és a lyukon befolyó víz a dugattyúnál megteszi a hatását. Ha csak ez a gond, akkor intenzív használattal, esetleg egy tisztítással a hiba orvosolható, és ritka, amikor olyan mértékű a rozsda, hogy cserealkatrészre van szükség. Hosszabb ideig álló járműveknél a tárcsán is megjelenik az oxidréteg, a nedvesség (eső, pára) adott, az oxigén szintén, és beindul a kémiai folyamat. A megoldás itt is a használat, de a hónapokig, netán évekig parkoltatott kocsiknál a betétek nem fogják tudni a felületbe beágyazódott rozsdaréteget teljesen „semlegesíteni”, és két megoldás marad: a drágábbik a féktárcsacsere, az olcsóbb pedig a felszabályozás. Utóbbi viszont csak addig lehetséges, amíg a tárcsa a forgácsolás után is méreten belül marad.
Összességében elmondható, a futómű temérdek sebből vérezhet, s már akkor is érdemes szakműhelyhez fordulni, ha csak kicsi rendellenességet tapasztalunk, ugyanis az összetett rendszerben egyetlen hibás alkatrész is a többi és a gumiabroncsok fokozott kopását is előidézheti.